Márciusi ajánló

még mindig harcolok a határidőkkel, de javítani akarok!!! :)

„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”

Nem létezik olyan igazi, közeli kapcsolat, ahol ne lenne szükség a bocsánatkérésre, megbocsátásra. Ahol ezek jól működnek, az egy erős kapcsolat lehet. Szívünk gonoszsága miatt bűnöket, hibákat követünk el. Ezek a bűnök, tévedések kapcsolatainkban törést okoznak. Így vagyunk az Istennel való kapcsolatunkban is. Ő gondoskodott arról, hogy ez a kapcsolat helyreállhasson. Jézus Krisztus kibékíthet téged is a Teremtőddel. Ezt a békülést lehet halogatni, de ha lejár a földi életed, akkor már késő rendezni. Ragadd meg a mát!

Emberi kapcsolatainkba is kerül gubanc. Bűn, hiba, tévedés, félreértés: mind-mind fájdalmat okozhat embertársainknak. Hogy állsz hozzá ezekhez a dolgokhoz? Gyakorlod a megalázkodást, bocsánatkérést? Ez nem egy olyan képesség, amiből egyszer levizsgázunk, és elkönyveljük, hogy megy ez nekünk, tudjuk mi már. Az igazi bocsánatkérést mindig harc előzi meg. Le kell győznöm saját magam, a büszkeségem. Elismerni tévedésem. Bánni azt. Kifejezni szóban a másik felé. Várni a bocsánatot. A Szentlélek segítségedre van ebben!

Van akinek a megbocsátás nehezen megy. Viszont itt is a büszkeségről kell lemondani! Ki vagyok én, hogy tartogassak valamit is a másik ellen? Amikor elöntenek az érzelmek, a harag, a sértődés, akkor érdemes ilyen végletekben gondolkodni! Félre a   részletekkel, az árnyalatokkal! Meg kell bocsátani, az ige utasít erre (Ef 4,32). Mindez döntés kérdése. A meglévő sebeinket pedig hagyjuk, hogy az ÚR gyógyítsa be (1Móz 15,26b)! Mi erre úgyis képtelenek vagyunk.

Ebben a lapszámban bővebben is olvashattok a megbocsátásról. Szerelem, jegyesség, házasság is szóba kerülnek. Legyen áldás az olvasókon!

Kelemen Napsugár

A barátságról...

