2011. december 9., péntek

Decemberi ajánló


„Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2 Kor 9,15)

„Jesus is the gift”. Jézus az ajándék. Talán ismerős számodra ez a mozgalom, amely arra hivatott, hogy kihangsúlyozza ilyenkor, ebben a vásárlási lázzal túlfűtött időszakban, hogy Jézus az ajándék. Én is erre hívom fel a figyelmed. Ne felejtsd el, amikor szeretteid számára ajándékot keresel, Jézus az, aki igazi, örökkévaló, megújuló ajándék lehet a számodra. És szeretteid részére is. Arra biztatlak, hogy a karácsonyi jókívánságok, ajándékok mellett ajándékozz igeverset, Jézus szavait is a családodnak, barátaidnak, csoporttársaidnak vagy osztálytársaidnak, ismerőseidnek. Olyan igéket, amelyek segítségül lehetnek a számukra, hogy közelebb kerüljenek Ahhoz, aki karácsonykor az Ajándék. Hogy ez mit is jelent? Felsorolok egy néhány dolgot (nem az egészet!), amit Krisztusban nyerhetsz: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség, biztonság, bűnbocsánat (tiszta lelkiismeret), örök élet, vezetés, anyagi gondviselés, belső nyugalom és öröm a szenvedések között, élő reménység, amely megtart a halálon át is… Csupa jó kívánság! Ki ne kívánna ilyen dolgokat magának vagy a szeretteinek? Karácsonykor még az idegennek is… Mindez pedig megvalósulhat, ha igazán kapcsolatba lépsz, és ezt a kapcsolatot fenntartod, fontosnak látod Azzal, aki téged mindenkinél jobban szeretett… Ezt kívánom neked.

A következő oldalakon szó lesz az Istennel való kapcsolatról; egy témában két különböző oldalt is megismerhettek, amely bátorítson arra, hogy „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1 Thessz 5,21).

Kiváltság volt számomra, hogy belehallgathattam a lónai konferenciába. Felemelőek voltak az énekek, jó volt látni, hogyan váltották egymást azok, akik elöl énekeltek. A tanításokból, bizonyságtételekből is sokat épültem. Legyen ez így veletek is, amikor elolvassátok ennek a lapszámnak a cikkeit!


2011. november 18., péntek

„Isten a vezetőt kiválasztja, megáldja és felkészíti...”


