Október

Miért élek ezen a világon? Vannak céljaim? Ha vannak, akkor azok határozzák meg a mindennapjaimat? Van olyan nap, amikor nem teszek semmit azért, hogy céljaimat elérjem? Hogyan használom ki az időmet?

Ezek mind olyan kérdések, amelyeket jó, ha időnként felteszünk magunknak. Könnyen elsodor az élet rohanása, könnyen elfelejtjük, miért is élünk a világon. Hozzánk tapadnak dolgok, megfognak, észrevétlenül, de mégis úrrá lesznek rajtunk. Saját kívánságaink csapdájába kerülünk, azok tartanak fogva, és sokszor ez fel sem tűnik… Aztán egyszer csak szíven talál az ige, jön egy ismeretlen igehirdető, találkozunk valakivel, akiről egyből látszik, még mindig tudja, mi az élete célja. Napjait, dolgait úgy rendezi, hogy egyre közelebb már az a cél… És Isten megszólít:  „te is élhetnél így! Sokkal közelebbi kapcsolatban Velem, tudnálak használni abban, hogy életek változzanak meg körülötted!”

Ilyenkor elénekelhetnénk:

„Kitárom szívem ajtaját, hallgasd meg imám!

Töltsd be Szent Szellemeddel - szomjazom Terád;

Vágyom Veled lenni csak veled,

Vágyom szerelmedre, Istenem!

Futok kitárt karodba én - nem számít tűz vagy víz,

Úgy várom, hogy ölelj át!

Tudom, hogy Érted élek már - vedd szívem hódolatát-

Mindenem Te vagy nékem, Atyám...”

Ebben a lapszámban folytatjuk a függőségek témáját, és Nick Vujicic látogatásáról is szó esik. Öröm volt olvasni számomra a váradi országos konfiról jövő visszajelzéseket is. Legyen áldás ez számotokra is!

(remélem, már minden előfizető átolvashatta :))