„Felírnám a csillagos égre...”

Megírom nektek Lídia* történetét.
Lídia egyszerű nő, egy érmelléki csendes kis faluból származik. Betegsége, orvosi vizsgálatai kapcsán találkoztam vele. Alkalomról alkalomra világosodtak meg előttem életének eseményei. Mivel a jelenlegi lapszámban a szeretet, szerelem, házasság kérdésével is foglalkozunk, úgy gondolom, ideillő a története.
Boncolgatom élete szálait. Néha meglepően költőien fogalmaz…

Szüleim hívő lányként neveltek fel. 18 éves koromban megtértem, és bemerítkeztem. Hamarosan munkába is álltam, egy gyárba jártam el dolgozni. A buszmegállóban ismerkedtem meg vele. Ő is ugyanabban a gyárban dolgozott.
Tudta, hogy hívő vagyok. Azt mondta, tetszem neki, és hogy próbáljuk meg a kapcsolatot. Eleinte haboztam, ám mikor láttam, hogy kész eljönni velem és a szüleimmel a gyülekezetbe, akkor engedtem neki. Ígéretet tett, hogy ő is Isten szolgája lesz. Ragaszkodott hozzám, én pedig engedetlen voltam az igének: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?”(2Kor 6,14) Ó, az a felemás iga! Eleinte sok az ígéret! Sajnos, csak az ígéretekkel maradtam.
Ahogy összeházasodtunk, és megszülettek a fiaink, férjem egyre ritkábban jött el velem az imaházba. Nem volt közös az értékrendünk. Nekem a hitem áthatotta az életemet, tudtam, mit és hogyan kellene tennem. Ő másképpen gondolkodott. Kínlódva hoztunk közös döntéseket... Ha el-el ment iszogatni egyet a barátokkal, azt nehezen viseltem. Ezt gyakran a szememre vetette. Sajnos, elfajultak a dolgok. Fizikai bántalmazást is át kellett élnem. Kétségbeesésemben nem tudtam, mit tegyek…

Mi volt a legnehezebb számodra ebben a helyzetben?

A legnehezebb? A legnehezebb az volt, hogy nekem kellett elmennem és beadnom a váló-keresetet. Rákényszerített, rákényszerültem, és én tudtam, hogy az ige ellen kell cselekednem…(Mal 2,16) Ez volt a legnehezebb az egészben.
Sok volt a könny, kevés a mosoly.
Egyedül maradtam két cseperedő fiúval, idősödő szülőkkel. Nehéz egy anyának tinédzser fiúkat egyedül nevelni. Édesapjuk nem mondott le róluk, támogatta, segítette őket, viszont valósággal élvezte, hogy én sokszor nem tudtam a dolgokról. „Ne mondjátok meg anyátoknak, hogy adtam nektek…” Nem volt jó hatással rájuk. Fiaim kimaradtak a gyülekezetből, ami nagyon fájdalmas a számomra. Egy család vagyunk, de ők nem jó úton járnak, nem közös az utunk. Ez nagyon nehéz.

Felírnám a csillagos égre arany betűkkel, hogy minden hívő fiatal, minden szerelmespár láthassa: ne házasodjatok össze azzal, akivel nem vagytok egyek a hitben! Ne legyetek felemás igában!

Kissé elmereng, majd szomorúan teszi hozzá:

Édesanyámtól hallottam: a múlt meg nem változtatható, a jelen meg nem állítható, a jövő el nem kerülhető. A múltamon nem tudok változtatni. Próbálom megharcolni a jelenben azt, amit nekem kell megharcolnom. Azért imádkozom, hogy férjem és fiaim megtérjenek, hogy az ő jövőkük is biztosítva legyen, mert a jövő elkerülhetetlen!

Lídia egyszerű nő. Megtörte az élet, a saját elmondása szerinti helytelen döntése. De nem adja fel. Ragaszkodik az Úrhoz, aki az egész idő alatt nem mondott le róla. Szereti a gyülekezetét, szívesen szolgál. Tisztelettel beszél az elöljáró testvérekről, lelkipásztorról.
A figyelmeztetése, a kérése most neked szól, aki még házasság előtt vagy. Engedelmeskedj Istennek! Hiszen tudod:
a múlt meg nem változtatható, a jelen meg nem állítható…

K. N.

* nevét kérésére
megváltoztattuk.

Interjú. Veletek!

Sokat vacilláltam, hogyan oldjam meg ezt az interjút. Először személyekben gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy a példaképek legtöbbször a megfelelő választ adják. És így is gyakorolják. Kell ez nekünk, hogy legyen ki után igazodni, miután az ige fényében is megvizsgáltuk magunkat. Néha azonban nem árt, ha magunknak is felteszünk kérdéseket. Kérlek, válaszolj őszintén az alábbiakra! A válaszlehetőségeket elgondolkodtatónak szántam. Biztos vagyok benne, hogy az Úr Jézus szívesen meghallgatja, hogyan gondolkodsz ezekről…

1. Szerinted illik-e fürdőruhás képeket feltenni a Facebook-ra és mindenki számára láthatóvá tenni?

1. Miért volna gond?
2. Strandra is járok.
3. Mindennek megvan a maga helye. Az utcára sem megyek fürdőruhában
4. Nem.
5. Egyéb:…

2. Párkapcsolatban élők meghitt pillanatainak profilképpé avanzsálása (pl. csók). (A profilképed jelenik meg minden hozzászólásodnál, minden aktivitásodnál!) Nem gondolod, hogy így közönségessé válik a kincsed?

