Ünnep

és hogy mit is értek az "Úr Jézus Krisztus jelenlétében" kifejezésen... arra álljon itt egy példa. Egy imádság, amit úgy hiszem, mindannyian elmondhatunk...

"Kegyelmes Úr Jézus!

A karácsonyi jelenet képeinek kettőssége szinte túl sok ahhoz, hogy beburkolja kicsiny szívemet. Az édesanyád, Mária, éppen most kezd dajkálni és megismerni téged. Éppen ahogy most írom ezeket a szavakat, kezdek rájönni arra, micsoda titokzatos dolog és felmérhetetlen leereszkedés volt a Te testté lételed. Te, az örök Isten, aki mindeneket teremtettél, az Úr, aki szavad erejével mindeneket fenntartasz… a Király, aki mindeneket újjá tesz…csecsemőként életadó nedűt nyersz egy fiatal szűz melléből. Ledöbbenek felfoghatatlan alázatod láttán- alázatod, mely meghatározta életed a bölcsőtől a keresztig.

A pásztorok siettek, hogy továbbadják születésed hírét, mialatt Mária „mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében”. Elsietni, mint a pásztorok, hogy másoknak beszélhessek Rólad, mindig könnyebb volt számomra, mint csendben ülni és Téged hallgatni, ahogy önmagadról beszélsz. Mindig könnyebb volt „eredményes” dolgokat tenni érted, mint zavartalan, sietség nélküli időt tölteni Veled. Megvallom most bűnként mindezt előtted, Jézus. Ez egyszerűen nincs így rendben, mert tudni Rólad nem ugyanaz, mint ismerni Téged. Az ismerettel teli szív nem egy és ugyanaz a lángra gyúlt szívvel… akármennyire feszítjük is a képzelet határait.

Megismerni Téged, ez az örök élet. És én meg akarlak ismerni Téged, Jézus. Sokkal, de sokkal jobban, mint amennyire most ismerlek. Kincsként akarlak őrizni, szívemben forgatni, hogy ki is vagy Te. Elmélkedni akarok örömteli életedben, mely a Szentháromságban kiteljesedik, öröktől fogva. El akarok mélyülni mindabban, amit már elértél életeddel, haláloddal és feltámadásoddal… mindabban, amit jelenleg királyoknak Királyaként és uraknak Uraként teszel… mindabban, aki számunkra leszel az új égen és az új földön: szeretett menyasszonyod Vőlegénye.

Ó, áldott, túláradó, feltörő dicsőség áramköre! Annyi megőrizni (dédelgetni) való, annyi fontolgatni való! Nem mintha idegen volna számomra a megőrzés (dédelgetés) és a fontolgatás. Sok dolgot őrzök és fontolgatok, Jézus- dolgokat, melyek csődbe jutott lélekhez vezetnek… elszegényedett szívhez… és kimerült testhez.

Jézus, ebben a(z adventi) karácsonyi időszakban, az evangélium erejével lassíts le minket… csillapíts le újra… add, hogy rád összpontosíthassunk, hogy mindannyian csodálattal mondhassuk: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”(Zsoltárok 73, 25-2). Páratlan és felbecsülhetetlen nevedben imádkozunk, úgy legyen, Ámen!"

Szabad fordítás- angolból

Itt olvastam.

Karácsony előtt

kép: Szabó Efraim

Álom vagy valóság?