Ha arról kérdeznélek, hogy mit jelent számodra a barátság, mit válaszolnál?
Nemrég olvastam egy ifjúsági csoport véleményéről: a barátság három alappillére az agapé szeretet (Istentől kapott szeretet), őszinteség, odaszánt idő. Biztosan van még, én most ezekről gondolkodtam el.
Milyen szeretetről van szó? Önzetlen szeretetről. Örülni a másiknak akkor is, ha neki éppen jól megy dolga, nekem meg kevésbé. Szeretni akkor is, amikor megbánt. Végighallgatni akkor is, amikor talán éppen téged vádol, és tudod, nincs igaza. Csendesen válaszolni. Elfelejteni a sérelmet. Támogatni abban, ami az erőssége, szelíden javasolni, hogy miben változhat. Kiállni mellette. Felvállalni őt mások előtt, még ha mások elítélik őt, akkor is.
Őszinteség. Enélkül csak érdekkapcsolatot tudok elképzelni. Ha nincs abszolút igazság, akkor minden vi-szonylagos, és sosem tudhatod biztosan, mire számíts. Ha barátoddal együtt megegyeztek az igazság felől, és eldöntitek, hogy mindig őszinték lesztek egymáshoz, akkor az egy erős kapcsolat lesz. Támadhatja ezt a barátságot pletyka, rosszindulat, félreértés… Nem fog neki ártani. Az őszinteség nem csak azt jelenti, hogy amikor beszélek, akkor az igazat mondom. Az őszinteségben az is benne van, hogy nem hallgatom el azokat a dolgokat sem, amelyek személyemet érintően talán kellemetlenek. A hibáimat. Az önzésemet, amellyel küszködöm…
Az őszinteség, az igazsághoz való ragaszkodás nem egyszer fájdalmas. És ezt a fájdalmat meg kell tanulni viselni. A barátságot ez a fajta fájdalom nem gyengítheti.
Odaszánt idő. Az idő elég mindarra, amire odaszánom. „Nincs időm!” – milyen sokszor halljuk! Pedig Isten nem vár el többet, mint amennyit a nekünk adott időben megtehetünk. Döntéseinkben józanoknak kell lennünk. Felmérni, hogy mit áldozunk fel az igazán fontos dolgok érdekében. Mert áldozni minden esetben kell. Ha tudsz róla, ha nem, áldozatot hozol. Ha nem tudsz róla, akkor te vagy az áldozat. Az időd, az energiád fogy, de minek az oltárán?
A barátságra áldozni kell. Időt, energiát. Olyan kevés az igazi, tartós barátság! Döntsd el, hogy valakinek a környezetedből jó barátja leszel!
Jézus Krisztus igazi barátságra hív téged. Olyan kapcsolatra, amely időt igényel az életedből. A bibliaolvasás, imádság, gyülekezeti közösség nem egyperces projekt. Nemrég olvastam újra: „A földön ma azok a nagy emberek, akik imádkoznak. Nem azok, akik beszélnek az imáról, nem is azok, akik magyarázzák az imát, hanem azok, akik időt szakítanak arra, hogy imádkozzanak. Tulajdonképpen nekik sincs idejük. Valami mástól kell azt elvenniük. Ez a másvalami fontos, nagyon fontos és sürgős, de mégis kevésbé fontos és kevésbé sürgős, mint az ima.” (S.D. Gordon)
„Lehetetlen, hogy rendben legyen a kapcsolata Istennel annak a hívőnek – bármennyire tapasztalt is – , aki nem veszi a fáradságot, hogy ideje legyen Isten számára… Bőven töltsünk időt Istennel: inkább vesszen minden egyéb, csak őt el ne hanyagoljuk.” (Oswald Chambers)
Kívánom, hogy az Úr Jézussal való barátság hozzon össze még sok jó barátságot a te életedben is!
S.J.

„Felírnám a csillagos égre...”

Megírom nektek Lídia* történetét.
Lídia egyszerű nő, egy érmelléki csendes kis faluból származik. Betegsége, orvosi vizsgálatai kapcsán találkoztam vele. Alkalomról alkalomra világosodtak meg előttem életének eseményei. Mivel a jelenlegi lapszámban a szeretet, szerelem, házasság kérdésével is foglalkozunk, úgy gondolom, ideillő a története.
Boncolgatom élete szálait. Néha meglepően költőien fogalmaz…

Szüleim hívő lányként neveltek fel. 18 éves koromban megtértem, és bemerítkeztem. Hamarosan munkába is álltam, egy gyárba jártam el dolgozni. A buszmegállóban ismerkedtem meg vele. Ő is ugyanabban a gyárban dolgozott.
Tudta, hogy hívő vagyok. Azt mondta, tetszem neki, és hogy próbáljuk meg a kapcsolatot. Eleinte haboztam, ám mikor láttam, hogy kész eljönni velem és a szüleimmel a gyülekezetbe, akkor engedtem neki. Ígéretet tett, hogy ő is Isten szolgája lesz. Ragaszkodott hozzám, én pedig engedetlen voltam az igének: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?”(2Kor 6,14) Ó, az a felemás iga! Eleinte sok az ígéret! Sajnos, csak az ígéretekkel maradtam.
Ahogy összeházasodtunk, és megszülettek a fiaink, férjem egyre ritkábban jött el velem az imaházba. Nem volt közös az értékrendünk. Nekem a hitem áthatotta az életemet, tudtam, mit és hogyan kellene tennem. Ő másképpen gondolkodott. Kínlódva hoztunk közös döntéseket... Ha el-el ment iszogatni egyet a barátokkal, azt nehezen viseltem. Ezt gyakran a szememre vetette. Sajnos, elfajultak a dolgok. Fizikai bántalmazást is át kellett élnem. Kétségbeesésemben nem tudtam, mit tegyek…

Mi volt a legnehezebb számodra ebben a helyzetben?

