Nem szeretem a tudományos-fantasztikus filmeket. Számomra akkor jelent igazi élményt egy film, ha hétköznapi életekről, emberi élményekről szól. Ezt a filmet viszont nagyon szerettem. Lehet, ismerős nektek is a Timechanger. Az amerikai társadalom keresztyén értékekre épült. Abba a korszakba nyerhetünk bepillantást, amikor még az iskolákban a Biblia teljes körű tekintélynek számított. Majd egy kis időutazással a jelenkor tárul elénk. Óriási a kontraszt, mely egyszerű párbeszédekből derül ki.
Nem elég, ha van erkölcsi normánk, erkölcsi nevelésünk, ha eltávolítjuk a tekintélyt, Jézus Krisztust, akkor jogosan merül fel a kérdés: ki mondja? Sokszor itt tévedünk a bizonyságtevésünkben is. Elmondjuk, bemutatjuk a bibliai mércét, de ha nem visszük az embereknek Krisztust, akkor csak ilyen válaszokat kapunk: „Neked így jó, nekem meg úgy”, „Neked ez bevált, nekem az válik be.” Ha nem úgy mutatjuk be Őt, mint ég és föld Urát, abszolút Igazságot, Akivel egyszer mindenki szemtől szembe találkozik, akkor csak egy leszünk azok közül, akik egy életmód-alternatívát ajánlanak.
Vigyük Jézust az embereknek! Ne szégyelljük felvállalni az Igazságot ebben a „minden relatív” elmélettel becsapott világban!
Ne engedjünk a sodrásnak! Erről szól a perecseni találkozóról szóló beszámoló, egy kedves svájci házaspár is teljes odaszánásra buzdít. Egy meghibásodott mp4-lejátszóról, fúvóstalálkozóról, a felső G hangról a Tökéletes Apáról, és még sok értékes élményről olvashattok ebben a lapszámban. Lelki egészségünkre!
Kelemen Napsugár
Ma nyomtatják, ha ígéretüket betartják. Nagy volt a hajrá, hogy a hétvégi konferenciára kész legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése