Márciusi ajánló

kép: Szőllősi Orsi

Osztálytársaimmal együtt szívesen viseltem a kokárdát nemzeti ünnepünkön, március 15-én, míg a többségében magyarlakta területeken éltem. Azonban mióta onnan elköltöztem, nemigen került fel a kabátomra. Gyávaságból? Környezetváltás miatt? Nem tudom. Tény, hogy könnyebb ott magyarnak lenni, ahol a többség az.

De mi a helyzet a nem-e-világból-való „nemzetiségemmel”? Nehéz ott felvállalni a Krisztuskövetést, ahol te vagy az egyetlen. De könnyebb ott, ahol sokan vannak? És ott is ugyanazt kell vállalni?

A jelenlegi lapszámban egy olyan ifjúság mutatkozik be, amely közösségeinkből az egyik legnagyobb. Néhányan személyesen is vallanak arról, hogy nem elég egy csoporthoz csak úgy csatlakozni, elvegyülni, felvenni a viselkedésmintát. Az Úr Jézus az Ő követésére hív el. Akkor is, ha sok társad van, akkor is, ha csak kevés.

A Tavaszi üzenet komoly felhívás számunkra. Ugyanakkor olvashattok még jó néhány tervezett programról, eseményről, sítáborról.

A Kitekintőben pedig igazából magunkba kell tekintenünk…Kívánom, hogy legyen elég alázat bennünk, hogy fogadhassuk az intést!

Kolozsváriak ifi7végéje

Szinte már hagyományszámba megy az, hogy a megszokott heti ifialkalmak mellett évente kétszer ifihétvégét szervezünk, ami attól különleges, hogy az egész hétvégét, vagy legalább két teljes napot (szombat és vasárnap) együtt töltünk.

Az ilyenkor megszervezett tevékenységek nagyon sokszínűek, van köztük sport, különböző játékok és vetélkedők, városnézés, filmnézés, főzés, vasárnapi közös ebéd és persze közös szolgálat a délutáni istentiszteleten.

Tavaly ősszel, november 14–15-én is sort kerítettünk egy ilyen ifihétvégére.

A szombati napot kosár, röpi, egyéb játékok és vetélkedők indították, melyeknek legfontosabb hozzávalói a következők voltak: tojás, spagetti, és sok-sok... cipő J.

A délutáni tevékenységek már az imaház alagsorában folytak. Itt különböző műhelyek közül lehett választani: volt aki a foltvarrásban (patchwork) próbálta ki a türelmét és kézügyességét, mások pedig a sütés-főzésben, ahol kóser-kaja készült, Bíró Zoltán vezetésével. Aki sem foltot nem varrt, sütni sem sütött, az még mindig bekapcsolódhatott akár a ligrettózásba, akár a filmnézésbe, vagy a maffiázásba. Mindenki találhatott kedvérevaló tevékenységet.

Vasárnap mind a délelőtti, mind a délutáni istentiszteleten a fiatalok szolgálata kapott teret: reggel zenés áhitat, imaóra levezetése, délután közös éneklés és bizonyságtételek formájában.

Az egész napot az imaházban töltöttük, s a közös ebéd után, csoportokra oszolva, nemcsak a kvíz cseles kérdéseit kellett megválaszolni, hanem különböző kihívásoknak is eleget tenni, próbára téve tudásunkat és találékonyságunkat.

A délutáni alkalom kezdetéig megmaradt időt a szolgálatra való felkészülés töltötte ki.

Mozgalmas és vidám volt ez a két nap, melyet nemcsak egymás társaságában, de Isten jelenlétében is tölthettünk, Tőle és egymástól tanulva. A szolgálatok során pedig arra is lehetőségünk nyílt, hogy továbbadjunk valamit abból, amivel Isten gazdagabbá tett minket.

Folytatni kívánjuk ezt a hagyományt, nem a megszokás vagy a programszervezés kedvéért, hanem mert hisszük, Isten ezeket az alkalmakat is felhasználja arra, hogy eggyé tegyen, olyan közösséggé formáljon, ahol érezhetően Ő van jelen, Ő a középpont, Érte és Róla szól minden.

Varró Klári

Termékeny

hónap volt ez a január-február. Írtak is bőven a felkért fiatalok Kolozsvárról. Sajnos nem fért mind bele a februári számba, pedig eleget próbáltam bővíteni az oldalakat :)

Megint késik a Mustármag, és ezt eléggé szégyellem. De lejárt nekem is a szesszió, és nagyon remélem, és most már imádkozom is érte, hogy a márciusi szám majd március elején érkezzen hozzátok.

A februárit ezen a héten szeretnénk postázni.