Januári lapszámból...

Miért is ünnepeljük a szilvesztert, miért is köszöntjük egymást új év alkalmából?

Ezen gondolkodtam így év elején. Sokféle választ lehet erre adni. Nekem egy gondolat ragadta meg a szívem: jó időnként számot vetni életünk dolgairól. Ősszel hálaladónapokat tartunk, és számba vesszük az áldást. A sziveszteri alkalom is tartalmazhat és tartalmazzon hálaadást, ha visszatekintünk arra a sok jóra, amellyel Isten megajándékozott egy év alatt! Azonban óév estéjén arra is kapunk bátorítást, hogy vizsgáljuk meg a szívünket, vegyük számba bűneinket, mulasztásainkat, rendezetlen dolgainkat. Hozzuk Isten elé, kérjük bocsánatát. Úgy zárjuk le az évet, hogy tehertől mentesen kezdhessük az újat. És határozzuk el, hogy az új évben változtatunk azon, amit az elmúlt évben elrontottunk. Na nem a világban szokásos újévi fogadalmakra gondolok itt. Ha így gyakoroljuk, az csupán emberi erőlködés marad. „Mindent Vele, semmit Nélküle” szól az EMABISZ egyik mottója. Mindent Krisztussal, semmit sem Nélküle!

Hoztam nektek egy kis tesztet. Nem hagyományos, mert a kiértékelő az Úrnál van, az Ő igéjében, és nektek kell megtalálni azt. Egy kedves embertől kaptam a kérdéseket, aki maga is időnként választ ad rájuk. Arra kérlek, hogy vegyetek egy lapot, vagy füzetet, és válaszoljatok írásban a kérdésekre. Tudom, sokan nem szerettek már hagyományos módon írni. De higgyétek el, ez segít abban, hogy a gondolatok ne szálljanak el, hogy önmagatokkal is őszinték legyetek. Írjátok meg az Úr Jézusnak a válaszaitokat. Legyen ez így év elején egy kis helyzetfelmérés… Hogy is állok?

Ha gondoljátok, őrizzétek meg a válaszokat. Jó lesz egy kis idő múlva újra elolvasni, és ha hasznosnak találtátok, újra megválaszolni a kérdéseket. Én is ezt fogom most tenni!

Isten áldása legyen rajtatok!

KÉRDÉSEK SZEMÉLYES LELKI ÉLETÜNK LEELLENŐRZÉSÉRE

1. Hol tartasz az Úrral való személyes kapcsolatodban?
   

2. Mit olvasol személyes csendességedben mostanában?
   

3. Mit mondott neked Isten ezeken az olvasmányokon keresztül?
   

4. Készítesz-e jegyzeteket arról, amiket Isten mond neked a csendességedben?
   

5. Állhatatos vagy-e az imaéletedben?
   

6. Istennel való kapcsolatod mely területein vannak nehézségeid? Vannak megoldatlan kérdések az életedben?
   

7. Melyek azok az általános és melyek azok a sajátos dolgok, amikért imádkozol?
   

8. Milyen szokásokkal küszködsz az Úrral való járásodban?
   

9. Milyen a kapcsolatod a családtagjaiddal?
   

10. Miket olvasol mostanában?
    

11. Ha a Sátán le akarna járatni mint személyt, vagy mint Isten gyermekét, vajon mit tenne?
    

12. Vannak-e gonosz gondolataid? Küszködsz-e a fantáziáddal?
    

13. Hogy állsz a pénzügyek területén? Ura vagy a helyzetnek?
    

14. Van-e valaki, akinek elszámolsz lelki életedről, és akivel találkozol hetente vagy havonta?
    

15. Töltöttél-e időt, foglalkoztál-e nem hívőkkel az utóbbi hónapban, évben?
    

16. Van-e imalistád, hogy a nem hívőkért imádkozz?
    

17. Milyen kihívásokkal kell szembenézned jelenleg?
    

18. Mi a legfőbb kívánságod ezekben a napokban?
    

19. Mely három dologért vagy leginkább hálás?
    

20. Életed mely területén munkálkodik leginkább a Szentlélek?