Az Úr kegyelméből szeptember 5-10 között részt vehettem Nagyváradon kb. 30-35 fiatallal együtt egy ifjúsági vezetőképző tanfolyamon. Áldásban, tanulásban és megtapasztalásban gazdag hét volt. Olyan jó volt lelkileg felüdül-ni, barátokat szerezni, több fiatalság életét megismerni és tapasztalatot gyűjteni. Eleinte nem örültem annak, hogy pont iskolakezdés előtti hétre szervezték meg a vezetőképzőt, de végül megértettem, hogy ennek így kellett lennie. Isten nagyon sok mindenre rávilágított az életemben, sok hibámra, melyből változnom kellett, és sok gyengeségemre is olyan területeken, ahol meg kellett erősödnöm. Nagyon nagy segítség volt számomra az a hét, mert Isten az iskolakezdésre sok mindent megváltoztatott az életemben, megerősített és felkészített. Így sok erővel és lelkileg feltöltődve nézhettem szembe az előttem álló iskolai évnek.
Az Ifjúsági vezetőképző mottója egy mondatban: „Vezetni Isten Népét”. Nagyon sok előadást halhattunk különböző előadóktól. Az előadásokat tartották: Simon József, Kis J. Vilmos, Kis Lehel, Deák Zsolt és Giorgov Adrián. Nagyon sokat hallhattunk arról, hogy milyen is kell legyen egy jó vezető. Isten a vezetőt kiválasztja, megáldja és felkészíti. Elhangzott, hogy a vezető vezethető, kell hogy legyen, és olyan, akit követnek, hiszen akit nincs, ki kövessen, az nem is vezető.
Nagyon sokszor a vezetőt kritikák érik, de ezeket is meg kell hallgatni, akár pozitív, akár negatív az a kritika. Lehet, hogy Isten épp a kritika által akar formálni. Nagyon sok esetben Isten olyan dolgokat használ fel arra, hogy formáljon, amire nem is gondolunk. Ő hatalmas Isten, aki bármire képes. Ő formál, vezet bennünket, és feladatot bíz reánk. Sokszor ezeket a tőle jövő látás által vagy emberek által teszi meg, mutatja meg.
Az utóbbi időben nagyon foglalkoztattak a látással kapcsolatos dolgok. És ott minden kérdésemre választ kaptam. Egyik előadás címe a vezetés volt, és azon belül az Istentől jövő látás. Miután Istentől kapunk egy látást, rajtunk a felelősség, hogy mit kezdünk vele. Több lépés is fel volt sorolva, hogy Isten mit vár el tőlünk, hogy mit tegyünk a tőle jövő látással. Az első lépés az, hogy ismertetni kell a látást, majd programokat szervezni, mint pl.: ima-alkalmat, biblia tanulmányt vagy akár ifjúsági konferenciákat is. Olyan alkalmakat, ahol Istenhez közelebb kerülhetünk. Ha ezeken a lépéseken végigmegyünk, és a látás megvalósul, úgymond a csúcspontra érkezünk. Ekkor, ha nem vigyázunk, megtörténhet az, hogy pihenni kezdünk, holott itt kellene a legjobban vigyázni, nehogy hanyatlás álljon be személyes vagy közösségi életünkben. A hanyatlásnak különböző szakaszai vannak, melyek követik egymást, ha nem akadályozzuk meg. Kezdődik a nosztalgiával, aztán már nyomban ott van a vitatkozás, majd a közösség elkezd közömbös lenni, nem törődni semmivel-senkivel, és így kihűl a szeretet. Majd pedig legvégül jön a teljes megsemmisülés, az imaház ajtaját be kel zárni, mivel már senki sem látogatja.
De olyan jó tudni, hogy mindig van remény, csak Istent kel segítségül hívni: Zsolt 50,15. Nem szabad feladni. Isten csodákra képes. Ő képes a semmiből valamit előteremteni, és bármilyen nehéz helyzetből kiemelni minket. De a hanyatlást el lehet kerülni azzal, ha vigyázunk, és ha Istentől újabb és újabb látást kérünk. És ha hittel kérjük, akkor meg is adja nekünk, amire épp szükségünk van.
A hét folyamán még nagyon sokat hallhattunk a misszióról is. Arról, hogy Isten embereket hív el az Ő munkájába, és nem szabad nemet mondani, ha késztetést érzünk rá. Ha Isten hív, menni kell, és amit Ő mond vagy kér, azt meg kell tenni! A mi szolgálatunknak és dicsőítésünknek olyannak kell lennie, amilyet Ő elvár tőlünk. Olyan jó volt megtapasztalni, hogy Isten mennyire tudja és látja, hogy mikor mire van szükségem. Tudta, látta kérdéseimet és válaszolt rájuk. Sokszor ki sem mondtam, de már választ kaptam kérdéseimre, és kéréseimet meghallgatta. Ott a hét folyamán megmutatta, hogy hol a helyem, hogy hol akar látni, és mit vár el tőlem. Egy új célt mutatott az életemnek.
Nagyon jól éreztem magam, és jó volt látni a fiatalokban, hogy mennyire szeretik az Urat, és hogy milyen odaszánással követik és szolgálják Őt. A csoportbeszélgetések nagyon jók voltak, őszintén elmondhattunk egymásnak mindent, és megoszthattuk tapasztalatainkat. Nagyon tetszett, hogy minden reggel mi, az ott lévő fiatalok buzdítottunk imára, és elmondhattuk azt, hogy Isten mit helyezett épp akkor a szívünkre. Szerda este a váradi fiatalokkal lehettünk az ifjúsági órán, csütörtökön pedig bent lehettünk a gyülekezetben a váradi testvérekkel. Tehát minden napnak meg volt a maga szépsége. Sokat énekeltünk, esténként sokat zenéltek, persze csak azok, akik tudtak. Volt, hogy bibliavetélkedőt tartottunk, imádkoztunk, várost néztünk, és persze a sport sem maradhatott el. Jók voltak a focik, amit persze én hanyagoltam, viszont volt röpi, amit elég gyakran játszottunk. Volt, hogy csak mi, akik ott voltunk, de volt mikor a Váradi fiatalokkal is együtt játszottunk.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy ott lehettem. És nagyon szeretném, ha gyakorlatba is tudnám ültetni mindazt, amit ott tanultam, és Istennek egy hasznos eszköze tudnék lenni. Mindenkinek figyelmébe ajánlom, ha lesz még ilyen alkalom, lehetőség, ha csak lehet, ragadja meg. Megéri! Mert fontos az, hogy kik vagyunk, és hogy mit teszünk!
Dobozi Rebeka, Kémer

(Megjelent a Mustármag 2011. novemberi számában)

