Deák Zsolt

kérdezett...

interjú

kicsit sok az "ööööö" meg a "hát.." -nem vagyok, talán nem is leszek hozzászokva :)

Novemberi ajánló

Nem szeretem a tudományos-fantasztikus filmeket. Számomra akkor jelent igazi élményt egy film, ha hétköznapi életekről, emberi élményekről szól. Ezt a filmet viszont nagyon szerettem. Lehet, ismerős nektek is a Timechanger. Az amerikai társadalom keresztyén értékekre épült. Abba a korszakba nyerhetünk bepillantást, amikor még az iskolákban a Biblia teljes körű tekintélynek számított. Majd egy kis időutazással a jelenkor tárul elénk. Óriási a kontraszt, mely egyszerű párbeszédekből derül ki.

Nem elég, ha van erkölcsi normánk, erkölcsi nevelésünk, ha eltávolítjuk a tekintélyt, Jézus Krisztust, akkor jogosan merül fel a kérdés: ki mondja? Sokszor itt tévedünk a bizonyságtevésünkben is. Elmondjuk, bemutatjuk a bibliai mércét, de ha nem visszük az embereknek Krisztust, akkor csak ilyen válaszokat kapunk: „Neked így jó, nekem meg úgy”, „Neked ez bevált, nekem az válik be.” Ha nem úgy mutatjuk be Őt, mint ég és föld Urát, abszolút Igazságot, Akivel egyszer mindenki szemtől szembe találkozik, akkor csak egy leszünk azok közül, akik egy életmód-alternatívát ajánlanak.

Vigyük Jézust az embereknek! Ne szégyelljük felvállalni az Igazságot ebben a „minden relatív” elmélettel becsapott világban!

Ne engedjünk a sodrásnak! Erről szól a perecseni találkozóról szóló beszámoló, egy kedves svájci házaspár is teljes odaszánásra buzdít. Egy meghibásodott mp4-lejátszóról, fúvóstalálkozóról, a felső G hangról a Tökéletes Apáról, és még sok értékes élményről olvashattok ebben a lapszámban. Lelki egészségünkre!

Kelemen Napsugár

Ma nyomtatják, ha ígéretüket betartják. Nagy volt a hajrá, hogy a hétvégi konferenciára kész legyen...

„Ez a tökéletes alkalom a megtérésre!”

Nyolc eseménydús napot tölthettem együtt augusztus 13. és 21. között Hidegszamoson a szatmárnémeti, aradi és temesvári fiatalokkal. Sokan voltunk, körülbelül 70-en. A tábor Kolozsvártól 30 km-re fekszik, hegyekkel, erdőkkel körbevéve, sőt, még egy kis patak csobogását is lehetett hallani a csöndes éjszakákon.

Sokan a táborozók közül úgy jöttek el, hogy barátokat szerezzenek, megújuljanak, kipihenhessék magukat. Ez a második ifitábor, amelyen részt vettem. Ennek köszönhetően több személyt ismertem látásból, mint személyesen. És bennem is megfogalmazódott egy ilyen vágy, hogy ez a táborozás legyen a nyári vakáció csúcspontja, úgy testi, mint lelki szempontból... És az is lett. A Szűcs Sándor, Vass Gergely lelkipásztorok, illetve Szabó Szilárd teológus előadásaiból - melyek többek között a megalkuvás nélküli, feddhetetlen, megelégedett, felelősségteljes életről szóltak – nagyon sokat épültem, sok üzenetet kaptam. És a Szentlélek minden nap munkálkodott a szíveinkben, az énekek által, a harmat- illetve zeneáhítatokon, sőt, még a villanyoltás utáni – sokszor hosszan tartó – épületes beszélgetéseken keresztül. A szabadidőben, csoportbeszélgetéseken, társasjátékok közben alkalmam volt megismerni, jobban megismerni több kedves személyt.

Számomra nagyon kedves volt az, hogy sok román ajkú fiatal volt köztünk, akikkel nyugodtan lehetett magyarul is beszélni. Úgy voltunk ott, mint egy nagy gyülekezet. Nem számított ki milyen, mindannyian egyek voltunk és jól éreztük magunkat.

Sokat imádkoztunk megújulásért, megtérésekért. És csodálatos módon, olyan imameghallgattatásban részesültünk, amitől könnybe lábadt a szemünk. Ugyanis, az utolsó estén a kőszívről, a megkeményített szívről volt szó. Az olyan teherről, amitől csak Isten tud megszabadítani, és csak akkor, ha mi kérjük. A végén, kivételes módon azok álltak fel, akiknek kőszív helyett hússzívük van. Pár percig imádkoztunk, majd elkezdtünk énekelni. Kis idő után lehetett hallani, hogy egyre több hang csatlakozik az énekléshez. Az történt, hogy a végén ki volt jelentve, hogy vissza lehet maradni imádkozni. Több mint 35-en maradtunk a kápolnában, körülbelül 17-en átadták az életüket az Úrnak. Én is visszamaradtam 3 jó barátommal. Kis csoportokat alkottunk és úgy imádkoztunk. Együtt sírtunk, imádkoztunk, és énekeltünk.

Azon az estén mindenkihez szólt az Ige, és minden jelenlevőben megszólalt valami. A táborozó temesvári fiatalok mindannyian döntést hoztak, és megtérve mehettek haza; több aradi fiatallal együtt két barátom is, akikért imádkoztam, visszamaradtak imádkozni; a Szatmári fiatalokban is munkálkodott a Szentlélek. A szeretetteljes üdvözléseket követte a későig tartó hálaadás, éneklés, imádkozás.

Másnap két és fél órán keresztül megállás nélkül követték egymást az örömteli bizonyságtevések, buzdítások. Olyat is hallottam hogy „Ez volt az életem legszebb estéje!”, „Ez a tökéletes alkalom a megtérésre, de jó nekik!”, „Most minden megváltozott!”. És ez az öröm, csak egy kis kóstoló ahhoz képest, hogy mi vár ránk a Mennyországban! Tiszta szívből remélem, hogy ezt a döntést azért hozták, mert ráébredtek, hogy ha így folytatják tovább, akkor nem lépnek át a Menny kapuján és az örök kárhozat várja őket.

Kívánok mindenkinek gerincességet, valóban megalkuvás nélküli életet, és késztetlek titeket, hogy imádkozzatok úgy saját magatokért mind testvéreitekért az Úrban!

Borzási András József