2012. február 8., szerda

Nem volt késő teljes idejű szolgálatra indulni

Interjú Keith és Janette Noldt-dal.

Kedves emberek. Áldozatkészek, nem kényesek. Keith ugyanolyan lelkesedéssel indul
a kétszáztagú gyülekezetbe prédikálni, mint a kis faluba, kis szobába, egyszerű cigányok házába. Odaszánták az életük, energiájuk a szolgálatra. Van mit tanulnom tőlük...

Kérem, mutatkozzanak be!


Egy koros házaspár vagyunk Sydneyből (New Sout Wales tartomány), Ausztráliából. Mindketten Sydneyben születtünk, keresztyén szülők gyermekeként, akik baptista gyülekezetek tagjai voltak. Mindketten már fiatalkorunkban elfogadtuk Krisztust személyes megváltónknak. Sydney egyik déli külvárosában élünk, 30 km-re a központtól. Két felnőtt lányunk van, és három tinédzser fiú unokánk.
Én (Keith) hivatásos katona voltam, azután technikai munkása a Védelmi Minisztériumnak, később keresztyén lelkipásztor. Janette odaadó feleség, édesanya és nagymama, aki részmunkaidőben egészségügyi titkárnőként is dolgozik.

Hogyan jöttek először Romániába?


A nagy-britanniai Európai Misszionáriusi Közösség (EMF) hívott meg 2010 májusában, hogy látogassuk meg és bátorítsuk a három romániai lelkipásztort, akik kapcsolatban vannak a szervezettel. Mindhárom lelkipásztor tagja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének: Dr. Borzási István, Borzási Pál és Kelemen Sándor. Ez utunk alkalmával meghívtak, hogy jöjjünk el újra, így 2011 októberében újra Romániában voltunk.

Keith, kérem, mondja el, hogyan hívta el az Úr az Ő szolgálatára!

Néhány évvel házasságkötésünk után lehetőséget kaptam arra, hogy prédikáljak egy kisebb gyülekezetben. A közösség jól fogadta a szolgálatomat, így újabb hívásokat kaptam attól a gyülekezettől, meg más gyülekezetektől is. Mindez 1970-ben történt, és hat hónap után már évente 50-szer prédikáltam. Isten rám terhelte a prédikálás szolgálatát. Majd meghívtak „átmeneti lelkipásztornak” (legtöbb 12 hónapig), hogy szolgáljak olyan gyülekezetekben, amelyek éppen lelkipásztort szerettek volna hívni. Ezalatt az idő alatt állami szervezet alkalmazottja voltam, és nem nyílt lehetőség számomra teljes idejű munkára. Az elnevezés szerint „duplahivatásos lelkipásztor” voltam. Később elkezdtem teológiát tanulni részidőben a Morlig főiskolán (Baptista Teológiai Szeminárium New South Wales-ben) – kilenc évvel később végeztem! Akkor már túl voltam 50 éven, és több mint 20 éve prédikáltam. Így azt mondhatom, bármilyen életkorban indíthat az Úr teljes idejű szolgálatra! Ezen a ponton már vártam, hogy meghívnak egy baptista gyülekezetbe. Ehelyett egy kínai keresztyén gyülekezet Sydneyben kitartóan hívott, hogy szolgáljak közöttük. Így lezártam polgári foglalkozásomat, és lelkipásztorrá avattak 1995-ben. A kínai keresztyén gyülekezet angolul beszélő közösségét pásztoroltam.

Az elmúlt 40 évben sok ázsiai bevándorló érkezett Ausztráliába. Ennek eredménye a sok kínai, koreai és más nemzetiségi gyülekezetek jelenléte, különösen Sydneyben. Egy jónéhány kínai gyülekezetben több nyelven is tartanak istentiszteleteket, még angolul is, mert azok az emberek, akik Szingapúrból, Malajziából és Hong Kongból jöttek angol nyelven végezték tanulmányaikat. Az Úr kedvesnek látta, hogy használjon minket ebben a missziós stratégiában, amely a bevándorlók felé irányul. „Nyugdíjba vonultam” a teljes idejű munkától néhány éve. Azért írom idézőjelben, mert továbbra is prédikálok, ahol szükség van rám, és remélem, hogy ezt folytathatom, amíg az Úr erőt ad számomra.

El kell ismernünk, hogyha az ausztráliai Sydneyre és a keresztyénségre gondolunk, akkor a Hillsong jut eszünkbe legelőször. Tudjuk, hogy ez a sajtótevékenységek eredménye, de kérem, mondja el, hogyan gondolkodnak a Sydneybeliek a Hillsongról, valamint milyen kapcsolatban vannak az evangéliumi keresztyén gyülekezetek a Hillsong gyülekezettel?