2011. november 15., kedd

Előzetes

Amint láthatjátok, a 2010-es és 2011-es ifjúsági bemutatkozó Mustármag-projektek lejártak.
2011. szeptemberétől tematikus lapszámok készülnek. Fiatalok az internet világában, ez volt a szeptemberi és októberi Mustármag témája. Exkluzív módon most megtalálhatóak az EMABISZ weboldalán:
http://www.emabisz.ro/index.php?option=com_content&view=category&id=61&Itemid=95


Soron következnek még:
Az örökzöld téma: barátság, szerelem, kapcsolatok
Gyülekezeti élet. Hűség, adakozás, szolgálat
Számítógépes játékok, pornográfia
Valamint továbbra is maradnak a beszámolók, saját-élmények, bizonyságtevések.
Remélem, találkozunk még! :-)

A lap megrendelhető a 2012-es évre, lásd az oldalsávot.

Kinyíltam




Nem hívő család gyermekeként nőttem fel. A családom számára Isten nem létezik, vagy ha mégis, szerintük akkor sem fontos vele foglalkozni. Számomra sem volt ez fontos, iskolai kényszer hatására jártam el a katolikus misékre vasárnapi egy alkalommal. Akkor gyermeki hittel kezdett el foglalkoztatni, hogy Isten segíthet rendbe hozni a családi életem, meggyógyítani a korán szerzett sebeimet, változtatni a felnőttek gonoszságain. Éveket imádkoztam ezért, de csak ennyi volt, imádkoztam…és semmi többet nem tettem érte. Sőt, amint lejárt ez a kényszer, és megszabadultam a kötelező miséktől, nagyon gyorsan kerültem el a templomot és mindent, ami az Úrral kapcsolatos volt. Úgy éreztem, nem kaptam választ az imáimra. Pedig csak nem értettem Istent, szinte semmit nem tudtam róla. És a világot választottam, azt a ,,szabadságot”, amit a világ kínált, és amit egyre több függőséget okozott számomra. Azt hittem, szabad vagyok. A tinédzserkorom teljes ,,szabadságban” éltem, ugyanúgy, mint a többi világi fiatal. A szórakozás, a barátnők egyéb sokat igérő és keveset adó tevékenységekkel. Közben meg szerelmes lettem egy olyan fiúba, aki szintén boldogsággal és új élettel hitegetett. Az ő nagy szavai is csak szították bennem a vágyat, hogy elmenekülök otthonról, minden régi ismerőstől, és új életet kezdek. És majd ,,jól megmutatom mindenkinek, hogy én…” Egyre közelebb láttam ezt a célom, hogy ,,szabadon”, felelősség nélkül az arcába vágom mindenkinek, amit nekem ártott.
Hála az Úrnak, nem volt módom rá, s később már nem is keresem ezt a lehetőséget. 2010 októberében szembesített az Úr az Ő vigasztalásával. Ekkorra már éreztem, az új élet, amit én remélek, nem ott lesz, ahol keresem, nem lesz jobb, és nem lesz boldogabb. Inkább ugyanolyan, vagy még rosszabb, mint addig. Teljesen kiégve és megundorodva a világtól sírdogáltam a szobámban. Egy tévéműsorban hallottam meg, hogy Isten tud adni olyan békességet és boldogságot, ami nem jár fájdalommal, és ezért nem kell mást tennem, csak elfogadni és követni őt. Akkor tudatosult bennem, hogy az életem azért ment tönkre, mert távol vagyok az Úrtól. Letérdeltem, és bocsánatot kértem azért, hogy olyan távol, istentelenül éltem az életem. Olvasni kezdtem a Bibliát minden szabadidőmben, s persze keresni a csoporttársaim társaságát, akik addig sokszor beszéltek nekem az Úr dolgairól. Akkora szomj ébredt bennem az Isten dolgai iránt, mint még soha. Bármit csodálattal és nagy örömmel fogadtam, ami az Úrral kapcsolatos volt. Amint a csoporttársamat kérdezgettem, ő észrevette, hogy mi indult el bennem, és ajánlotta az ifjúsági alkalmakat Gernyeszegen, de mivel én Marosvásárhelyen voltam egyetemen, ide jöttem el egy másik csoporttársammal. Az első benyomásom a baptista gyülekezettel kapcsolatban az volt, hogy ez szekta. Féltem tőlük, mivel egyáltalán nem ismertem őket. Viszont azt láttam, hogy ezek a fiatalok nagyon szépen, alázattal és örömmel imádkoznak. Mindenki kedvesen és szeretettel viszonyult hozzám. Rajtuk láttam azt a boldogságot és békét, amiről a műsorban hallottam. Nem kellett sok idő, hogy a félelmem elszálljon, és én is akartam ezt. Az Úr volt bennük, ez tetszett. Megkaphattam én is ezt. Cserébe egyet kért az Úr: a régi, megkeseredett, reménytelen, bűnös életem, életvitelem. Kérte a barátomat, aki rossz útra buzdított, és kérte a régi természetem, ami az Úrnak sok fájdalmat okozott. Eldöntöttem, hogy követem Őt, ezt a hívást nem tudtam visszautasítani. :) Így az Úr kegyelméből 2010. november 26-án átadtam az egész életem Neki. Viszont nem tetszett az ördögnek, hogy elveszít, így akadályok jöttek egyből, de Isten már velem volt, mert én az Övé lettem. Erőt adott szakítani a barátommal. Aznap dobtak ki az albérletemből, de helyette szerető lakótársakat kaptam, akik feltétel nélkül szerettek és tanítottak. Anyagi gondjaim voltak, de az Úr megáldott anyagiakban is, és megszabadított a függőségeimtől. Ekkor szembesültem azzal, hogy amire én azt hittem, szabadságból tettem, annak már régen a rabja voltam, és csak áltattam magam, hogy bármikor meg tudok szabadulni tőle. Csak az Úrral sikerül. Nem függök ma már sem szerektől, sem szerelemtől, sem emberektől, sem szokásoktól. Viszont lett felelősségérzetem. Isten az Õ kegyelméből felnyitotta akkor a szemem, és hirtelen körülnézve megláttam, milyen nagy mocsokban éltem. Csodás volt megélni, ahogy meggyógyította minden sebem, ahogy felemelt és új szívet, új életet adott.
Ma már Ő tölti be az életem. Kegyelemből bemerítkezhettem, s minden terhem Õ segít vinni. Szeretek az Úr gyermekei közt lenni, gyümölcsöket teremni Neki. Nem lettem apáca, ahogy sokan mondják. Ellenkezőleg. Kinyíltam. A besavanyodott, rosszindulatú lányból szabad, mosolygós, és reményekkel teli lány lett. Nem értem, miért választott ki az Úr pont engem… Néha a legutolsónak érzem magam a hívők közt, és sokszor esem el, de csodás volt végignézni, ahogy átformál, és napról napra megismerteti az Ő dolgait velem. Formál és készít a vele való találkozásra. Nyitva áll az ajtó, de nekem a világ hamis ígéretei már nem kellenek. Szeretem az Urat, és akkor vagyok boldog, ha minél közelebb lehetek Hozzá. Szeretem elmondani az embereknek, hogy nem kell szenvedniük. Hogy ez a boldogság sokkal szebb és másabb, s hogy Jézus által ezt mindenki megkaphatja, nemcsak a papok. Bárki, aki az Urat keresi és követi.: ) Hittel és bizalommal adtam át magam az Úrnak, és a következő ígéret bátorít: „Jézus így szólt: Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet” (Mk 10,29-30).