1. Nem, egyáltalán.
2. Megoszthatom a boldogságom, nem?
3. Az utcán is lehet elég ilyet látni. Ez már nem különleges.
4. Nem látom jónak.
5. Erre még nem gondoltam.
6. Meguntam már őket nézni, bosszant.
7. Kísértést jelent számomra. (pl. irigység)
8. Egyéb:…

3. Nyelvezet. Egyre többször szembetalálom magam azzal, hogy magukat az Úr Jézus tanítványainak valló fiatalok is olyan szavakat használnak (talán meggondolatlanul?), amelyek a mai világ fiataljainak természetesek (pl. képek dicséreténél a „szexi vagy” hozzászólás). (Kérem, ne botránkozzanak meg a Mustármag azon olvasói, akik nem felhasználói egyik internetes közösségi oldalnak sem, hogy kokrétan fogalmazok. Mert akik ezeken jelen vannak, biztosan, hogy találkoztak már ilyesmivel! Ez a valóság.) Neked mi a véleményed erről?

1. Ne legyünk már ódivatúak!
2. Nem vagyok prűd. Őszinte vagyok. Úgy beszélek, ahogy jónak látom.
3. Nem látom helyesnek.
4. Hatással van ránk a világ!
5. Eddig nem is gondoltam erre…
6. Egyéb:…

4. Kétértelműség. Ilyesmi is előfordul. Nem mondom úgy ki, de azt értem alatta. Megosztott viccek hasonló tartalommal. Mit szólsz hozzá?

a- Már ez is baj?

b- Rossz az, aki rosszra gondol.

c- Nem helyes.

d- Egyéb:…

5. Osztottál-e meg igeverset az üzenőfaladon?

a- Igen, rendszeresen teszem.

b- Igen, ha különösen szólt hozzám.

c- Nem, mert az osztálytársaim/nem hívő barátaim belekötnének.

d- Eddig még nem mertem.

e- Mire jó az?

f- Egyéb:…

6. És mi van akkor, ha másoknál észreveszel helytelen dolgokat? (Sokszor magunkban nehezen látjuk meg). Megbeszéled-e ezt az illetővel? (Akivel teheted személyesen, vagy privát üzenetben).

a- Volt már rá példa.

b- Engem szólítottak meg.

c- Még soha nem tettem ilyet.

d- A Facebook-on való jelenlét mindenkinek a magánügye.

e- Sajnos nyilvánosan szólítottam meg és baj lett belőle.

f- egyéb:…

7. Milyen helyiséghez hasonlítanád a Facebook-ot?

a- Strandhoz

b- Utcához

c- Kávézóhoz

d- A nappalinkhoz

e- Egyéb:…

Ajánlom figyelmedbe a következő igeverseket:

„A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.” Lk11,34

„Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.” Ef 5,4

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” Ef 4,29

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” 1 Kor 1,18

„A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek..” Kol 3,16

Köszönöm a beszélgetést!;) Kívánom, hogy jellemző legyen ránk a következő ige:

„Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.” Tit 2,6-8

Kelemen Napsugár

Ha szeretnétek megosztani gondolataitokat ezekkel kapcsolatban, lehetőségetek lesz rá. Felteszem a Facebook oldalamra a kérdéseket (Napsugár Kelemen), valamint a Mustármag blogjára is. Hozzá lehet szólni!

(Megjelent a Mustármag 2011. októberi számában)

„Félig hívő nem hívő…”

Ruth(66) és Christian(65) Schwalm talán több szilágysági (és nem csak) ember számára ismerős. Az 1989-es forradalom óta rendszeresen jönnek Romániába: felkeresni testvéreket, barátokat, segítséget nyújtani ott, ahol lehet és kell. Külföldi létükre igen egyszerű és körültekintő emberek. (Csak egy példát említsek: az őket vendégül látók dolgát azzal igyekeznek megkönnyíteni, hogy hálózsákot hoznak magukkal. Vagy ágyneműhuzatot…)

Átutazóban hozzánk is bejöttek nemrég. Erdélyi élményeikről, kerékpárjaikról, a fiatalosság titkáról kérdeztem őket…

N: Honnan jöttek?

R&C: Svájcból jöttünk, egy kisebb, a Német határhoz közel lévő faluból.

N: Mikor és milyen céllal jöttek először Erdélybe?

R&C: 1991-ben, röviddel az ország határainak megnyílása után. Egyik kedves barátunk előzőleg (1990-ben) járt az országban, és segített az itteni keresztyén gyülekezeteknek. A következő évben minket is meghívott, hogy tartsunk vele. Hoztunk ruhákat a szegényeknek, Bibliákat, keresztyén könyveket, traktátusokat.

