Márciusi ajánló

kép: Szőllősi Orsi

Osztálytársaimmal együtt szívesen viseltem a kokárdát nemzeti ünnepünkön, március 15-én, míg a többségében magyarlakta területeken éltem. Azonban mióta onnan elköltöztem, nemigen került fel a kabátomra. Gyávaságból? Környezetváltás miatt? Nem tudom. Tény, hogy könnyebb ott magyarnak lenni, ahol a többség az.

De mi a helyzet a nem-e-világból-való „nemzetiségemmel”? Nehéz ott felvállalni a Krisztuskövetést, ahol te vagy az egyetlen. De könnyebb ott, ahol sokan vannak? És ott is ugyanazt kell vállalni?

A jelenlegi lapszámban egy olyan ifjúság mutatkozik be, amely közösségeinkből az egyik legnagyobb. Néhányan személyesen is vallanak arról, hogy nem elég egy csoporthoz csak úgy csatlakozni, elvegyülni, felvenni a viselkedésmintát. Az Úr Jézus az Ő követésére hív el. Akkor is, ha sok társad van, akkor is, ha csak kevés.

A Tavaszi üzenet komoly felhívás számunkra. Ugyanakkor olvashattok még jó néhány tervezett programról, eseményről, sítáborról.

A Kitekintőben pedig igazából magunkba kell tekintenünk…Kívánom, hogy legyen elég alázat bennünk, hogy fogadhassuk az intést!