Bálint Natália

(Megjelent a Mustármag 2011. októberi számában)

2011. november 6., vasárnap

Interjú. Veletek!

Sokat vacilláltam, hogyan oldjam meg ezt az interjút. Először személyekben gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy a példaképek legtöbbször a megfelelő választ adják. És így is gyakorolják. Kell ez nekünk, hogy legyen ki után igazodni, miután az ige fényében is megvizsgáltuk magunkat. Néha azonban nem árt, ha magunknak is felteszünk kérdéseket. Kérlek, válaszolj őszintén az alábbiakra! A válaszlehetőségeket elgondolkodtatónak szántam. Biztos vagyok benne, hogy az Úr Jézus szívesen meghallgatja, hogyan gondolkodsz ezekről…

1. Szerinted illik-e fürdőruhás képeket feltenni a Facebook-ra és mindenki számára láthatóvá tenni?

  1. Miért volna gond?
  2. Strandra is járok.
  3. Mindennek megvan a maga helye. Az utcára sem megyek fürdőruhában
  4. Nem.
  5. Egyéb:…

2. Párkapcsolatban élők meghitt pillanatainak profilképpé avanzsálása (pl. csók). (A profilképed jelenik meg minden hozzászólásodnál, minden aktivitásodnál!) Nem gondolod, hogy így közönségessé válik a kincsed?

