Ami számomra üzenet volt

Két fontos üzenet maradt meg a szívemben az elmúlt ünnepen. Mindkettő a bizonyságtevéssel kapcsolatos. Az egyik az, hogy a tanítványok nem unták azt, ha újabb és újabb társuk jött nagy örömmel, hogy "Láttam az Urat!" (Jn 20, 18.25). Számomra soha nem unalmas bizonyságtevéseket hallgatni azoktól, akik Jézusról beszélnek, a vele való megtapasztalásokról. Mégis, sokszor még a gyülekezetben is könnyen lebeszéljük magunkat arról, hogy bizonyságot tegyünk arról, amit Ő végez az életünkben.

A másik üzenet pedig az volt, hogy aki szereti az Urat, az szereti az Ő nyáját, vagyis a gyülekezetet is (Jn 21,15). És az a vágya, hogy építhesse azt. Sajnos egyre több olyan ember van, aki úgy éli le az életét a gyülekezetben, hogy nem tesz bizonyságot, vagy egy kezünkön megszámolhatjuk, hogy élete folyamán hányszor tette. Nem szeretnék ilyen ember lenni. Ne legyünk ilyen emberek!

Végül az én bizonyságtételem: olyan családi hátterem van, ahol gyerekkoromtól mindennapos volt a halál gondolata. Barnabás izomsorvadása miatt egy idő után már minden hónapot, napot ajándékként éltünk meg. Tíz éves voltam, amikor Édesapámat a szívével műtötték. Hamar szembesültem azzal, hogy az életünk nem a mi kezünkben van. És kinek hamarabb, kinek később, de egyszer szembe kell néznünk a halállal. És mégsem kell félni tőle! A bátyám és Édesapám nem féltek tőle. Jézus legyőzte azt!
Áldom az Urat, hogy az enyém is lehet a feltámadás reménysége!!!

Feltámadt!

"Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." Róma 8,11

Az a kívánságom, hogy a "kegyesség ereje" (2 Tim 3,5) munkálkodjon benned is ezen az ünnepen!

Áldott húsvétot!

Egyetem-orientációs hétvége. Marosvásárhely, május 6-8.

Szeretettel várunk minden olyan 11-12-es diákot, vagy bárkit, akiben felmerült az ötlet, hogy esetleg Marosvásárhelyen szeretne tovább tanulni, vagy tudakozódni szeretne az itteni egyetemek felől. Segítünk!

Részvételi díj nincs.
Szállásról, étkezésről és programról gondoskodnak a vásárhelyi baptista fiatalok és a gyülekezet.

...Jelentkezni lehet telefonon vagy emailen április 28-ig Mezei Sándornál:

tel: 0735 501 429 vagy 0745 509 481,

e-mail: m_sandor80@yahoo.com.

Gyere el erre a hétvégére!

Térdre magyar!

Térdre magyar!
Március 15. margójára.

Térdre magyar, mihamarabb,
Másra idő már nem maradt!
Eljátszottunk mi már mindent,
Nem maradt más, csak az Isten.
Ki tudja? Talán megbocsát,
Talán ma még kegyelmet ád.
Kiálts hozzá – de sürgősen,
Nehogy másképp késő legyen!

Térdre barát, mihamarabb,
Hajts fejet a kereszt alatt.
Ki magát most megalázza,
Egykor fel lesz magasztalva.
Jöjj most hozzá bűnbánattal,
Ajkadon meg hitvallással.
Így tett már sok honfitársad,
Kik előtted hitben jártak.

Térdre bűnös, mihamarabb,
Hívd segítségül Uradat!
Tedd ezt hittel, reménységgel,
Ő téged sem utasít el.
Hisz lelkedet, hogy megváltsa,
Önmagát adta halálba.
Bűnödet így megbocsátja,
Szentlelket ad ajándékba!

Térdre földi, mihamarabb,
Újjászül Ő egy perc alatt!
Voltál eddig kemény, s pogány?
Leszel mától hívő példány!
Ha szíved ma Neki adod,
Soha többé meg nem bánod.
Részed lesz itt a boldogság,
És odaát a mennyország.

Borzási Pál (Magyarlóna, 2011. január 25.)

Változások

Háttérbe szorult most ez a blog... Többek között van egy „súlyos” oka:



:)



Hamarosan kézbe vehetitek a márciusi lapot is...