Nem volt késő teljes idejű szolgálatra indulni

Interjú Keith és Janette Noldt-dal.

Kedves emberek. Áldozatkészek, nem kényesek. Keith ugyanolyan lelkesedéssel indul
a kétszáztagú gyülekezetbe prédikálni, mint a kis faluba, kis szobába, egyszerű cigányok házába. Odaszánták az életük, energiájuk a szolgálatra. Van mit tanulnom tőlük...

Kérem, mutatkozzanak be!

Egy koros házaspár vagyunk Sydneyből (New Sout Wales tartomány), Ausztráliából. Mindketten Sydneyben születtünk, keresztyén szülők gyermekeként, akik baptista gyülekezetek tagjai voltak. Mindketten már fiatalkorunkban elfogadtuk Krisztust személyes megváltónknak. Sydney egyik déli külvárosában élünk, 30 km-re a központtól. Két felnőtt lányunk van, és három tinédzser fiú unokánk.
Én (Keith) hivatásos katona voltam, azután technikai munkása a Védelmi Minisztériumnak, később keresztyén lelkipásztor. Janette odaadó feleség, édesanya és nagymama, aki részmunkaidőben egészségügyi titkárnőként is dolgozik.

Hogyan jöttek először Romániába?


A nagy-britanniai Európai Misszionáriusi Közösség (EMF) hívott meg 2010 májusában, hogy látogassuk meg és bátorítsuk a három romániai lelkipásztort, akik kapcsolatban vannak a szervezettel. Mindhárom lelkipásztor tagja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének: Dr. Borzási István, Borzási Pál és Kelemen Sándor. Ez utunk alkalmával meghívtak, hogy jöjjünk el újra, így 2011 októberében újra Romániában voltunk.

Keith, kérem, mondja el, hogyan hívta el az Úr az Ő szolgálatára!

Néhány évvel házasságkötésünk után lehetőséget kaptam arra, hogy prédikáljak egy kisebb gyülekezetben. A közösség jól fogadta a szolgálatomat, így újabb hívásokat kaptam attól a gyülekezettől, meg más gyülekezetektől is. Mindez 1970-ben történt, és hat hónap után már évente 50-szer prédikáltam. Isten rám terhelte a prédikálás szolgálatát. Majd meghívtak „átmeneti lelkipásztornak” (legtöbb 12 hónapig), hogy szolgáljak olyan gyülekezetekben, amelyek éppen lelkipásztort szerettek volna hívni. Ezalatt az idő alatt állami szervezet alkalmazottja voltam, és nem nyílt lehetőség számomra teljes idejű munkára. Az elnevezés szerint „duplahivatásos lelkipásztor” voltam. Később elkezdtem teológiát tanulni részidőben a Morlig főiskolán (Baptista Teológiai Szeminárium New South Wales-ben) – kilenc évvel később végeztem! Akkor már túl voltam 50 éven, és több mint 20 éve prédikáltam. Így azt mondhatom, bármilyen életkorban indíthat az Úr teljes idejű szolgálatra! Ezen a ponton már vártam, hogy meghívnak egy baptista gyülekezetbe. Ehelyett egy kínai keresztyén gyülekezet Sydneyben kitartóan hívott, hogy szolgáljak közöttük. Így lezártam polgári foglalkozásomat, és lelkipásztorrá avattak 1995-ben. A kínai keresztyén gyülekezet angolul beszélő közösségét pásztoroltam.

Az elmúlt 40 évben sok ázsiai bevándorló érkezett Ausztráliába. Ennek eredménye a sok kínai, koreai és más nemzetiségi gyülekezetek jelenléte, különösen Sydneyben. Egy jónéhány kínai gyülekezetben több nyelven is tartanak istentiszteleteket, még angolul is, mert azok az emberek, akik Szingapúrból, Malajziából és Hong Kongból jöttek angol nyelven végezték tanulmányaikat. Az Úr kedvesnek látta, hogy használjon minket ebben a missziós stratégiában, amely a bevándorlók felé irányul. „Nyugdíjba vonultam” a teljes idejű munkától néhány éve. Azért írom idézőjelben, mert továbbra is prédikálok, ahol szükség van rám, és remélem, hogy ezt folytathatom, amíg az Úr erőt ad számomra.

El kell ismernünk, hogyha az ausztráliai Sydneyre és a keresztyénségre gondolunk, akkor a Hillsong jut eszünkbe legelőször. Tudjuk, hogy ez a sajtótevékenységek eredménye, de kérem, mondja el, hogyan gondolkodnak a Sydneybeliek a Hillsongról, valamint milyen kapcsolatban vannak az evangéliumi keresztyén gyülekezetek a Hillsong gyülekezettel?

Egyrészt láthatólag sok ember szereti a Hillsongot, mert nagy tömegeket vonzanak. Még a tőlük különböző felekezetű gyülekezetek is másolják őket. Másrészt a nem-keresztyén közönség kételkedő módon áll hozzá az egészhez a könyvekben, interneten (lásd Wikipedia: http://en.wikipedia.org/wiki/Hillsong) és televízióban megjelent negatív beszámolók miatt. Míg a Hillsong (Pünkösdista) gyülekezet nagy, pünkösdisták kevesen vannak Ausztráliában. Mindenesetre, úgy gondolom, a „Hillsong-stílus” nem jellemző a Sydneyben élő evangéliumi keresztyén közösségekre.

Tehát a Hillsong gyülekezet alapján adott számunkra a nyugati gyülekezetek mintája. Kérem, mondja el, hogyan gyakorolja a legtöbb evangéliumi keresztyén gyülekezet a hitét Sydneyben?

Örülök, hogy Sydneyt említetted, mert Ausztrália egy nagyon nagy ország. Sydney, ami a nyugati parton van, 4000 km-re található a keleti parton fekvő Perth-től. Románia 32-szer beleférne Ausztráliába! Különbségek vannak az államok, tartományok, külvárosok, vidéki régiók között. Így válaszommal a Sydney környékére összpontosítok (60 km X 70 km).
A legnagyobb evangéliumi keresztyén hatása Sydneyre az ausztráliai Anglikán egyházkerületnek van. Ez a leginkább evangéliumi hitelveket képviselő egyházmegye a világon (részletesen leírja a Wikipedia is). Több száz anglikán gyülekezet van Sydneyben és környékén, amelyek evangéliumi gyülekezetek, kálvinista alapokkal, aktív evangélizálással, nagy hangsúlyt fektetve a magyarázó igehirdetésre. Legtöbb anglikán lelkész nem visel palástot, és nem használnak kötött istentiszteleti formát.
Ugyanígy az ausztráliai presbiteriánus gyülekezet is szilárd evangéliumi hitelvekkel rendelkezik, jó teológiai főiskolákkal, folyamatosan bővítve a határon túli missziójukat.
Így hát, ha egybevesszük ezeket a gyülekezeteket, valamint a baptistákat, a reformált gyülekezeteket, valamint a kínai gyülekezeteket, akkor így jellemezhetjük őket: teológiailag konzervatív, nem karizmatikus gyülekezetekről van szó, akik nagy hangsúlyt fektetnek a bibliai tanításra. Dicsőítésre többféle éneket használnak (hagyományos, régebbi énekeket, valamint kortárs új énekeket bibliai tartalommal és szerkezettel, pl. az Emu Music-tól). Az imádságok és a prédikáció az általános angol nyelvet használja (nem a régebbi kifejezéseket, mint pl. a „Thee” és „Thou”). A gyülekezeti tagok részt vesznek az istentiszteleteken. Nagyobb részét az istentiszteletnek a prédikáció teszi ki, amelyek sorra vesznek bizonyos bibliai könyveket, így hónapokon keresztül is tarthat egy-egy sorozat (például a Rómabeliekhez írt levél első nyolc része 20 héten keresztül). Hetente egy imaalkalom helyett inkább több házi imacsoport és bibliakör van, melyek hetente, kéthetente jönnek össze. Sajátos foglalkozások vannak gyermekek és fiatalok számára. Az evangéliumi hívők aktívan részt vesznek az egyetemi evangélizációban is.
Az evangélizálás néhány formája, amelyet használnak itt: kézimunka est nők számára, angol nyelvórák bevándorlóknak, kerti grillezés férfiak számára futballmeccs nézéssel egybekötve, valamint vendéglői vacsora során egy előadó (vagyis prédikátor) meghallgatása.