  1. Nem, egyáltalán.
  2. Megoszthatom a boldogságom, nem?
  3. Az utcán is lehet elég ilyet látni. Ez már nem különleges.
  4. Nem látom jónak.
  5. Erre még nem gondoltam.
  6. Meguntam már őket nézni, bosszant.
  7. Kísértést jelent számomra. (pl. irigység)
  8. Egyéb:…

3. Nyelvezet. Egyre többször szembetalálom magam azzal, hogy magukat az Úr Jézus tanítványainak valló fiatalok is olyan szavakat használnak (talán meggondolatlanul?), amelyek a mai világ fiataljainak természetesek (pl. képek dicséreténél a „szexi vagy” hozzászólás). (Kérem, ne botránkozzanak meg a Mustármag azon olvasói, akik nem felhasználói egyik internetes közösségi oldalnak sem, hogy kokrétan fogalmazok. Mert akik ezeken jelen vannak, biztosan, hogy találkoztak már ilyesmivel! Ez a valóság.) Neked mi a véleményed erről?

  1. Ne legyünk már ódivatúak!
  2. Nem vagyok prűd. Őszinte vagyok. Úgy beszélek, ahogy jónak látom.
  3. Nem látom helyesnek.
  4. Hatással van ránk a világ!
  5. Eddig nem is gondoltam erre…
  6. Egyéb:…

4. Kétértelműség. Ilyesmi is előfordul. Nem mondom úgy ki, de azt értem alatta. Megosztott viccek hasonló tartalommal. Mit szólsz hozzá?

a- Már ez is baj?

b- Rossz az, aki rosszra gondol.

c- Nem helyes.

d- Egyéb:…

5. Osztottál-e meg igeverset az üzenőfaladon?

a- Igen, rendszeresen teszem.

b- Igen, ha különösen szólt hozzám.

c- Nem, mert az osztálytársaim/nem hívő barátaim belekötnének.

d- Eddig még nem mertem.

e- Mire jó az?

f- Egyéb:…

6. És mi van akkor, ha másoknál észreveszel helytelen dolgokat? (Sokszor magunkban nehezen látjuk meg). Megbeszéled-e ezt az illetővel? (Akivel teheted személyesen, vagy privát üzenetben).

a- Volt már rá példa.

b- Engem szólítottak meg.

c- Még soha nem tettem ilyet.

d- A Facebook-on való jelenlét mindenkinek a magánügye.

e- Sajnos nyilvánosan szólítottam meg és baj lett belőle.

f- egyéb:…

7. Milyen helyiséghez hasonlítanád a Facebook-ot?

a- Strandhoz

b- Utcához

c- Kávézóhoz

d- A nappalinkhoz

e- Egyéb:…

Ajánlom figyelmedbe a következő igeverseket:

„A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.” Lk11,34

„Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.” Ef 5,4

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” Ef 4,29

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” 1 Kor 1,18

„A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek..” Kol 3,16

Köszönöm a beszélgetést!;) Kívánom, hogy jellemző legyen ránk a következő ige:

„Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.” Tit 2,6-8

Kelemen Napsugár

Ha szeretnétek megosztani gondolataitokat ezekkel kapcsolatban, lehetőségetek lesz rá. Felteszem a Facebook oldalamra a kérdéseket (Napsugár Kelemen), valamint a Mustármag blogjára is. Hozzá lehet szólni!

(Megjelent a Mustármag 2011. októberi számában)

Novemberi ajánló

„Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.”(Zsolt 34,20)

Az elmúlt két alkalommal különös nehézséget tapasztaltam, ami a Mustármag-szerkesztői munkámat illeti. Nagy volt az akadály… Különösen hálás voltam a baptifonos okostelefonért, hogy akármikor elérhető rajta Isten igéje, valamint a Fb közösségi oldalért, és a munkatársaimért. Kértem az imatámogatást, és meg is kaptam. Jó volt megtapasztalni az ima erejét. Amit saját erőmből képtelen voltam megtenni, azt az Úr elvégezte bennem, általam.

És közben Ő gondot viselt a többiről is.

A besztercei fiatalok páratlan buzgóságot tanúsítottak: felkérés nélkül beküldték a bemutatkozásukat, mert nem akartak lemaradni. Nem tudtam elutasítani őket, bár a projektek lejártak.

Most olvashattok az EMABISZ szervezte nagyváradi vezetőképzőről, valamint a krasznai konfiról is több nézőpontból.

A rejtvényfejtők legmagasabb számát is ebben a lapszámban közölhetjük!