Januári ajánló

Új év, új lehetőségek.
Itt az újabb lehet: lehet, hogy nem először olvasod, hallod már ezt. Lehet, hogy hamar átsiklasz felette. Lehet, hogy megjelenik előtted a kedvező lehetőségek megszépített álma. Lehet, hogy kialakul, milyen tanulmányokat folytass. Lehet, hogy barátságaid megerősödnek. Lehet, hogy egyes kapcsolataid megszakadnak. Lehet, hogy munkába állsz. Lehet, hogy szakmailag előre haladsz. Lehet, hogy munkanélkülivé válsz. Lehet, hogy a megszokott családi légkör megváltozik. Lehet, hogy férjhez mész, vagy lehet, hogy megnősülsz. Lehet, hogy elköltözöl. Lehet, hogy szüleid megbetegszenek. Lehet, hogy te megbetegszel. Lehet, hogy meggyógyulsz. Lehet, hogy autód lesz. Lehet, hogy adósságod.
Lehet, hogy idén számot kell adj az életedről…?
Megannyi lehetőség, ugyanakkor kérdés, bizonytalanság. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Mit jelent ez a számodra? Valóság életedben ez az igazság?
Ha igen, akkor félelemnek nincs helye: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”, mondta Ő, Akinek igazán nagy lehetőségei voltak ebben az életben, mégis így vallott erről: „az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem.”
Ha Vele jársz, akkor csak egy lehetőséged van: Őt követni. Tűzön, vízen, önmegtagadáson át. Ha igazán az Övé vagy, akkor egyre inkább hasonlítasz Hozzá, az Ő akaratát cselekszed. Akkor folyton engedelmeskedned kell. Kész vagy ezt vállalni?
Az én felhívásom számodra és a magam számára 2011-ben: változz és változtass! „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Emlékezz, ha igazán Krisztushoz tartozol, akkor ez nem egy lehetőség. A folyamatos változás bizonyíték.
Ebben a lapszámban a szalárdi fiatalok bemutatkozását olvashatjátok. Megszólalnak még az elmúlt két év EMABISZ vezetői, és néhány közelmúlti eseményből is kapunk egy kis ízelítőt. Változott egy kicsit a külalak is, remélem tetszik nektek!

Ünnep

és hogy mit is értek az "Úr Jézus Krisztus jelenlétében" kifejezésen... arra álljon itt egy példa. Egy imádság, amit úgy hiszem, mindannyian elmondhatunk...

"Kegyelmes Úr Jézus!

A karácsonyi jelenet képeinek kettőssége szinte túl sok ahhoz, hogy beburkolja kicsiny szívemet. Az édesanyád, Mária, éppen most kezd dajkálni és megismerni téged. Éppen ahogy most írom ezeket a szavakat, kezdek rájönni arra, micsoda titokzatos dolog és felmérhetetlen leereszkedés volt a Te testté lételed. Te, az örök Isten, aki mindeneket teremtettél, az Úr, aki szavad erejével mindeneket fenntartasz… a Király, aki mindeneket újjá tesz…csecsemőként életadó nedűt nyersz egy fiatal szűz melléből. Ledöbbenek felfoghatatlan alázatod láttán- alázatod, mely meghatározta életed a bölcsőtől a keresztig.

A pásztorok siettek, hogy továbbadják születésed hírét, mialatt Mária „mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében”. Elsietni, mint a pásztorok, hogy másoknak beszélhessek Rólad, mindig könnyebb volt számomra, mint csendben ülni és Téged hallgatni, ahogy önmagadról beszélsz. Mindig könnyebb volt „eredményes” dolgokat tenni érted, mint zavartalan, sietség nélküli időt tölteni Veled. Megvallom most bűnként mindezt előtted, Jézus. Ez egyszerűen nincs így rendben, mert tudni Rólad nem ugyanaz, mint ismerni Téged. Az ismerettel teli szív nem egy és ugyanaz a lángra gyúlt szívvel… akármennyire feszítjük is a képzelet határait.

Megismerni Téged, ez az örök élet. És én meg akarlak ismerni Téged, Jézus. Sokkal, de sokkal jobban, mint amennyire most ismerlek. Kincsként akarlak őrizni, szívemben forgatni, hogy ki is vagy Te. Elmélkedni akarok örömteli életedben, mely a Szentháromságban kiteljesedik, öröktől fogva. El akarok mélyülni mindabban, amit már elértél életeddel, haláloddal és feltámadásoddal… mindabban, amit jelenleg királyoknak Királyaként és uraknak Uraként teszel… mindabban, aki számunkra leszel az új égen és az új földön: szeretett menyasszonyod Vőlegénye.

Ó, áldott, túláradó, feltörő dicsőség áramköre! Annyi megőrizni (dédelgetni) való, annyi fontolgatni való! Nem mintha idegen volna számomra a megőrzés (dédelgetés) és a fontolgatás. Sok dolgot őrzök és fontolgatok, Jézus- dolgokat, melyek csődbe jutott lélekhez vezetnek… elszegényedett szívhez… és kimerült testhez.

Jézus, ebben a(z adventi) karácsonyi időszakban, az evangélium erejével lassíts le minket… csillapíts le újra… add, hogy rád összpontosíthassunk, hogy mindannyian csodálattal mondhassuk: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”(Zsoltárok 73, 25-2). Páratlan és felbecsülhetetlen nevedben imádkozunk, úgy legyen, Ámen!"

Szabad fordítás- angolból

Itt olvastam.