Egyrészt láthatólag sok ember szereti a Hillsongot, mert nagy tömegeket vonzanak. Még a tőlük különböző felekezetű gyülekezetek is másolják őket. Másrészt a nem-keresztyén közönség kételkedő módon áll hozzá az egészhez a könyvekben, interneten (lásd Wikipedia: http://en.wikipedia.org/wiki/Hillsong) és televízióban megjelent negatív beszámolók miatt. Míg a Hillsong (Pünkösdista) gyülekezet nagy, pünkösdisták kevesen vannak Ausztráliában. Mindenesetre, úgy gondolom, a „Hillsong-stílus” nem jellemző a Sydneyben élő evangéliumi keresztyén közösségekre.

Tehát a Hillsong gyülekezet alapján adott számunkra a nyugati gyülekezetek mintája. Kérem, mondja el, hogyan gyakorolja a legtöbb evangéliumi keresztyén gyülekezet a hitét Sydneyben?

Örülök, hogy Sydneyt említetted, mert Ausztrália egy nagyon nagy ország. Sydney, ami a nyugati parton van, 4000 km-re található a keleti parton fekvő Perth-től. Románia 32-szer beleférne Ausztráliába! Különbségek vannak az államok, tartományok, külvárosok, vidéki régiók között. Így válaszommal a Sydney környékére összpontosítok (60 km X 70 km).
A legnagyobb evangéliumi keresztyén hatása Sydneyre az ausztráliai Anglikán egyházkerületnek van. Ez a leginkább evangéliumi hitelveket képviselő egyházmegye a világon (részletesen leírja a Wikipedia is). Több száz anglikán gyülekezet van Sydneyben és környékén, amelyek evangéliumi gyülekezetek, kálvinista alapokkal, aktív evangélizálással, nagy hangsúlyt fektetve a magyarázó igehirdetésre. Legtöbb anglikán lelkész nem visel palástot, és nem használnak kötött istentiszteleti formát.
Ugyanígy az ausztráliai presbiteriánus gyülekezet is szilárd evangéliumi hitelvekkel rendelkezik, jó teológiai főiskolákkal, folyamatosan bővítve a határon túli missziójukat.
Így hát, ha egybevesszük ezeket a gyülekezeteket, valamint a baptistákat, a reformált gyülekezeteket, valamint a kínai gyülekezeteket, akkor így jellemezhetjük őket: teológiailag konzervatív, nem karizmatikus gyülekezetekről van szó, akik nagy hangsúlyt fektetnek a bibliai tanításra. Dicsőítésre többféle éneket használnak (hagyományos, régebbi énekeket, valamint kortárs új énekeket bibliai tartalommal és szerkezettel, pl. az Emu Music-tól). Az imádságok és a prédikáció az általános angol nyelvet használja (nem a régebbi kifejezéseket, mint pl. a „Thee” és „Thou”). A gyülekezeti tagok részt vesznek az istentiszteleteken. Nagyobb részét az istentiszteletnek a prédikáció teszi ki, amelyek sorra vesznek bizonyos bibliai könyveket, így hónapokon keresztül is tarthat egy-egy sorozat (például a Rómabeliekhez írt levél első nyolc része 20 héten keresztül). Hetente egy imaalkalom helyett inkább több házi imacsoport és bibliakör van, melyek hetente, kéthetente jönnek össze. Sajátos foglalkozások vannak gyermekek és fiatalok számára. Az evangéliumi hívők aktívan részt vesznek az egyetemi evangélizációban is.
Az evangélizálás néhány formája, amelyet használnak itt: kézimunka est nők számára, angol nyelvórák bevándorlóknak, kerti grillezés férfiak számára futballmeccs nézéssel egybekötve, valamint vendéglői vacsora során egy előadó (vagyis prédikátor) meghallgatása.

Több erdélyi gyülekezetben is részt vettek a két látogatásuk során. Mi a benyomásuk a közösségeinkről? A fiatalokról?

Nagy hatással volt ránk a férfiak száma a gyülekezetekben, az istentiszteletek rendje, a mód, ahogyan az emberek ünneplőbe öltöznek az alkalmakra, valamint az imaházak tisztasága. Természetesen, mivel mi nem beszélünk magyarul, nehéz volt szóba állni az emberekkel a gyülekezetekben. Tetszik nekünk az orgona használata, valamint az, hogy a közösségek nagyon jól tudnak énekelni! Találkoztunk fiatalokkal is, és csodáljuk a buzgóságukat, és a figyelmüket, amit a prédikált igére fordítanak.

Van valami tanácsuk számunkra, a magyar baptista fiatalok számára Erdélyben?

Igen. Máté evangéliuma 6. rész, 33. vers.

Köszönöm a beszélgetést! Isten áldását kívánom az életükre!
K.N.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése