Hálás vagyok az Úrnak, hogy egy hívő családból származó gyermek vagyok. Családunkban szüleim mindig is igyekeztek az Urat bemutatni, Őt helyezni az első helyre. Már kicsi koromtól kezdve sokat beszéltek az Úr Jézusról, sok éneket tanítottak meg nekem és rendszeresen vittek gyülekezetbe. Esténként áhítatot tartottunk és imádkoztunk, énekeltünk. Apukám mindig a jóra tanított engem, az engedelmességre, az alázatosságra. De mindezek ellenére sokszor vétkeztem, és elkövettem bűnöket. A testvéremmel való viták is egyre gyakoribbak voltak, amiért sokszor büntetni és feddnie kellett minket. Sokszor használtam trágár szavakat testvéremmel szemben szomorúságot okozva ezzel szüleimnek és az Úrnak. Szüleimet sem tiszteltem úgy, ahogy kellett volna, és nem igazán értékeltem azt, amit naponként megtesznek érettünk. Vágytam igazán arra, hogy megváltozzak, és hogy ne okozzak többé szomorúságot szüleimnek. Saját erőmből próbáltam megváltozni kihagyva az életemből az Urat. Egy bizonyos ideig sikerült jól viselkednem, de azután újból és újból elestem és ismét elkövettem rossz szokásaimat. Emiatt nagyon összetörtem és bánkódtam, hogy így mennek a dolgok az életemben. Rá kellett jöjjek arra, hogy az Úr nélkül nem tudok új életet kezdeni, nem tudok megváltozni.
A sok igehirdetés, evangélizáció rádöbbentett arra, hogy nekem is szükségem van a megtérésre, Isten bocsánatára. Sokszor hallottam az utolsó idők eseményeiről, arról, hogy az Úr magával viszi az õ gyermekeit a Mennyországba és megjutalmazza őket. Bár szerettem volna ott lenni, mégis tudtam azt, hogy bűneim elválasztanak Istentől, az örök élettől. Egy utolsó időkről szóló film megnézése után, az események láttán nagy félelem töltötte el a szívem. Biztos voltam abban, hogy ha az Úr Jézus eljönne, én nem lennék felkészülve a találkozásra és szégyenkeznem kellene az addigi életmódom miatt. De olyan jó tudni azt, hogy az Úr kegyelme tart és még van lehetőség megtérni, Hozzá fordulni. Voltak vívódásaim, kételyek, de éreztem, hogy nem halaszthatok el már több alkalmat. Imádkoztam az Úrhoz és megvallottam Neki minden bűnömet, elhatároztam, hogy Őt követem és hűséges gyermeke leszek. Nagy teher hullott le rólam és nagy öröm töltött el, tudtam, hogy az Úr megszabadított minden bűnömtől és megbocsátott nekem.
Később majd lehetőségem nyílt arra, hogy elmenjek a Hargita Keresztény Táborba, ahol az Úr munkálkodott bennem, formálta az életemet. A táborban megerősödött az Úrral való kapcsolatom és sok minden megváltozott az életemben. Megváltozott a gondolkodásom és naponként rendszerességgel olvasni kezdtem a Bibliát. Testvéremmel való kapcsolatom megváltozott, törekszek arra, hogy békességben legyünk egymással szemben. Sok helyzetben megtapasztaltam az Úr jelenlétét, azt, hogy nem hagyott magamra, hanem mindig bátorítást és biztatást nyertem Tőle. Csak hálás lehetek azért, ami velem történt, hogy bemerítkeztem, és hogy az Isten gyermeke vagyok. Szeretnék hasznos eszköze lenni, hűséges gyermeke maradni, és kitartani mellette mindvégig.
A sok igehirdetés, evangélizáció rádöbbentett arra, hogy nekem is szükségem van a megtérésre, Isten bocsánatára. Sokszor hallottam az utolsó idők eseményeiről, arról, hogy az Úr magával viszi az õ gyermekeit a Mennyországba és megjutalmazza őket. Bár szerettem volna ott lenni, mégis tudtam azt, hogy bűneim elválasztanak Istentől, az örök élettől. Egy utolsó időkről szóló film megnézése után, az események láttán nagy félelem töltötte el a szívem. Biztos voltam abban, hogy ha az Úr Jézus eljönne, én nem lennék felkészülve a találkozásra és szégyenkeznem kellene az addigi életmódom miatt. De olyan jó tudni azt, hogy az Úr kegyelme tart és még van lehetőség megtérni, Hozzá fordulni. Voltak vívódásaim, kételyek, de éreztem, hogy nem halaszthatok el már több alkalmat. Imádkoztam az Úrhoz és megvallottam Neki minden bűnömet, elhatároztam, hogy Őt követem és hűséges gyermeke leszek. Nagy teher hullott le rólam és nagy öröm töltött el, tudtam, hogy az Úr megszabadított minden bűnömtől és megbocsátott nekem.
Később majd lehetőségem nyílt arra, hogy elmenjek a Hargita Keresztény Táborba, ahol az Úr munkálkodott bennem, formálta az életemet. A táborban megerősödött az Úrral való kapcsolatom és sok minden megváltozott az életemben. Megváltozott a gondolkodásom és naponként rendszerességgel olvasni kezdtem a Bibliát. Testvéremmel való kapcsolatom megváltozott, törekszek arra, hogy békességben legyünk egymással szemben. Sok helyzetben megtapasztaltam az Úr jelenlétét, azt, hogy nem hagyott magamra, hanem mindig bátorítást és biztatást nyertem Tőle. Csak hálás lehetek azért, ami velem történt, hogy bemerítkeztem, és hogy az Isten gyermeke vagyok. Szeretnék hasznos eszköze lenni, hűséges gyermeke maradni, és kitartani mellette mindvégig.
Jannam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése