Tinédzser koromban egy-egy táborozás, missziós hét végén az e-mailcím- és telefonszám-csere után, amikor már tényleg el kellett válni a barátoktól, és enyhe szomorúság vett rajtam erőt, valaki ezzel az igazsággal vigasztalt: vannak olyan kapcsolatok, melyeket csak egy időre kapunk. El kell fogadni, hogy nem lehet ugyanazt ugyanúgy fenntartani, mint az adott időszakban. Hálát kell adni a szépért, a jóért, de el kell engedni. Nem volt ezt könnyű megérteni. Azonban minél többször történt meg, annál hamarabb eszembe jutott ez az igazság.
De mi van azokkal a kapcsolatainkkal, amelyeket Isten hosszabb időre, vagy talán egy életre adott? Vannak olyan emberek, akiket Isten rád és rám bízott. Felelősek vagyunk értük.
A hűség manapság legtöbbször nem erény. „Ha nem tetszik, ha nem megy jól, akkor válts!” – tanácsolják. Isten viszont nagyra tartja a hűséget. Ha Ő nem volna hűséges ígéreteihez, akkor nekünk már régen végünk volna.
A hűség a Lélek gyümölcse. Fontos azonban, hogy csak azokhoz az elvekhez, azokhoz a szokásokhoz, azokhoz a dolgokhoz légy hűséges, amelyek Isten iránti hűségedet nem akadályozzák.
Ebben a lapszámban olvashatunk arról, hogy valaki egyedülállósága idején hűséges volt Istenhez, majd Isten megáldotta házastárssal. Másvalaki azt mondja el, hogyan értette meg, hogy élete nagy döntését időben kell rendeznie, mert a holnap nem biztos. A Jegyeseknek c. írás második részét is megtaláljátok a 8. oldalon.
Ebben a hónapban ünnepeljük egyik legfontosabb ünnepünket, a húsvétot.
„Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róm 6,8)
Mindenkinek áldott feltámadási ünnepet kívánunk!
Kelemen Napsugár
Mivel az áprilisi számban nem találtam információt róla, meg szeretném kérdezni, hogy lesz-e idén egyetem-orientációs hétvége Vásárhelyen?
VálaszTörlés