„Egy álmot láttam az éjjel József, nem teljesen értem, de úgy gondolom, hogy ez a Fiúnk születésnapi ünnepsége volt. Azt hiszem, hogy erről szólt az egész. Az emberek már vagy négy héttel előtte elkezdtek készülődni rá. Feldíszítették házaikat és új ruhákat vettek. Sokszor elmentek vásárolni és díszes csomagokkal tértek haza. De érdekes módon az ajándékokat nem a mi Fiúnknak vették. A csomagokat gyönyörű papírokkal csomagolták be és aranyos masnikat kötöttek rájuk, majd egy fa alá állították őket. Igen, egy fa alá József, a házuk kellős közepébe. És fel is díszítették a fát. Az ágai tele voltak izzó égőkkel és csillogó díszekkel. A fa tetején egy alak volt. Olyan volt, mintha egy angyal nézett volna le. Oh, olyan gyönyörű volt! Mindenki nevetett és boldogak voltak. Mindenki nagyon izgatott volt a sok ajándék miatt. József, az ajándékokat nem a Fiúnknak adták, hanem egymásnak. Szerintem még csak nem is ismerik Őt. Egyszer sem említették a nevét. Nem furcsa az, hogy az emberek mennyi nehézséget okoznak maguknak, csak azért, hogy egy olyan személy születésnapját ünnepeljék meg, akit még csak nem is ismernek? Az a furcsa érzésem volt, hogyha a mi Fiúnk elment volna arra az ünnepségre, akkor tolakodnia kellett volna, hogy odaférkőzzön közéjük. Minden annyira szép volt József, és mindenki olyan vidámnak látszott, de engem ez inkább sírásra késztetett. Milyen szomorú, hogy az ünnepelt, Jézus, nem kívánatos a saját születésnapi ünnepségén. Örülök, hogy ez csak egy álom volt. Milyen szörnyű lenne, ha ez igazából is megtörtént volna!” (ismeretlen szerző)

Bizonyságtevés

Hálás vagyok az Úrnak, hogy egy hívő családból származó gyermek vagyok. Családunkban szüleim mindig is igyekeztek az Urat bemutatni, Őt helyezni az első helyre. Már kicsi koromtól kezdve sokat beszéltek az Úr Jézusról, sok éneket tanítottak meg nekem és rendszeresen vittek gyülekezetbe. Esténként áhítatot tartottunk és imádkoztunk, énekeltünk. Apukám mindig a jóra tanított engem, az engedelmességre, az alázatosságra. De mindezek ellenére sokszor vétkeztem, és elkövettem bűnöket. A testvéremmel való viták is egyre gyakoribbak voltak, amiért sokszor büntetni és feddnie kellett minket. Sokszor használtam trágár szavakat testvéremmel szemben szomorúságot okozva ezzel szüleimnek és az Úrnak. Szüleimet sem tiszteltem úgy, ahogy kellett volna, és nem igazán értékeltem azt, amit naponként megtesznek érettünk. Vágytam igazán arra, hogy megváltozzak, és hogy ne okozzak többé szomorúságot szüleimnek. Saját erőmből próbáltam megváltozni kihagyva az életemből az Urat. Egy bizonyos ideig sikerült jól viselkednem, de azután újból és újból elestem és ismét elkövettem rossz szokásaimat. Emiatt nagyon összetörtem és bánkódtam, hogy így mennek a dolgok az életemben. Rá kellett jöjjek arra, hogy az Úr nélkül nem tudok új életet kezdeni, nem tudok megváltozni.
A sok igehirdetés, evangélizáció rádöbbentett arra, hogy nekem is szükségem van a megtérésre, Isten bocsánatára. Sokszor hallottam az utolsó idők eseményeiről, arról, hogy az Úr magával viszi az õ gyermekeit a Mennyországba és megjutalmazza őket. Bár szerettem volna ott lenni, mégis tudtam azt, hogy bűneim elválasztanak Istentől, az örök élettől. Egy utolsó időkről szóló film megnézése után, az események láttán nagy félelem töltötte el a szívem. Biztos voltam abban, hogy ha az Úr Jézus eljönne, én nem lennék felkészülve a találkozásra és szégyenkeznem kellene az addigi életmódom miatt. De olyan jó tudni azt, hogy az Úr kegyelme tart és még van lehetőség megtérni, Hozzá fordulni. Voltak vívódásaim, kételyek, de éreztem, hogy nem halaszthatok el már több alkalmat. Imádkoztam az Úrhoz és megvallottam Neki minden bűnömet, elhatároztam, hogy Őt követem és hűséges gyermeke leszek. Nagy teher hullott le rólam és nagy öröm töltött el, tudtam, hogy az Úr megszabadított minden bűnömtől és megbocsátott nekem.
Később majd lehetőségem nyílt arra, hogy elmenjek a Hargita Keresztény Táborba, ahol az Úr munkálkodott bennem, formálta az életemet. A táborban megerősödött az Úrral való kapcsolatom és sok minden megváltozott az életemben. Megváltozott a gondolkodásom és naponként rendszerességgel olvasni kezdtem a Bibliát. Testvéremmel való kapcsolatom megváltozott, törekszek arra, hogy békességben legyünk egymással szemben. Sok helyzetben megtapasztaltam az Úr jelenlétét, azt, hogy nem hagyott magamra, hanem mindig bátorítást és biztatást nyertem Tőle. Csak hálás lehetek azért, ami velem történt, hogy bemerítkeztem, és hogy az Isten gyermeke vagyok. Szeretnék hasznos eszköze lenni, hűséges gyermeke maradni, és kitartani mellette mindvégig.

Jannam

November

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Máté 6,33

Felgyorsult világunkban sokszor rajtakaphatjuk magunkat, hogy mások irányítják az életünket. Az iskola, az osztálytársak, a barátok, a programok, az események, a mindennapi élet szükséges dolgai. És mi sodródunk ahelyett, hogy céltudatosan előre tartanánk. Jézus Krisztus parancsa azonban világos: legyen az Ő országa, az Ő akarata az első az életünkben.

Az elsőbbség kérdése akkor kerül előtérbe, ha választási lehetőségünk van. De ha eldöntünk valamit, utána felelősek is vagyunk választásainkért.

Egyik legkiemelkedőbb akadálya annak, hogy Isten akaratát teljesítsük, a tervezés hiánya. Az események történnek körülöttünk, családunkkal, és mi sodródunk velük. Legtöbbünknek egy héten legalább 20 megtervezetlen óránk is van, amiről döntenünk kell, hogy mivel töltsük ki. Szánjunk időt arra, hogy tervezzük meg ezeket az órákat! Ha leírjuk, hogy mi az, amit jó lenne megtenni, mi az, amit meg kell tenni, és mi az, amit meg akarunk tenni, akkor valószínű, hogy egyértelmű válaszokhoz is jutunk egyes kérdésekben. Isten Lelke iránti érzékenységgel érékeljük ki a listánkat és legyen odaszánt életünk, ami a fontossági sorrenden is meglátszik! Kívánom, hogy Isten majd ne haszontalan szolgaként nézzen ránk az utolsó napon, hanem jó és hűséges szolgát lásson bennünk, akik az időnkkel is hűségesen bántunk!

Ebben a lapszámban két ifjúság mutatkozik be: a bihari és a paptamási. Ugyanakkor ez a lap sok információt tartalmaz különböző eseményekről, tennivalókról. Az az imádságom, hogy mindezek mögött meglássátok a lényeget, mert végül is mindegyik rendezvénynek, feladatnak ugyanaz a célja!

Beszélgetés Dimény Atillával

H. L.: Kérlek, röviden mutasd be a családodat.

D. A.: 2002-től élek Izráelben, szeretett feleségemmel, Yuliával. Üres kézzel mentem el, és az Úr megajándékozott minket két lánnyal - Linoy 4 éves és Loren fél éves.

H. L.: Aki más országból és más nemzetből vesz feleséget, úgy gondolom, szilárd meggyőződésre van szüksége. Téged hogyan vezetett az Úr ebben?

D. A.: Szerintem, aki házasságra lép annak szilárd meggyőződése kell legyen arról, hogy a lépés, amit tesz az helyes és az Úrtól van, függetlenül attól, hogy milyen nemzetből vagy országból vesz feleséget. A Bibliában két fontos útmutatást találtam a házasságra nézve. Az egyik, hogy aki házasodik, szabadon megteheti, csakhogy az Úrban (1Kor. 7:39), és a másik hogy „ne legyetek hitetlenekkel felemás igában” (2Kor. 6:17). Ez azt jelenti, hogy a hívő fiatal, hívővel kell házasságot kössön az ige tanítása szerint.

Amit nehezebb volt megértenem, az hogy Krisztusban nincs zsidó sem görög, és hogy Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette” (Csel. 17:20) A magyar, nem feljebb való, másoknál, ami érvényes a házasságra is. Így miután megismertem Yuliát mint hívő lányt, és beleszerettem, nem voltak kétségeim, hogy ő az, akit Isten nekem rendelt. Hiszem, hogy Isten akarata hogy ott legyek.

H. L.: Hogy sikerült beilleszkedni Izráelben?

D. A.: A beilleszkedés elég gyors volt, a nyelv megtanulása után egészen otthon éreztem magam. Egyébként Izráel lakossága színes, soknemzetiségű, készek befogadni bárkit függetlenül, hogy bennszülött vagy bevándorló.

H. L.: Ahol ti éltek vannak e hívők? Ha igen milyen formában szoktatok missziózni?

D. A.: Igen, vannak. Természetesen sokkal kisebb százalékban, mint Erdélyben. Például a városban ahol én lakom három keresztyén család van. A gyülekezet, amelyikhez tartozom, úgy 60-70 kilométeres körzetből tevődik össze.

Evangélizálásra a legjobb módszer szerintem, ami Izráelben is beválik, a személyes bizonyságtétel azoknak, akik körülvesznek a mindennapokban (munkahely, iskola, szomszédok, stb.). Traktátusokat is szoktunk osztani, bár a szemtől szemben való missziózás mindig kívánatosabb.

Ezen kívül egy testvér a gyülekezetből teljes idejű evangélista, aki nap, mint nap találkozik emberekkel és elmondja nekik a jó hírt.

A rádióban is van egy missziós jellegű adás “éld át a megváltoztató erő hatalmát” címmel, aminek következtében több érdeklődő van.

H. L.: Romániában rohanó világban élünk. Az emberek egyre kevesebb időt szánnak Istenre. Nálatok hogy van ez?

D. A.: Ahogy a kérdésben kifejtetted, Románia rohanó világban él, és ennek a túlzsúfolt világnak Izráel is része. Izráel különösen feszültséggel telített ország, amibe az Izráeli biztonsági körülmények is hozzájárulnak.

Izráelben van más irányzat is. Az emberek többsége vallásos, és hisz az Ószövetségben, és ennek következtében szánnak időt Istenre, de nem szívből, hanem tradícióból. Isten azt kéri, hogy az idődet, amit neki szánsz, a szívedből add.

Ami a keresztyéneket illeti, épp úgy van, mint Erdélybe: akinek az Úr sokat bocsátott meg az jobban szeret.

H. L.: Milyen útmutatást adnál annak a fiatalnak, aki Isten vezetését szeretné megtudni bizonyos döntésekben? Mellékelj egy tapasztalatot.

D. A.: Nem vagyok híve a „kitett gyapjú” felfogásnak. Már csak azért sem, mert amikor Gedeon ezt tette, neki világos kijelentése volt az Úrtól mit kell tegyen, csak ő kételkedett Isten szavában.

Aki Isten vezetését szeretné megtudni, az tanulmányozza a Bibliát, ahol Isten lefekteti az alapelveket, és a mérőzsinórt a döntéseinkhez.

H. L.: Van e valami üzeneted az itteni fiatalok részére?

D. A.: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” (Jak. 4:8)

(Kérdezett: Hajas Lajos)

Október

Kerek asztalnál ülünk. Nemzetközi összetétel, vegyes csoport, keresztyén közeg. A beszélgetés angolul folyik. Ismerkedés, program megbeszélése étkezés előtt és közben. A saját nyelven elmondott ima után újra angolra váltunk. Mellettem egy szimpatikus, fiatal pár. Huszonnégy évesek. Mindketten diákok még, két hónapja házasodtak össze. Mindezt csak úgy, beszélgetéstöredékekből, néhány bemutatkozó kérdés- és válaszból tudom meg. Az étkezést hamar befejezik, igyekezniük kell. Kisfiukat(!) kell az iskolából(!) elhozni. „Our child” (gyermekünk), mondogatják.

Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy mi futott végig gondolataimon, és nem tagadhatom, kicsit megrökönyödve fejeztem be az ebédet. Valóban keresztyének között ülök?

Isten ismét megszégyenített. Úgy látszik, nehezen megy nekem ez a lecke. Ne ítélj elsőre, ne légy gyors az ítélettel!

Délután vidáman jönnek vissza a kurzusra. Most több alkalmunk van a beszélgetésre. Sőt, egy rövidfilmet is megnézhetünk, amelyet a fiatal férj készített a feleségről: „Anya munkakönyvvel” címmel. Lassan összerakom a képet: a lány még egyedülállóként vállalta gyermekek gyámságát, gondozását. Előbb egy kislány volt nála négy hónapig, akiről tudta, hogy nem marad sokáig. Aztán jött ez a kisfiú. Hat hónaposan került hozzá, azóta vele él. Ő neveli. A filmben bevallja, mióta nála van a kisfia, azóta úgy imádkozott, ha Isten férjjel ajándékozza meg, akkor az olyan legyen, aki elfogadja kisfiával együtt. És Isten meghallgatta a kérését. Most az örökbefogadás nehézkes eljárásán dolgoznak.

Megható történet, áldozatvállalás. Isten mindenkinek személyre szabottan osztja ki a szolgálatot. Te vállalod a tiedet?

Szeptemberi gondolatok

„Ha Istenért dolgozol, alakíts egy bizottságot, ha Istennel dolgozol, alakíts egy imacsoportot.”
„Nagyon nehéz lehet az Úrra várni, de sokkal rosszabb utólag kívánni, hogy bárcsak vártál volna.”
„Nem az számít, hogy te mennyi időt töltesz Istennel, hanem az számít, amennyi időt Ő tölt veled.”
„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.” Jakab 5,17
Jánossal az elmúlt tavasszal találkoztam. Gyülekezetében mindennap istentisztelet, imaalkalom van. Nem panaszkodnak, hogy az túl sok. Felkelnek korán, munkaidő előtt találkoznak, mert igazán fontos nekik az imádság. János feladta jól fizető munkahelyét és az életét Istennek szánta oda.
Gerhard sokat utazik. Mindenütt az ima fontosságára hívja fel a figyelmet. És nem csak beszél. Imádkozik és imádkoztat. Letérdelve. Sok imameghallgatásról tehet bizonyságot, mégsem büszke ember. Szereti Isten igéjét.
Illés, Gerhard. János. Ugyanolyan emberek, mint mi. És mégis teljesen másak. Odaszánták az életüket az imádságra, az Istennel való szoros kapcsolatra. Nem számít nekik az idő, a fáradtság, Isten nem siet, a vele töltött idő felüdít, mondják. Mi hová sietünk?

Kéthavi ajánló

A Barnabás Házban, a Hargitán tölthettem egy júliusi hetet mozgássérültek, látáskárosultak között. Úgy készültem, hogy hátha tudok segíteni valamiben nekik, hátha adhatok valamit. Sokkal többet kaptam. Közelről szemlélhettem Jézus Krisztust ezekben az emberekben. Megszégyenítően áradt belőlük a megelégedés, a hála, a derű- körülményeik ellenére. Még mindig a fülemben cseng az egyikük kérdése: „ha Isten mindent elvenne tőled, amiért nem adtál hálát, akkor mi maradna neked?” Megköszönted már az egészségedet? Az ép lábaidat, vagy látó szemed, írni tudó kezed? Erre bátorítalak ezen a nyáron. Biztosan sok szép helyet bejártok kirándulások, táborozások alkalmával… Nyáron ennek van az ideje. Adj hálát mindezért! Sorold el útközben, egy csendes tíz percben, köszönd meg Istennek! Ő örül neki, ha mindezekért hálás vagy. És meglátod, eljutsz a Legfontosabbig is. „Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róma 6,23) Jézus Krisztus a legnagyobb kincs. Élj Vele!
Ebben a lapszámban bemutatkoznak a székelyudvarhelyi fiatalok, kiderül a rejtvényfejtők sorsolásának nyertese és a reménység drámája is elétek tárul. Nemrég igazi meglepetés ért: egy borítékolt levelet is kaptam! (Ilyen eddig csak a rejtvényfejtők esetében történt.) Írója postán küldte el a Mustármagba a cikket. Vajon melyik lehet az?