Lehetőség van a Mustármag megrendelésére a 2012-es évre. A 2. oldalon találtok erről bővebb tájékoztatást, ugyanakkor forduljatok a helybeli Mustármag felelőshöz ez ügyben.

Kívánok nektek, ha nem is könnyű, de örömteli megtapasztalásokat (vagy első igazi találkozást?) életetek Urával ebben a hónapban!

Újra

elmaradtam.
De pótolok. :)

Nehézségeken vitt át az ÚR az elmúlt hetekben. Sokszor a mélységből kiáltottam Istenhez, de mindig meghallgatott. Ezért áldom és dicsérem az Ő nevét!

Nem könnyű életre hívott Jézus Krisztus, mikor azt mondta: "kövess engem!"
Sokszor gondoltam erre az igére: "ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." (Jób 2,10)
Mégis, mikor minden a legsötétebb volt, akkor fénylett leginkább Isten világossága. Csodálatos az ÚR közelében lenni!

Októberi ajánló

Íme, folytatjuk a világhálóval kapcsolatos témát. Szemezgettem az írásokból:

„>>Reggel méreg, délben étek, este orvosság...<< Nagymamám amikor ezt a mondást idézte, akkor a retekre alkalmazta. Így már gyermekkorban megértettem, hogy retket éhgyomorra enni nem jó. Legalább ennyi alapigazságot az internet használat tekintetében is érdemes lenne megjegyezni. Tehát nem mindegy, hogy miért, mikor és milyen állapotban ül le az emberfia-lánya a gép elé, vagy ragadja magához okostelefonját, tabletjét…” (Veress Efraim)

„Aztán néhány alkalom után, amikor a számítógép előtt ragadtam a "sok jóval" táplálkozva, lemaradtam a fontosabb dolgokról, amelyek itthon vártak rám.” (Budai Evódia)

„Sokat vacilláltam, hogyan oldjam meg ezt az interjút. Először különböző személyekben gondolkodtam…” (K.N.)

„Ha mindent Isten dicsőségére szeretnénk tenni, jó ha a hívő ember ezt is az Úrnak rendeli alá, illetve kihasználja az alkalmat arra, hogy naplója is bizonyságtétellé váljon mások számára, ha már nem titkos.” (Budai Evódia)

Más írásokat is olvashattok:

„A számomra mind nagyon kedves témák közül kiemelnék egyet. Amikor a fegyelemről beszélgettünk, megszégyenültem, hisz felismertem azt, hogy sokszor nem tudom helyesen fogadni az intést.” (Ivanitzki Dávid)

„Tény az, hogy versenyzés közben más érzelmi állapotok uralkodnak az emberen, és sokkal könnyebben elszabadulhatnak az indulatok, ha nem figyelünk eléggé oda.” (Balla Béla József)

„Ekkor szembesültem azzal, hogy amire én azt hittem, szabadságból tettem, annak már régen a rabja voltam, és csak áltattam magam, hogy bármikor meg tudok szabadulni tőle. Csak az Úrral sikerül. Nem függök ma már sem szerektől, sem szerelemtől…” (Bálint Natália)

Jó olvasást!

2011. szeptember 5., hétfő

Szeptember

Éppen nem sürget semmi. Leülök a gép elé, megnézem az emaileimet. Nem sok személyes levél van. Tulajdonképpen csak egy. Hát… ráér még arra válaszolni. Na, de ha már itt ülök, akkor körbenézek egy kicsit a blogokon. Néhány barátom vezet blogot, lássuk csak, mi érdekeset írtak… Egyikük ajánl valami linket, megkapó… Bútorokat készítenek kartonpapírból. Hmm… milyen ötletes. Hosszan görgetem az oldalt, és csodálom az emberi kreativitás műveit. Na de még nem olvastam el, hogy XY mit írt a tegnapi napjáról. Mindig olyan érdekes képeket választ a bejegyzéseihez… Csakugyan. Megint kitett magáért. És már 8 kommentje is érkezett. Lássuk csak, mit írtak! Ó, ha már itt ülök, akkor bejelentkezem a Facebookra is. Ma reggel az osztálytársam mondta, hogy bejelölte őt egy számára ismeretlen személy, aki még üzenetet is írt neki, hogy ismeri. Vajon engem is bejelölt? Végiggörgetem a hírfolyamot… Mennyien lecserélték a profilképüket! Azt hiszem, nekem is ideje lenne ezt megtenni. A múlt szombati kiránduláson készítettünk egy pár jó képet… Nézzük csak, hova is mentettem le?

