A Barnabás Házban, a Hargitán tölthettem egy júliusi hetet mozgássérültek, látáskárosultak között. Úgy készültem, hogy hátha tudok segíteni valamiben nekik, hátha adhatok valamit. Sokkal többet kaptam. Közelről szemlélhettem Jézus Krisztust ezekben az emberekben. Megszégyenítően áradt belőlük a megelégedés, a hála, a derű- körülményeik ellenére. Még mindig a fülemben cseng az egyikük kérdése: „ha Isten mindent elvenne tőled, amiért nem adtál hálát, akkor mi maradna neked?” Megköszönted már az egészségedet? Az ép lábaidat, vagy látó szemed, írni tudó kezed? Erre bátorítalak ezen a nyáron. Biztosan sok szép helyet bejártok kirándulások, táborozások alkalmával… Nyáron ennek van az ideje. Adj hálát mindezért! Sorold el útközben, egy csendes tíz percben, köszönd meg Istennek! Ő örül neki, ha mindezekért hálás vagy. És meglátod, eljutsz a Legfontosabbig is. „Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róma 6,23) Jézus Krisztus a legnagyobb kincs. Élj Vele!
Ebben a lapszámban bemutatkoznak a székelyudvarhelyi fiatalok, kiderül a rejtvényfejtők sorsolásának nyertese és a reménység drámája is elétek tárul. Nemrég igazi meglepetés ért: egy borítékolt levelet is kaptam! (Ilyen eddig csak a rejtvényfejtők esetében történt.) Írója postán küldte el a Mustármagba a cikket. Vajon melyik lehet az?