Júliusi-augusztusi szám

Bemutatkoznak benne a székelyudvarhelyi fiatalok, kiderül a rejtvényfejtők sorsolásának nyertese, és az Élet Szava Alapítványról is olvashattok benne.
Augusztus elején várható...

Késni

fog a júniusi lapszám... Személyes elfoglaltságom (szesszió), valamint rajtam kívül álló okokból (nem működött az internetkapcsolatunk az elmúlt héten).

Sajnálom... és igyekszem minél hamarabb eljuttatni hozzátok.

A júniusi lapszámban az aradi fiatalok mutatkoznak be, valamint a Kvint is válaszol néhány kérdésre...

Májusi ajánló

Múlt vasárnap imaórán a mások feletti ítélkezésről volt szó. Az emberi ítélkezés nem igazságos, felszínes és látszat utáni. Magamra ismertem. Hányszor fogalmaztam meg másokról elítélő véleményt csupán a látszat után, felszínesen! És megtartottam magamnak. Vagy egy harmadik személynek magyaráztam meglátásomat. Pedig a szeretetteljes testvéri intés, észrevétel nem keres kerülőutakat. Egyenesen beszél. Vállalja a meglátását és először Istennel, majd az érintett személlyel osztja meg. Van mit megbánnom és van még mit tanulnom.
Az Internet világában könnyű semmitmondó becenevek mögé bújni és onnan biztonságosan bölcselkedni. Így kellett volna, úgy kellett volna. Háború után sok a hős. Te kihez fordulsz meglátásaiddal? Vállalod a neved? Ha őszinte, építő a szándékod, akkor először személyesen beszélsz az illetékessel. Talán választ kapsz fel nem tett kérdéseidre, figyelmen kívül hagyott látószögekre. Mert több szem többet lát. Valamint „Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat…”(1 Thesszalonika 5:11) Ez lenne a cél.
A világhálóról, annak előnyeiről, csapdáiról többet hallhatunk majd az Országos Baptista Ifjúsági Konferencián, Zilahon. Ugye ott leszel?
Ebben a lapszámban a perecseni ifjúság mutatkozik be élvezetes, barátságos stílusban. Az általuk bemutatott példaképektől mi is tanulhatunk. Az igemagban egy fontos kérdésre kaphatunk választ, ami pünkösd közeledtével igencsak aktuális. Továbbá együtt örülhetünk azokkal, akik életmentő változásról számolnak be. Fogadjátok őket szeretettel!

Áprilisi ajánló

Nemrég alkalmam volt hallani az egyik vezető természettudományi televíziócsatorna húsvéti műsorajánlóját. Megtalálni vélték Jézus Krisztus sírját- a felvételeken látható volt a holttest a koporsóban. A tények legyőzik a hitet, szólt a jelmondat, én pedig azon gondolkodtam el, hogy miért is foglalkoznak ezzel a témával olyan buzgón. Nagy kampánya volt Dan Brown könyvének is megjelenésének idején, amely szerint a Biblia és az egyház hamis képet ad Jézus Krisztusról, de a könyvből, és az annak kapcsán indított tudományos kutatások során állítólag kiderül az igazság. Azt is el kell hinni.

Melyiket tartod hiteles forrásnak? Emberek spekulációit, sajátos nézőpontból bizonyított tudományt? Vagy a mindentudó, mindenható, öröktől fogva létező Isten kijelentett szavát?

