Mustármag ajánló

Januári lapszámból...

2012-02-15T13:34:00.000-08:00

Miért is ünnepeljük a szilvesztert, miért is köszöntjük egymást új év alkalmából?

Ezen gondolkodtam így év elején. Sokféle választ lehet erre adni. Nekem egy gondolat ragadta meg a szívem: jó időnként számot vetni életünk dolgairól. Ősszel hálaladónapokat tartunk, és számba vesszük az áldást. A sziveszteri alkalom is tartalmazhat és tartalmazzon hálaadást, ha visszatekintünk arra a sok jóra, amellyel Isten megajándékozott egy év alatt! Azonban óév estéjén arra is kapunk bátorítást, hogy vizsgáljuk meg a szívünket, vegyük számba bűneinket, mulasztásainkat, rendezetlen dolgainkat. Hozzuk Isten elé, kérjük bocsánatát. Úgy zárjuk le az évet, hogy tehertől mentesen kezdhessük az újat. És határozzuk el, hogy az új évben változtatunk azon, amit az elmúlt évben elrontottunk. Na nem a világban szokásos újévi fogadalmakra gondolok itt. Ha így gyakoroljuk, az csupán emberi erőlködés marad. „Mindent Vele, semmit Nélküle” szól az EMABISZ egyik mottója. Mindent Krisztussal, semmit sem Nélküle!

Hoztam nektek egy kis tesztet. Nem hagyományos, mert a kiértékelő az Úrnál van, az Ő igéjében, és nektek kell megtalálni azt. Egy kedves embertől kaptam a kérdéseket, aki maga is időnként választ ad rájuk. Arra kérlek, hogy vegyetek egy lapot, vagy füzetet, és válaszoljatok írásban a kérdésekre. Tudom, sokan nem szerettek már hagyományos módon írni. De higgyétek el, ez segít abban, hogy a gondolatok ne szálljanak el, hogy önmagatokkal is őszinték legyetek. Írjátok meg az Úr Jézusnak a válaszaitokat. Legyen ez így év elején egy kis helyzetfelmérés… Hogy is állok?

Ha gondoljátok, őrizzétek meg a válaszokat. Jó lesz egy kis idő múlva újra elolvasni, és ha hasznosnak találtátok, újra megválaszolni a kérdéseket. Én is ezt fogom most tenni!

Isten áldása legyen rajtatok!

KÉRDÉSEK SZEMÉLYES LELKI ÉLETÜNK LEELLENŐRZÉSÉRE

Hol tartasz az Úrral való személyes kapcsolatodban?

Mit olvasol személyes csendességedben mostanában?

Mit mondott neked Isten ezeken az olvasmányokon keresztül?

Készítesz-e jegyzeteket arról, amiket Isten mond neked a csendességedben?

Állhatatos vagy-e az imaéletedben?

Istennel való kapcsolatod mely területein vannak nehézségeid? Vannak megoldatlan kérdések az életedben?

Melyek azok az általános és melyek azok a sajátos dolgok, amikért imádkozol?

Milyen szokásokkal küszködsz az Úrral való járásodban?

Milyen a kapcsolatod a családtagjaiddal?

Miket olvasol mostanában?

Ha a Sátán le akarna járatni mint személyt, vagy mint Isten gyermekét, vajon mit tenne?

Vannak-e gonosz gondolataid? Küszködsz-e a fantáziáddal?

Hogy állsz a pénzügyek területén? Ura vagy a helyzetnek?

Van-e valaki, akinek elszámolsz lelki életedről, és akivel találkozol hetente vagy havonta?

Töltöttél-e időt, foglalkoztál-e nem hívőkkel az utóbbi hónapban, évben?

Van-e imalistád, hogy a nem hívőkért imádkozz?

Milyen kihívásokkal kell szembenézned jelenleg?

Mi a legfőbb kívánságod ezekben a napokban?

Mely három dologért vagy leginkább hálás?

Életed mely területén munkálkodik leginkább a Szentlélek?

Nem volt késő teljes idejű szolgálatra indulni

2012-02-08T07:41:00.000-08:00

Interjú Keith és Janette Noldt-dal.

Kedves emberek. Áldozatkészek, nem kényesek. Keith ugyanolyan lelkesedéssel indul
a kétszáztagú gyülekezetbe prédikálni, mint a kis faluba, kis szobába, egyszerű cigányok házába. Odaszánták az életük, energiájuk a szolgálatra. Van mit tanulnom tőlük...

Kérem, mutatkozzanak be!