Több erdélyi gyülekezetben is részt vettek a két látogatásuk során. Mi a benyomásuk a közösségeinkről? A fiatalokról?

Nagy hatással volt ránk a férfiak száma a gyülekezetekben, az istentiszteletek rendje, a mód, ahogyan az emberek ünneplőbe öltöznek az alkalmakra, valamint az imaházak tisztasága. Természetesen, mivel mi nem beszélünk magyarul, nehéz volt szóba állni az emberekkel a gyülekezetekben. Tetszik nekünk az orgona használata, valamint az, hogy a közösségek nagyon jól tudnak énekelni! Találkoztunk fiatalokkal is, és csodáljuk a buzgóságukat, és a figyelmüket, amit a prédikált igére fordítanak.

Van valami tanácsuk számunkra, a magyar baptista fiatalok számára Erdélyben?

Igen. Máté evangéliuma 6. rész, 33. vers.

Köszönöm a beszélgetést! Isten áldását kívánom az életükre!
K.N.

Jelentkezem

ismét jelentkezem, hosszú szünet után...

Úgy gondolom, talán hasznos lehet ez a blog a hibák korrigálására is, mint amilyen az elmúlt (2012. januári) lapszámban is megtörtént: kimaradt a nyertes rejtvényfejtő neve az értesítőből!!!!
Nem tudom, hogy történhetett. Ez lett volna az utolsó teendő a lapszám helyesírási hibáinak kijavítása után (amelyben nagy segítség számomra az EMABISZ gazdasági titkára, Borzási Dávid). Tudtam, hogy le kell ezt ellenőriznem még, mielőtt elküldjük a lapot a nyomdába. Le is ellenőriztem... az emlékeim szerint... amelyek megcsaltak...
TEHÁT

ELNÉZÉST KÉREK a hibámért! A következő lapszámban is megjelentetjük a nyertes nevét, de most hadd álljon itt is:

Marian Noémi (Nagyvárad)

Gratulálunk!

Egyébként örülök, hogy megpezsdült az élet a rejtvényfejtés rovatában. Mióta küldtem egy kis figyelmességet azoknak, akik a 2011-es szeptemberi rejtvényt beküldték (tízen voltak), azóta újabb rekordot döntöttünk! :)

Itt a kép a postázott figyelmességről (könyv, csoki és üdvözlőlap volt benne):

Teszek fel olvasnivalót is a korábbi lapszámokból...

Decemberi ajánló

„Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2 Kor 9,15)