N: Árvaházakat is látogattak?

R&C: Eleinte nem. Csak gyülekezeteknél voltunk. Többnyire Magyar Baptista Gyülekezeteknél.

N: Eltelt egy jó néhány év a forradalom óta… Miért jönnek mostanában az országba? A gyülekezetük küldi?

R&C: Nem, inkább testvér-barátlátogatásról van szó. Azért jövünk, mert reméljük, hogy valamiképpen bátorítás lehetünk a számukra. Másképpen, mint a forradalom után közvetlenül, mert a dolgok sokat változtak az elmúlt 18 évben… Azt mondják az itteni barátaink, hogy fontos számukra az, hogy meglátogassuk őket. Kevésbé fontos az, hogy hozunk-e valamit. Azt szeretnék látni, hogy nem felejtettük el őket.

N: Biztosan sok emlékük van a látogatásokról. Kérem, mondjanak el belőle nekünk is egy keveset!

R&C: Gyakran úgy jöttünk el otthonról, hogy nem tudtuk előre az egész útról, hogy hol fogunk aludni vagy mit fogunk enni. Nem volt pontos útitervünk. De Isten mindig a legmegfelelőbb helyekre vezetett. Ő mindent pontosan eltervezett…

Volt olyan, hogy hoztunk egy biciklit, de nem tudtuk, hogy kinek fogjuk adni. Kérdeztük a barátainkat… végül megkérdeztünk egy román lelkipásztort, nincs szüksége egy biciklire? Ő így válaszolt: „Ezt azonnal el kell mondanom a feleségemnek. Már egy ideje imádkozik bicikliért!” Bebizonyosodott, hogy Isten vezetett arra, hogy feltegyük neki ezt a kérdést.

Egy másik alkalommal vezetés közben különösen tapasztaltuk Isten oltalmazó kezét. Sötét volt, és éppen egy teherautót akartunk megelőzni. Szokatlan módon a sebességváltó nem működött, ezért csak nem előztünk. Hirtelen megpillantottunk egy kivilágítatlan szekeret a velünk szemben jövő sávon. Ha Isten nem szól közbe, balesetet szenvedtünk volna…

(...)

N: Kívülállóként szemmel követhették országunk, gyülekezeteink változásait az elmúlt években a teljes vallásszabadság kezdete óta. Mit üzennek az itteni, mai fiataloknak?

R&C: Másvalakitől hallotuk ezt az értékes mondást: „félig keresztyén nem keresztyén”. Másszóval „félig hívő nem hívő”. Isten szemében semmit sem ér! Szánjátok oda az életeteket, az időtöket, mindeneteket, amitek van, teljesen az Úrnak!

Kérdezett Kelemen Napsugár

(A teljes interjú a novemberi számban olvasható)

Az októberi Mustármag ajánlója

www.freedigitalphotos.net

Az ősz az elmúlással összekapcsolódik. Nagynéném halála elgondolkodtatott: nem mi döntjük el, hogy meddig éljünk! Olyan sokszor tervezünk és megvalósítunk ötleteket. Valamennyi szabadságunk van erre, és így annyira belejövünk, hogy már-már elhisszük, hogy mindent uralhatunk. Fiatalként örülünk a kalandnak is, a „majd kialakul” gondolata gyakran csábító. Azonban nem uralhatunk mindent. Ha arra gondolok, hogy apró kicsi állatok is felboríthatják a napi progamot, rájövök, hogy szánalmasan sokat gondoltam magamról. A nyári utazásunk alatt ugyanis egy éjjel csatát vívtunk a szúnyogokkal. Nem hagytak aludni, így végül a legtöbb munkával járó megoldás vált kényelmessé. Ezzel természetesen az alvásidőnkből vesztettünk. Ki gondolta volna, hogy majd így (ki)alakul!

Nem sokkal a haláleset után az egyik kedves barátnőm mondott örömhírt: új jövevényt várnak a családjukba. Az ősz sokaknak közületek nem az elmúlás, hanem az új lehetőségek, a kezdetek időszaka. Új tanév, egyetemi tanulmányok. Kezdődik a rutin. Kevesebb spontaneitás fér majd az időtökbe. Azonban van mivel útnak indulni! A következő oldalak tele vannak fiatalok értékes megtapasztalásaival, kincseivel, amiből mindannyian nyerhetünk! Az is kitűnik belőlük, hogy a kapcsolatok témája meghatározó az életetekben: csak ebben a lapszámban 19-szer fordul elő! :) Egy-egy táborozás alatt közel jött hozzátok Isten. Engedjétek közel magatokhoz ebben az új tanévben is!

Vannak olyanok közületek, akik az elmúlt hónapokban hoztak sorsfordító döntést Krisztus mellett. Osszátok meg velünk életetek legfontosabb eseményét! Veletek fogunk örülni...

[Kelemen] Napsugár

(Már kijött a nyomdából, holnap postázzuk...)