Te kinek hiszel ezen az ünnepen?

Ha a feltámadott, élő Krisztusnak, Aki legyőzte a halált, a bűn hatalmát, akkor nem uralkodhat a bűn, a „csalárd szív” kívánsága az életedben. Szánj időt az önvizsgálatra!

Sokakat el lehet hitetni nagy szavakkal, kitalált statisztikákkal, „bizonyított” tényekkel. Talán te is tudod, aki már szokva vagy az Internet világához, hogy mindent nem szabad elhinni, amit egyes oldalakon oly lelkesen, „tudományosan alátámasztva” állítanak. Ha többet szeretnél az internetes témáról hallani, akkor figyelj majd oda az Országos Baptista Ifjúsági Konferencia előadásain…

Addig is, ebben a lapszámban olvashatsz a marosvásárhelyi ifjúságról, két Tamás bizonyságtételéről, lépcsőházas szülinapról, bibliaiskolásokról, fiatal házasokról, mindenki Regi nénijéről és sok jó programról…

Áldott feltámadási ünnepet kívánok nektek!

U.I. A Mustármag csak ma érkezett meg hozzám, ezért az ünnep után kerül postázásra...

Márciusi ajánló

kép: Szőllősi Orsi

Osztálytársaimmal együtt szívesen viseltem a kokárdát nemzeti ünnepünkön, március 15-én, míg a többségében magyarlakta területeken éltem. Azonban mióta onnan elköltöztem, nemigen került fel a kabátomra. Gyávaságból? Környezetváltás miatt? Nem tudom. Tény, hogy könnyebb ott magyarnak lenni, ahol a többség az.

De mi a helyzet a nem-e-világból-való „nemzetiségemmel”? Nehéz ott felvállalni a Krisztuskövetést, ahol te vagy az egyetlen. De könnyebb ott, ahol sokan vannak? És ott is ugyanazt kell vállalni?

A jelenlegi lapszámban egy olyan ifjúság mutatkozik be, amely közösségeinkből az egyik legnagyobb. Néhányan személyesen is vallanak arról, hogy nem elég egy csoporthoz csak úgy csatlakozni, elvegyülni, felvenni a viselkedésmintát. Az Úr Jézus az Ő követésére hív el. Akkor is, ha sok társad van, akkor is, ha csak kevés.

A Tavaszi üzenet komoly felhívás számunkra. Ugyanakkor olvashattok még jó néhány tervezett programról, eseményről, sítáborról.

A Kitekintőben pedig igazából magunkba kell tekintenünk…Kívánom, hogy legyen elég alázat bennünk, hogy fogadhassuk az intést!

Kolozsváriak ifi7végéje

Szinte már hagyományszámba megy az, hogy a megszokott heti ifialkalmak mellett évente kétszer ifihétvégét szervezünk, ami attól különleges, hogy az egész hétvégét, vagy legalább két teljes napot (szombat és vasárnap) együtt töltünk.

Az ilyenkor megszervezett tevékenységek nagyon sokszínűek, van köztük sport, különböző játékok és vetélkedők, városnézés, filmnézés, főzés, vasárnapi közös ebéd és persze közös szolgálat a délutáni istentiszteleten.

Tavaly ősszel, november 14–15-én is sort kerítettünk egy ilyen ifihétvégére.

A szombati napot kosár, röpi, egyéb játékok és vetélkedők indították, melyeknek legfontosabb hozzávalói a következők voltak: tojás, spagetti, és sok-sok... cipő J.

A délutáni tevékenységek már az imaház alagsorában folytak. Itt különböző műhelyek közül lehett választani: volt aki a foltvarrásban (patchwork) próbálta ki a türelmét és kézügyességét, mások pedig a sütés-főzésben, ahol kóser-kaja készült, Bíró Zoltán vezetésével. Aki sem foltot nem varrt, sütni sem sütött, az még mindig bekapcsolódhatott akár a ligrettózásba, akár a filmnézésbe, vagy a maffiázásba. Mindenki találhatott kedvérevaló tevékenységet.