„Jesus is the gift”. Jézus az ajándék. Talán ismerős számodra ez a mozgalom, amely arra hivatott, hogy kihangsúlyozza ilyenkor, ebben a vásárlási lázzal túlfűtött időszakban, hogy Jézus az ajándék. Én is erre hívom fel a figyelmed. Ne felejtsd el, amikor szeretteid számára ajándékot keresel, Jézus az, aki igazi, örökkévaló, megújuló ajándék lehet a számodra. És szeretteid részére is. Arra biztatlak, hogy a karácsonyi jókívánságok, ajándékok mellett ajándékozz igeverset, Jézus szavait is a családodnak, barátaidnak, csoporttársaidnak vagy osztálytársaidnak, ismerőseidnek. Olyan igéket, amelyek segítségül lehetnek a számukra, hogy közelebb kerüljenek Ahhoz, aki karácsonykor az Ajándék. Hogy ez mit is jelent? Felsorolok egy néhány dolgot (nem az egészet!), amit Krisztusban nyerhetsz: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség, biztonság, bűnbocsánat (tiszta lelkiismeret), örök élet, vezetés, anyagi gondviselés, belső nyugalom és öröm a szenvedések között, élő reménység, amely megtart a halálon át is… Csupa jó kívánság! Ki ne kívánna ilyen dolgokat magának vagy a szeretteinek? Karácsonykor még az idegennek is… Mindez pedig megvalósulhat, ha igazán kapcsolatba lépsz, és ezt a kapcsolatot fenntartod, fontosnak látod Azzal, aki téged mindenkinél jobban szeretett… Ezt kívánom neked.

A következő oldalakon szó lesz az Istennel való kapcsolatról; egy témában két különböző oldalt is megismerhettek, amely bátorítson arra, hogy „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1 Thessz 5,21).

Kiváltság volt számomra, hogy belehallgathattam a lónai konferenciába. Felemelőek voltak az énekek, jó volt látni, hogyan váltották egymást azok, akik elöl énekeltek. A tanításokból, bizonyságtételekből is sokat épültem. Legyen ez így veletek is, amikor elolvassátok ennek a lapszámnak a cikkeit!

„Isten a vezetőt kiválasztja, megáldja és felkészíti...”

