Ünnep

és hogy mit is értek az "Úr Jézus Krisztus jelenlétében" kifejezésen... arra álljon itt egy példa. Egy imádság, amit úgy hiszem, mindannyian elmondhatunk...

"Kegyelmes Úr Jézus!

A karácsonyi jelenet képeinek kettőssége szinte túl sok ahhoz, hogy beburkolja kicsiny szívemet. Az édesanyád, Mária, éppen most kezd dajkálni és megismerni téged. Éppen ahogy most írom ezeket a szavakat, kezdek rájönni arra, micsoda titokzatos dolog és felmérhetetlen leereszkedés volt a Te testté lételed. Te, az örök Isten, aki mindeneket teremtettél, az Úr, aki szavad erejével mindeneket fenntartasz… a Király, aki mindeneket újjá tesz…csecsemőként életadó nedűt nyersz egy fiatal szűz melléből. Ledöbbenek felfoghatatlan alázatod láttán- alázatod, mely meghatározta életed a bölcsőtől a keresztig.

A pásztorok siettek, hogy továbbadják születésed hírét, mialatt Mária „mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében”. Elsietni, mint a pásztorok, hogy másoknak beszélhessek Rólad, mindig könnyebb volt számomra, mint csendben ülni és Téged hallgatni, ahogy önmagadról beszélsz. Mindig könnyebb volt „eredményes” dolgokat tenni érted, mint zavartalan, sietség nélküli időt tölteni Veled. Megvallom most bűnként mindezt előtted, Jézus. Ez egyszerűen nincs így rendben, mert tudni Rólad nem ugyanaz, mint ismerni Téged. Az ismerettel teli szív nem egy és ugyanaz a lángra gyúlt szívvel… akármennyire feszítjük is a képzelet határait.

Megismerni Téged, ez az örök élet. És én meg akarlak ismerni Téged, Jézus. Sokkal, de sokkal jobban, mint amennyire most ismerlek. Kincsként akarlak őrizni, szívemben forgatni, hogy ki is vagy Te. Elmélkedni akarok örömteli életedben, mely a Szentháromságban kiteljesedik, öröktől fogva. El akarok mélyülni mindabban, amit már elértél életeddel, haláloddal és feltámadásoddal… mindabban, amit jelenleg királyoknak Királyaként és uraknak Uraként teszel… mindabban, aki számunkra leszel az új égen és az új földön: szeretett menyasszonyod Vőlegénye.

Ó, áldott, túláradó, feltörő dicsőség áramköre! Annyi megőrizni (dédelgetni) való, annyi fontolgatni való! Nem mintha idegen volna számomra a megőrzés (dédelgetés) és a fontolgatás. Sok dolgot őrzök és fontolgatok, Jézus- dolgokat, melyek csődbe jutott lélekhez vezetnek… elszegényedett szívhez… és kimerült testhez.

Jézus, ebben a(z adventi) karácsonyi időszakban, az evangélium erejével lassíts le minket… csillapíts le újra… add, hogy rád összpontosíthassunk, hogy mindannyian csodálattal mondhassuk: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”(Zsoltárok 73, 25-2). Páratlan és felbecsülhetetlen nevedben imádkozunk, úgy legyen, Ámen!"

Szabad fordítás- angolból

Itt olvastam.

Karácsony előtt

kép: Szabó Efraim

Álom vagy valóság?

„Egy álmot láttam az éjjel József, nem teljesen értem, de úgy gondolom, hogy ez a Fiúnk születésnapi ünnepsége volt. Azt hiszem, hogy erről szólt az egész. Az emberek már vagy négy héttel előtte elkezdtek készülődni rá. Feldíszítették házaikat és új ruhákat vettek. Sokszor elmentek vásárolni és díszes csomagokkal tértek haza. De érdekes módon az ajándékokat nem a mi Fiúnknak vették. A csomagokat gyönyörű papírokkal csomagolták be és aranyos masnikat kötöttek rájuk, majd egy fa alá állították őket. Igen, egy fa alá József, a házuk kellős közepébe. És fel is díszítették a fát. Az ágai tele voltak izzó égőkkel és csillogó díszekkel. A fa tetején egy alak volt. Olyan volt, mintha egy angyal nézett volna le. Oh, olyan gyönyörű volt! Mindenki nevetett és boldogak voltak. Mindenki nagyon izgatott volt a sok ajándék miatt. József, az ajándékokat nem a Fiúnknak adták, hanem egymásnak. Szerintem még csak nem is ismerik Őt. Egyszer sem említették a nevét. Nem furcsa az, hogy az emberek mennyi nehézséget okoznak maguknak, csak azért, hogy egy olyan személy születésnapját ünnepeljék meg, akit még csak nem is ismernek? Az a furcsa érzésem volt, hogyha a mi Fiúnk elment volna arra az ünnepségre, akkor tolakodnia kellett volna, hogy odaférkőzzön közéjük. Minden annyira szép volt József, és mindenki olyan vidámnak látszott, de engem ez inkább sírásra késztetett. Milyen szomorú, hogy az ünnepelt, Jézus, nem kívánatos a saját születésnapi ünnepségén. Örülök, hogy ez csak egy álom volt. Milyen szörnyű lenne, ha ez igazából is megtörtént volna!” (ismeretlen szerző)