November - változások

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek” (Jak 1,12).

Nemrég hallottam egy fiatalról, aki a Sátán hazugságának nevezte azt a tényt, hogy Isten a betegségek által is taníthat minket. Veszélyes talajra kerülünk, ha általánosításokba kezdünk, és magunk akarjuk megítélni, hogy miért betegek, miért szenvednek az emberek. A Bibliában találunk példát isteni gyógyításokra, de olyan helyzetekre is, amikor Isten nem vette el a szenvedést, a betegséget (ld. Pál apostol), vagy nem az ember bűnének, hitetlenségének közvetlen következménye volt a szenvedés (Jób). Vigyázzunk az olyan tanításokkal, amelyek észrevétlenül ránk, a hitünkre, arra fektetik a nagyobb hangsúlyt, hogy mit tehetünk mi a saját érdekünkben!

Rendhagyó módon egy hosszabb cikket is találtok majd, amely számomra sokat jelentett, és úgy gondolom, sok mindent helyretesz a fejünkben a hívő ember szenvedéseivel kapcsolatosan.

A Mustármag ilyen formájának utolsó előtti lapszámát tartjátok kezetekben. Különböző okok miatt a vezetőség úgy döntött, hogy más, új formában szeretné látni az ifjúsági lapot. Átmeneti időszak következik, amely alatt hiszem, hogy Isten megmutatja akaratát a lappal kapcsolatban.

December elején EMaBISz választások lesznek, így az új vezetők fognak dönteni ebben a kérdésben is végérvényesen. A következő lapszámmal véget ér az én szerkesztői munkám is. Hálás vagyok Istennek a sok áldásért, amit rajtatok keresztül, a Mustármag szerkesztése által kaphattam az elmúlt három és fél év alatt. Isten gondot viselt, vezetett, témákat adott, indította a szíveteket az írásra, a bizonyságtevésre. Sokat épültem a megjelent cikkek által. Remélem, hogy ez veletek is így történt, és hiszem, hogy ez az elkövetkezendőkben is így lesz, más, megújult formában!

Október

Miért élek ezen a világon? Vannak céljaim? Ha vannak, akkor azok határozzák meg a mindennapjaimat? Van olyan nap, amikor nem teszek semmit azért, hogy céljaimat elérjem? Hogyan használom ki az időmet?

Ezek mind olyan kérdések, amelyeket jó, ha időnként felteszünk magunknak. Könnyen elsodor az élet rohanása, könnyen elfelejtjük, miért is élünk a világon. Hozzánk tapadnak dolgok, megfognak, észrevétlenül, de mégis úrrá lesznek rajtunk. Saját kívánságaink csapdájába kerülünk, azok tartanak fogva, és sokszor ez fel sem tűnik… Aztán egyszer csak szíven talál az ige, jön egy ismeretlen igehirdető, találkozunk valakivel, akiről egyből látszik, még mindig tudja, mi az élete célja. Napjait, dolgait úgy rendezi, hogy egyre közelebb már az a cél… És Isten megszólít:  „te is élhetnél így! Sokkal közelebbi kapcsolatban Velem, tudnálak használni abban, hogy életek változzanak meg körülötted!”

Ilyenkor elénekelhetnénk:

„Kitárom szívem ajtaját, hallgasd meg imám!

Töltsd be Szent Szellemeddel - szomjazom Terád;

Vágyom Veled lenni csak veled,

Vágyom szerelmedre, Istenem!

Futok kitárt karodba én - nem számít tűz vagy víz,

Úgy várom, hogy ölelj át!

Tudom, hogy Érted élek már - vedd szívem hódolatát-

Mindenem Te vagy nékem, Atyám...”

Ebben a lapszámban folytatjuk a függőségek témáját, és Nick Vujicic látogatásáról is szó esik. Öröm volt olvasni számomra a váradi országos konfiról jövő visszajelzéseket is. Legyen áldás ez számotokra is!

(remélem, már minden előfizető átolvashatta :))