Az Úr kegyelméből szeptember 5-10 között részt vehettem Nagyváradon kb. 30-35 fiatallal együtt egy ifjúsági vezetőképző tanfolyamon. Áldásban, tanulásban és megtapasztalásban gazdag hét volt. Olyan jó volt lelkileg felüdül-ni, barátokat szerezni, több fiatalság életét megismerni és tapasztalatot gyűjteni. Eleinte nem örültem annak, hogy pont iskolakezdés előtti hétre szervezték meg a vezetőképzőt, de végül megértettem, hogy ennek így kellett lennie. Isten nagyon sok mindenre rávilágított az életemben, sok hibámra, melyből változnom kellett, és sok gyengeségemre is olyan területeken, ahol meg kellett erősödnöm. Nagyon nagy segítség volt számomra az a hét, mert Isten az iskolakezdésre sok mindent megváltoztatott az életemben, megerősített és felkészített. Így sok erővel és lelkileg feltöltődve nézhettem szembe az előttem álló iskolai évnek.
Az Ifjúsági vezetőképző mottója egy mondatban: „Vezetni Isten Népét”. Nagyon sok előadást halhattunk különböző előadóktól. Az előadásokat tartották: Simon József, Kis J. Vilmos, Kis Lehel, Deák Zsolt és Giorgov Adrián. Nagyon sokat hallhattunk arról, hogy milyen is kell legyen egy jó vezető. Isten a vezetőt kiválasztja, megáldja és felkészíti. Elhangzott, hogy a vezető vezethető, kell hogy legyen, és olyan, akit követnek, hiszen akit nincs, ki kövessen, az nem is vezető.
Nagyon sokszor a vezetőt kritikák érik, de ezeket is meg kell hallgatni, akár pozitív, akár negatív az a kritika. Lehet, hogy Isten épp a kritika által akar formálni. Nagyon sok esetben Isten olyan dolgokat használ fel arra, hogy formáljon, amire nem is gondolunk. Ő hatalmas Isten, aki bármire képes. Ő formál, vezet bennünket, és feladatot bíz reánk. Sokszor ezeket a tőle jövő látás által vagy emberek által teszi meg, mutatja meg.
Az utóbbi időben nagyon foglalkoztattak a látással kapcsolatos dolgok. És ott minden kérdésemre választ kaptam. Egyik előadás címe a vezetés volt, és azon belül az Istentől jövő látás. Miután Istentől kapunk egy látást, rajtunk a felelősség, hogy mit kezdünk vele. Több lépés is fel volt sorolva, hogy Isten mit vár el tőlünk, hogy mit tegyünk a tőle jövő látással. Az első lépés az, hogy ismertetni kell a látást, majd programokat szervezni, mint pl.: ima-alkalmat, biblia tanulmányt vagy akár ifjúsági konferenciákat is. Olyan alkalmakat, ahol Istenhez közelebb kerülhetünk. Ha ezeken a lépéseken végigmegyünk, és a látás megvalósul, úgymond a csúcspontra érkezünk. Ekkor, ha nem vigyázunk, megtörténhet az, hogy pihenni kezdünk, holott itt kellene a legjobban vigyázni, nehogy hanyatlás álljon be személyes vagy közösségi életünkben. A hanyatlásnak különböző szakaszai vannak, melyek követik egymást, ha nem akadályozzuk meg. Kezdődik a nosztalgiával, aztán már nyomban ott van a vitatkozás, majd a közösség elkezd közömbös lenni, nem törődni semmivel-senkivel, és így kihűl a szeretet. Majd pedig legvégül jön a teljes megsemmisülés, az imaház ajtaját be kel zárni, mivel már senki sem látogatja.
De olyan jó tudni, hogy mindig van remény, csak Istent kel segítségül hívni: Zsolt 50,15. Nem szabad feladni. Isten csodákra képes. Ő képes a semmiből valamit előteremteni, és bármilyen nehéz helyzetből kiemelni minket. De a hanyatlást el lehet kerülni azzal, ha vigyázunk, és ha Istentől újabb és újabb látást kérünk. És ha hittel kérjük, akkor meg is adja nekünk, amire épp szükségünk van.
A hét folyamán még nagyon sokat hallhattunk a misszióról is. Arról, hogy Isten embereket hív el az Ő munkájába, és nem szabad nemet mondani, ha késztetést érzünk rá. Ha Isten hív, menni kell, és amit Ő mond vagy kér, azt meg kell tenni! A mi szolgálatunknak és dicsőítésünknek olyannak kell lennie, amilyet Ő elvár tőlünk. Olyan jó volt megtapasztalni, hogy Isten mennyire tudja és látja, hogy mikor mire van szükségem. Tudta, látta kérdéseimet és válaszolt rájuk. Sokszor ki sem mondtam, de már választ kaptam kérdéseimre, és kéréseimet meghallgatta. Ott a hét folyamán megmutatta, hogy hol a helyem, hogy hol akar látni, és mit vár el tőlem. Egy új célt mutatott az életemnek.
Nagyon jól éreztem magam, és jó volt látni a fiatalokban, hogy mennyire szeretik az Urat, és hogy milyen odaszánással követik és szolgálják Őt. A csoportbeszélgetések nagyon jók voltak, őszintén elmondhattunk egymásnak mindent, és megoszthattuk tapasztalatainkat. Nagyon tetszett, hogy minden reggel mi, az ott lévő fiatalok buzdítottunk imára, és elmondhattuk azt, hogy Isten mit helyezett épp akkor a szívünkre. Szerda este a váradi fiatalokkal lehettünk az ifjúsági órán, csütörtökön pedig bent lehettünk a gyülekezetben a váradi testvérekkel. Tehát minden napnak meg volt a maga szépsége. Sokat énekeltünk, esténként sokat zenéltek, persze csak azok, akik tudtak. Volt, hogy bibliavetélkedőt tartottunk, imádkoztunk, várost néztünk, és persze a sport sem maradhatott el. Jók voltak a focik, amit persze én hanyagoltam, viszont volt röpi, amit elég gyakran játszottunk. Volt, hogy csak mi, akik ott voltunk, de volt mikor a Váradi fiatalokkal is együtt játszottunk.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy ott lehettem. És nagyon szeretném, ha gyakorlatba is tudnám ültetni mindazt, amit ott tanultam, és Istennek egy hasznos eszköze tudnék lenni. Mindenkinek figyelmébe ajánlom, ha lesz még ilyen alkalom, lehetőség, ha csak lehet, ragadja meg. Megéri! Mert fontos az, hogy kik vagyunk, és hogy mit teszünk!