Ismerős alaphelyzet? Ha nem is mindenben, de részleteiben azt hiszem magunkra ismerhetünk. Olyan időket élünk, olyan a helyzetünk most ebben a térben és időben, amikor az Internet használata fontos részét képezi a fiatalok (és nem csak) életének. Már az oktatásban fontos szerepet játszik. Érettségizni sem igen lehet számítógépes ismeretek nélkül. Része az életünknek, elismerjük. De mit kezdünk vele? Olyan újdonság, ami magával ragad, és diktálja a menetet, vagy olyan eszköz, amit a mi céljainkra használunk fel? Jó, ha jelen vagyunk ebben a világban, mert a világnak Krisztus kell. És őt képviselni lehet és kell a virtuális világban is. „A világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol”, folytatódik az ének. Ne légy képmutató! Kitűnik-e a levelezéseidből, chateléseidből, státuszüzeneteidből, profiljaidból az, hogy Krisztushoz tartozol? Ha valóban az Úr Jézushoz tartozol, akkor Ő nem maradhat ki ebből a világból sem, ahol te jelen vagy. Szorosan Hozzá tartozol, szorosan hozzád tartozik. Használd ki ezeket a fantasztikus lehetőségeket a bizonyságtevésre!

Ebben a lapszámban a cikkek nagy része arról szól, hogyan lehet és kell Krisztust képviselni a világhálón, mire érdemes odafigyelni. A téma nagyon gazdag. Ezért folytatjuk! Remélem, építő lesz a számotokra. Ahogyan számomra is.

2011. szeptember 3., szombat

Most csak annyit

hogy csodálom, hogy még mindig van megtekintője ennek az oldalnak. Köszönöm, hogy bár én nem vagyok hűséges a közzétételben, vannak érdeklődők.
Már egy ideje helyrehozták az oldalt, ahol vissza lehet olvasni a régebbi lapszámokat. Itt van:

Most próbáltam ki, működik! :)

Egy kis idő múlva a többi is elérhető lesz.

Befejeződött az ifjúságok bemutatkozója projekt.
A szeptemberi lapszám az internetes világról szól. Remélem, érdekes lesz majd számotokra!

Gazdag volt a nyár számomra. Az Úr közelebb jött hozzám, és én is közeledhettem feléje. Nagyon hálás vagyok ezért Neki!!!

A következő igeverset ajánlom a figyelmetekbe bátorításként:

Jézus mondta:
"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." Jn 15,16


2011. április 26., kedd

Ami számomra üzenet volt

Két fontos üzenet maradt meg a szívemben az elmúlt ünnepen. Mindkettő a bizonyságtevéssel kapcsolatos. Az egyik az, hogy a tanítványok nem unták azt, ha újabb és újabb társuk jött nagy örömmel, hogy "Láttam az Urat!" (Jn 20, 18.25). Számomra soha nem unalmas bizonyságtevéseket hallgatni azoktól, akik Jézusról beszélnek, a vele való megtapasztalásokról. Mégis, sokszor még a gyülekezetben is könnyen lebeszéljük magunkat arról, hogy bizonyságot tegyünk arról, amit Ő végez az életünkben.

A másik üzenet pedig az volt, hogy aki szereti az Urat, az szereti az Ő nyáját, vagyis a gyülekezetet is (Jn 21,15). És az a vágya, hogy építhesse azt. Sajnos egyre több olyan ember van, aki úgy éli le az életét a gyülekezetben, hogy nem tesz bizonyságot, vagy egy kezünkön megszámolhatjuk, hogy élete folyamán hányszor tette. Nem szeretnék ilyen ember lenni. Ne legyünk ilyen emberek!

Végül az én bizonyságtételem: olyan családi hátterem van, ahol gyerekkoromtól mindennapos volt a halál gondolata. Barnabás izomsorvadása miatt egy idő után már minden hónapot, napot ajándékként éltünk meg. Tíz éves voltam, amikor Édesapámat a szívével műtötték. Hamar szembesültem azzal, hogy az életünk nem a mi kezünkben van. És kinek hamarabb, kinek később, de egyszer szembe kell néznünk a halállal. És mégsem kell félni tőle! A bátyám és Édesapám nem féltek tőle. Jézus legyőzte azt!
Áldom az Urat, hogy az enyém is lehet a feltámadás reménysége!!!

2011. április 23., szombat

Feltámadt!




"Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." Róma 8,11

Az a kívánságom, hogy a "kegyesség ereje" (2 Tim 3,5) munkálkodjon benned is ezen az ünnepen!

Áldott húsvétot!

2011. április 13., szerda

Egyetem-orientációs hétvége. Marosvásárhely, május 6-8.