Vasárnap mind a délelőtti, mind a délutáni istentiszteleten a fiatalok szolgálata kapott teret: reggel zenés áhitat, imaóra levezetése, délután közös éneklés és bizonyságtételek formájában.

Az egész napot az imaházban töltöttük, s a közös ebéd után, csoportokra oszolva, nemcsak a kvíz cseles kérdéseit kellett megválaszolni, hanem különböző kihívásoknak is eleget tenni, próbára téve tudásunkat és találékonyságunkat.

A délutáni alkalom kezdetéig megmaradt időt a szolgálatra való felkészülés töltötte ki.

Mozgalmas és vidám volt ez a két nap, melyet nemcsak egymás társaságában, de Isten jelenlétében is tölthettünk, Tőle és egymástól tanulva. A szolgálatok során pedig arra is lehetőségünk nyílt, hogy továbbadjunk valamit abból, amivel Isten gazdagabbá tett minket.

Folytatni kívánjuk ezt a hagyományt, nem a megszokás vagy a programszervezés kedvéért, hanem mert hisszük, Isten ezeket az alkalmakat is felhasználja arra, hogy eggyé tegyen, olyan közösséggé formáljon, ahol érezhetően Ő van jelen, Ő a középpont, Érte és Róla szól minden.

Varró Klári

Termékeny

hónap volt ez a január-február. Írtak is bőven a felkért fiatalok Kolozsvárról. Sajnos nem fért mind bele a februári számba, pedig eleget próbáltam bővíteni az oldalakat :)

Megint késik a Mustármag, és ezt eléggé szégyellem. De lejárt nekem is a szesszió, és nagyon remélem, és most már imádkozom is érte, hogy a márciusi szám majd március elején érkezzen hozzátok.

A februárit ezen a héten szeretnénk postázni.

Kijavítom

A kolozsvári fiatalok nem is kolozsvári fiatalok. :P
Felvilágosítottak, hogy a “kolozsvári ifi” kifejezés nem fedi a Kolozsvári Magyar Baptista Imaházban hetente találkozó fiatalok igazi identitását. Ők magukat, vagyis alkalmaikat inkább “keddi ifi” és “csütörtöki ifi” néven emlegetik. Lássuk csak a logikáját... Némely keddi fiatal csütörtöki fiatal, valamint némely csütörtöki fiatal keddi fiatal. Mindez tehát nem jelenti azt, hogy nincs olyan keddi fiatal, aki ne lenne csütörtöki fiatal is egyben... Értitek?
Most a Mustármag olvasóinak elmesélik: hogy is van ez??? :)

(a februári lapszámban)

Elnézést

kérek a januári lapszám késői megjelenéséért. NEM a nagyváradiak voltak a hibásak, ők már december közepére leküldték nekem az anyagot.

Most készül már a februári szám... meglepően gyorsak és effektívek voltak a kolozsvári fiatalok.
Sok érdekes cikket kaptam tőlük.

Hamarosan ti is elolvashatjátok!

Nagy volt

a szünet errefelé... :) Elnézést kérek ezért azoktól, akik látogatták az oldalt és nem találtak semmi újra!

Minden olvasónak kívánok Isten jelenlétével megáldott évet a következő sorokkal:

A Szabadság éve

Legyen ez új év
a szabadság éve
hogy ne magamnak
éljek végre,
hanem, hogy
szabad legyek Annak,
Ki mindent nekem adott
és adhat...

(elS)

Köszönöm a pontos megrendeléseket és a lapterjesztőknek a jó közreműködést!

A megrendelőlista összeállításának munkája és az ünnepek miatt a januári lapszámot a jövő héten postázzuk.

Remélem, nem lesznek gondok az információvándorlás miatt (sok megrendelést a Szövetségtől kaptam meg, akiknél nem szerepel cím, csak a település neve, ezért még kell nyomozzak egy-egy esetben :))