Dobozi Rebeka, Kémer

(Megjelent a Mustármag 2011. novemberi számában)

Előzetes

Amint láthatjátok, a 2010-es és 2011-es ifjúsági bemutatkozó Mustármag-projektek lejártak.
2011. szeptemberétől tematikus lapszámok készülnek. Fiatalok az internet világában, ez volt a szeptemberi és októberi Mustármag témája. Exkluzív módon most megtalálhatóak az EMABISZ weboldalán:
http://www.emabisz.ro/index.php?option=com_content&view=category&id=61&Itemid=95


Soron következnek még:
Az örökzöld téma: barátság, szerelem, kapcsolatok
Gyülekezeti élet. Hűség, adakozás, szolgálat
Számítógépes játékok, pornográfia
Valamint továbbra is maradnak a beszámolók, saját-élmények, bizonyságtevések.
Remélem, találkozunk még! :-)

A lap megrendelhető a 2012-es évre, lásd az oldalsávot.

Kinyíltam

Nem hívő család gyermekeként nőttem fel. A családom számára Isten nem létezik, vagy ha mégis, szerintük akkor sem fontos vele foglalkozni. Számomra sem volt ez fontos, iskolai kényszer hatására jártam el a katolikus misékre vasárnapi egy alkalommal. Akkor gyermeki hittel kezdett el foglalkoztatni, hogy Isten segíthet rendbe hozni a családi életem, meggyógyítani a korán szerzett sebeimet, változtatni a felnőttek gonoszságain. Éveket imádkoztam ezért, de csak ennyi volt, imádkoztam…és semmi többet nem tettem érte. Sőt, amint lejárt ez a kényszer, és megszabadultam a kötelező miséktől, nagyon gyorsan kerültem el a templomot és mindent, ami az Úrral kapcsolatos volt. Úgy éreztem, nem kaptam választ az imáimra. Pedig csak nem értettem Istent, szinte semmit nem tudtam róla. És a világot választottam, azt a ,,szabadságot”, amit a világ kínált, és amit egyre több függőséget okozott számomra. Azt hittem, szabad vagyok. A tinédzserkorom teljes ,,szabadságban” éltem, ugyanúgy, mint a többi világi fiatal. A szórakozás, a barátnők egyéb sokat igérő és keveset adó tevékenységekkel. Közben meg szerelmes lettem egy olyan fiúba, aki szintén boldogsággal és új élettel hitegetett. Az ő nagy szavai is csak szították bennem a vágyat, hogy elmenekülök otthonról, minden régi ismerőstől, és új életet kezdek. És majd ,,jól megmutatom mindenkinek, hogy én…” Egyre közelebb láttam ezt a célom, hogy ,,szabadon”, felelősség nélkül az arcába vágom mindenkinek, amit nekem ártott.
Hála az Úrnak, nem volt módom rá, s később már nem is keresem ezt a lehetőséget. 2010 októberében szembesített az Úr az Ő vigasztalásával. Ekkorra már éreztem, az új élet, amit én remélek, nem ott lesz, ahol keresem, nem lesz jobb, és nem lesz boldogabb. Inkább ugyanolyan, vagy még rosszabb, mint addig. Teljesen kiégve és megundorodva a világtól sírdogáltam a szobámban. Egy tévéműsorban hallottam meg, hogy Isten tud adni olyan békességet és boldogságot, ami nem jár fájdalommal, és ezért nem kell mást tennem, csak elfogadni és követni őt. Akkor tudatosult bennem, hogy az életem azért ment tönkre, mert távol vagyok az Úrtól. Letérdeltem, és bocsánatot kértem azért, hogy olyan távol, istentelenül éltem az életem. Olvasni kezdtem a Bibliát minden szabadidőmben, s persze keresni a csoporttársaim társaságát, akik addig sokszor beszéltek nekem az Úr dolgairól. Akkora szomj ébredt bennem az Isten dolgai