Szeretettel várunk minden olyan 11-12-es diákot, vagy bárkit, akiben felmerült az ötlet, hogy esetleg Marosvásárhelyen szeretne tovább tanulni, vagy tudakozódni szeretne az itteni egyetemek felől. Segítünk!

Részvételi díj nincs.
Szállásról, étkezésről és programról gondoskodnak a vásárhelyi baptista fiatalok és a gyülekezet.

...Jelentkezni lehet telefonon vagy emailen április 28-ig Mezei Sándornál:

tel: 0735 501 429 vagy 0745 509 481,

e-mail: m_sandor80@yahoo.com.

Gyere el erre a hétvégére!

2011. március 15., kedd

Térdre magyar!


Térdre magyar!
Március 15. margójára.

Térdre magyar, mihamarabb,
Másra idő már nem maradt!
Eljátszottunk mi már mindent,
Nem maradt más, csak az Isten.
Ki tudja? Talán megbocsát,
Talán ma még kegyelmet ád.
Kiálts hozzá – de sürgősen,
Nehogy másképp késő legyen!

Térdre barát, mihamarabb,
Hajts fejet a kereszt alatt.
Ki magát most megalázza,
Egykor fel lesz magasztalva.
Jöjj most hozzá bűnbánattal,
Ajkadon meg hitvallással.
Így tett már sok honfitársad,
Kik előtted hitben jártak.

Térdre bűnös, mihamarabb,
Hívd segítségül Uradat!
Tedd ezt hittel, reménységgel,
Ő téged sem utasít el.
Hisz lelkedet, hogy megváltsa,
Önmagát adta halálba.
Bűnödet így megbocsátja,
Szentlelket ad ajándékba!

Térdre földi, mihamarabb,
Újjászül Ő egy perc alatt!
Voltál eddig kemény, s pogány?
Leszel mától hívő példány!
Ha szíved ma Neki adod,
Soha többé meg nem bánod.
Részed lesz itt a boldogság,
És odaát a mennyország.

Borzási Pál (Magyarlóna, 2011. január 25.)

2011. március 7., hétfő

Változások

Háttérbe szorult most ez a blog... Többek között van egy „súlyos” oka:



:)



Hamarosan kézbe vehetitek a márciusi lapot is...

2011. január 10., hétfő

Januári ajánló


Új év, új lehetőségek.
Itt az újabb lehet: lehet, hogy nem először olvasod, hallod már ezt. Lehet, hogy hamar átsiklasz felette. Lehet, hogy megjelenik előtted a kedvező lehetőségek megszépített álma. Lehet, hogy kialakul, milyen tanulmányokat folytass. Lehet, hogy barátságaid megerősödnek. Lehet, hogy egyes kapcsolataid megszakadnak. Lehet, hogy munkába állsz. Lehet, hogy szakmailag előre haladsz. Lehet, hogy munkanélkülivé válsz. Lehet, hogy a megszokott családi légkör megváltozik. Lehet, hogy férjhez mész, vagy lehet, hogy megnősülsz. Lehet, hogy elköltözöl. Lehet, hogy szüleid megbetegszenek. Lehet, hogy te megbetegszel. Lehet, hogy meggyógyulsz. Lehet, hogy autód lesz. Lehet, hogy adósságod.
Lehet, hogy idén számot kell adj az életedről…?
Megannyi lehetőség, ugyanakkor kérdés, bizonytalanság. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Mit jelent ez a számodra? Valóság életedben ez az igazság?
Ha igen, akkor félelemnek nincs helye: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”, mondta Ő, Akinek igazán nagy lehetőségei voltak ebben az életben, mégis így vallott erről: „az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem.”
Ha Vele jársz, akkor csak egy lehetőséged van: Őt követni. Tűzön, vízen, önmegtagadáson át. Ha igazán az Övé vagy, akkor egyre inkább hasonlítasz Hozzá, az Ő akaratát cselekszed. Akkor folyton engedelmeskedned kell. Kész vagy ezt vállalni?
Az én felhívásom számodra és a magam számára 2011-ben: változz és változtass! „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Emlékezz, ha igazán Krisztushoz tartozol, akkor ez nem egy lehetőség. A folyamatos változás bizonyíték.
Ebben a lapszámban a szalárdi fiatalok bemutatkozását olvashatjátok. Megszólalnak még az elmúlt két év EMABISZ vezetői, és néhány közelmúlti eseményből is kapunk egy kis ízelítőt. Változott egy kicsit a külalak is, remélem tetszik nektek!