A legnehezebb? A legnehezebb az volt, hogy nekem kellett elmennem és beadnom a váló-keresetet. Rákényszerített, rákényszerültem, és én tudtam, hogy az ige ellen kell cselekednem…(Mal 2,16) Ez volt a legnehezebb az egészben.
Sok volt a könny, kevés a mosoly.
Egyedül maradtam két cseperedő fiúval, idősödő szülőkkel. Nehéz egy anyának tinédzser fiúkat egyedül nevelni. Édesapjuk nem mondott le róluk, támogatta, segítette őket, viszont valósággal élvezte, hogy én sokszor nem tudtam a dolgokról. „Ne mondjátok meg anyátoknak, hogy adtam nektek…” Nem volt jó hatással rájuk. Fiaim kimaradtak a gyülekezetből, ami nagyon fájdalmas a számomra. Egy család vagyunk, de ők nem jó úton járnak, nem közös az utunk. Ez nagyon nehéz.

Felírnám a csillagos égre arany betűkkel, hogy minden hívő fiatal, minden szerelmespár láthassa: ne házasodjatok össze azzal, akivel nem vagytok egyek a hitben! Ne legyetek felemás igában!

Kissé elmereng, majd szomorúan teszi hozzá:

Édesanyámtól hallottam: a múlt meg nem változtatható, a jelen meg nem állítható, a jövő el nem kerülhető. A múltamon nem tudok változtatni. Próbálom megharcolni a jelenben azt, amit nekem kell megharcolnom. Azért imádkozom, hogy férjem és fiaim megtérjenek, hogy az ő jövőkük is biztosítva legyen, mert a jövő elkerülhetetlen!

Lídia egyszerű nő. Megtörte az élet, a saját elmondása szerinti helytelen döntése. De nem adja fel. Ragaszkodik az Úrhoz, aki az egész idő alatt nem mondott le róla. Szereti a gyülekezetét, szívesen szolgál. Tisztelettel beszél az elöljáró testvérekről, lelkipásztorról.
A figyelmeztetése, a kérése most neked szól, aki még házasság előtt vagy. Engedelmeskedj Istennek! Hiszen tudod:
a múlt meg nem változtatható, a jelen meg nem állítható…

K. N.

* nevét kérésére
megváltoztattuk.

Február már csak volt...

Remélem, olvastátok már a februári lapszámot.

Kérlek, ha valakikhez nem jutott el, nem kapják meg, amire előfizettek, szóljanak nekem!
Emberek vagyunk, tévedünk. Egyes megrendelések sok emberen mennek keresztül, míg eljutnak hozzám, a címlistához. Viszont ellenőrizni lehet! És kell.

Köszönöm!

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. (...) A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Préd 3,9-10a.12b)
Emberi kapcsolatok. Gazdagítanak, áldást közvetítenek. Lelepleznek, tükröznek minket, támogatást nyújtanak.
Nincs két teljesen egyformán gondolkodó ember. Hát nem csodálatos? Annyi lehetőség rejlik ebben az igazságban!
Jó kapcsolatban élni. Erre vagyunk teremtve. Így vagyunk „programozva”. Ez ad kiteljesedést a számunkra.
Isten elsősorban a Vele való kapcsolatra teremtett. Amíg ez a kapcsolat nem rendeződik az életünkben, addig az emberi kapcsolataink hiányt szenvednek. De olyan jó a szerető mennyei Atya gyermekének lenni!
Ez a háttér, ez a biztonság, ez a szeretet tökéletes alapot nyújt a további kapcsolataink számára.
Ebben a lapszámban olvashattok Isten szeretetéről, barátságról, szerelemről, házasságról. A téma nagyon gazdag, úgyhogy folytatjuk. Remélem, hogy a kis kockákból aztán sikerül összerakni azt a képet, amely segíthet benneteket személyes kapcsolataitokban. Mert kapcsolatban élni jó!