iránt, mint még soha. Bármit csodálattal és nagy örömmel fogadtam, ami az Úrral kapcsolatos volt. Amint a csoporttársamat kérdezgettem, ő észrevette, hogy mi indult el bennem, és ajánlotta az ifjúsági alkalmakat Gernyeszegen, de mivel én Marosvásárhelyen voltam egyetemen, ide jöttem el egy másik csoporttársammal. Az első benyomásom a baptista gyülekezettel kapcsolatban az volt, hogy ez szekta. Féltem tőlük, mivel egyáltalán nem ismertem őket. Viszont azt láttam, hogy ezek a fiatalok nagyon szépen, alázattal és örömmel imádkoznak. Mindenki kedvesen és szeretettel viszonyult hozzám. Rajtuk láttam azt a boldogságot és békét, amiről a műsorban hallottam. Nem kellett sok idő, hogy a félelmem elszálljon, és én is akartam ezt. Az Úr volt bennük, ez tetszett. Megkaphattam én is ezt. Cserébe egyet kért az Úr: a régi, megkeseredett, reménytelen, bűnös életem, életvitelem. Kérte a barátomat, aki rossz útra buzdított, és kérte a régi természetem, ami az Úrnak sok fájdalmat okozott. Eldöntöttem, hogy követem Őt, ezt a hívást nem tudtam visszautasítani. :) Így az Úr kegyelméből 2010. november 26-án átadtam az egész életem Neki. Viszont nem tetszett az ördögnek, hogy elveszít, így akadályok jöttek egyből, de Isten már velem volt, mert én az Övé lettem. Erőt adott szakítani a barátommal. Aznap dobtak ki az albérletemből, de helyette szerető lakótársakat kaptam, akik feltétel nélkül szerettek és tanítottak. Anyagi gondjaim voltak, de az Úr megáldott anyagiakban is, és megszabadított a függőségeimtől. Ekkor szembesültem azzal, hogy amire én azt hittem, szabadságból tettem, annak már régen a rabja voltam, és csak áltattam magam, hogy bármikor meg tudok szabadulni tőle. Csak az Úrral sikerül. Nem függök ma már sem szerektől, sem szerelemtől, sem emberektől, sem szokásoktól. Viszont lett felelősségérzetem. Isten az Õ kegyelméből felnyitotta akkor a szemem, és hirtelen körülnézve megláttam, milyen nagy mocsokban éltem. Csodás volt megélni, ahogy meggyógyította minden sebem, ahogy felemelt és új szívet, új életet adott.
Ma már Ő tölti be az életem. Kegyelemből bemerítkezhettem, s minden terhem Õ segít vinni. Szeretek az Úr gyermekei közt lenni, gyümölcsöket teremni Neki. Nem lettem apáca, ahogy sokan mondják. Ellenkezőleg. Kinyíltam. A besavanyodott, rosszindulatú lányból szabad, mosolygós, és reményekkel teli lány lett. Nem értem, miért választott ki az Úr pont engem… Néha a legutolsónak érzem magam a hívők közt, és sokszor esem el, de csodás volt végignézni, ahogy átformál, és napról napra megismerteti az Ő dolgait velem. Formál és készít a vele való találkozásra. Nyitva áll az ajtó, de nekem a világ hamis ígéretei már nem kellenek. Szeretem az Urat, és akkor vagyok boldog, ha minél közelebb lehetek Hozzá. Szeretem elmondani az embereknek, hogy nem kell szenvedniük. Hogy ez a boldogság sokkal szebb és másabb, s hogy Jézus által ezt mindenki megkaphatja, nemcsak a papok. Bárki, aki az Urat keresi és követi.: ) Hittel és bizalommal adtam át magam az Úrnak, és a következő ígéret bátorít: „Jézus így szólt: Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet” (Mk 10,29-30).

Bálint Natália

(Megjelent a Mustármag 2011. októberi számában)