Egy koros házaspár vagyunk Sydneyből (New Sout Wales tartomány), Ausztráliából. Mindketten Sydneyben születtünk, keresztyén szülők gyermekeként, akik baptista gyülekezetek tagjai voltak. Mindketten már fiatalkorunkban elfogadtuk Krisztust személyes megváltónknak. Sydney egyik déli külvárosában élünk, 30 km-re a központtól. Két felnőtt lányunk van, és három tinédzser fiú unokánk.
Én (Keith) hivatásos katona voltam, azután technikai munkása a Védelmi Minisztériumnak, később keresztyén lelkipásztor. Janette odaadó feleség, édesanya és nagymama, aki részmunkaidőben egészségügyi titkárnőként is dolgozik.

Hogyan jöttek először Romániába?

A nagy-britanniai Európai Misszionáriusi Közösség (EMF) hívott meg 2010 májusában, hogy látogassuk meg és bátorítsuk a három romániai lelkipásztort, akik kapcsolatban vannak a szervezettel. Mindhárom lelkipásztor tagja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének: Dr. Borzási István, Borzási Pál és Kelemen Sándor. Ez utunk alkalmával meghívtak, hogy jöjjünk el újra, így 2011 októberében újra Romániában voltunk.

Keith, kérem, mondja el, hogyan hívta el az Úr az Ő szolgálatára!

Néhány évvel házasságkötésünk után lehetőséget kaptam arra, hogy prédikáljak egy kisebb gyülekezetben. A közösség jól fogadta a szolgálatomat, így újabb hívásokat kaptam attól a gyülekezettől, meg más gyülekezetektől is. Mindez 1970-ben történt, és hat hónap után már évente 50-szer prédikáltam. Isten rám terhelte a prédikálás szolgálatát. Majd meghívtak „átmeneti lelkipásztornak” (legtöbb 12 hónapig), hogy szolgáljak olyan gyülekezetekben, amelyek éppen lelkipásztort szerettek volna hívni. Ezalatt az idő alatt állami szervezet alkalmazottja voltam, és nem nyílt lehetőség számomra teljes idejű munkára. Az elnevezés szerint „duplahivatásos lelkipásztor” voltam. Később elkezdtem teológiát tanulni részidőben a Morlig főiskolán (Baptista Teológiai Szeminárium New South Wales-ben) – kilenc évvel később végeztem! Akkor már túl voltam 50 éven, és több mint 20 éve prédikáltam. Így azt mondhatom, bármilyen életkorban indíthat az Úr teljes idejű szolgálatra! Ezen a ponton már vártam, hogy meghívnak egy baptista gyülekezetbe. Ehelyett egy kínai keresztyén gyülekezet Sydneyben kitartóan hívott, hogy szolgáljak közöttük. Így lezártam polgári foglalkozásomat, és lelkipásztorrá avattak 1995-ben. A kínai keresztyén gyülekezet angolul beszélő közösségét pásztoroltam.

Az elmúlt 40 évben sok ázsiai bevándorló érkezett Ausztráliába. Ennek eredménye a sok kínai, koreai és más nemzetiségi gyülekezetek jelenléte, különösen Sydneyben. Egy jónéhány kínai gyülekezetben több nyelven is tartanak istentiszteleteket, még angolul is, mert azok az emberek, akik Szingapúrból, Malajziából és Hong Kongból jöttek angol nyelven végezték tanulmányaikat. Az Úr kedvesnek látta, hogy használjon minket ebben a missziós stratégiában, amely a bevándorlók felé irányul. „Nyugdíjba vonultam” a teljes idejű munkától néhány éve. Azért írom idézőjelben, mert továbbra is prédikálok, ahol szükség van rám, és remélem, hogy ezt folytathatom, amíg az Úr erőt ad számomra.

El kell ismernünk, hogyha az ausztráliai Sydneyre és a keresztyénségre gondolunk, akkor a Hillsong jut eszünkbe legelőször. Tudjuk, hogy ez a sajtótevékenységek eredménye, de kérem, mondja el, hogyan gondolkodnak a Sydneybeliek a Hillsongról, valamint milyen kapcsolatban vannak az evangéliumi keresztyén gyülekezetek a Hillsong gyülekezettel?

Egyrészt láthatólag sok ember szereti a Hillsongot, mert nagy tömegeket vonzanak. Még a tőlük különböző felekezetű gyülekezetek is másolják őket. Másrészt a nem-keresztyén közönség kételkedő módon áll hozzá az egészhez a könyvekben, interneten (lásd Wikipedia: http://en.wikipedia.org/wiki/Hillsong) és televízióban megjelent negatív beszámolók miatt. Míg a Hillsong (Pünkösdista) gyülekezet nagy, pünkösdisták kevesen vannak Ausztráliában. Mindenesetre, úgy gondolom, a „Hillsong-stílus” nem jellemző a Sydneyben élő evangéliumi keresztyén közösségekre.

Tehát a Hillsong gyülekezet alapján adott számunkra a nyugati gyülekezetek mintája. Kérem, mondja el, hogyan gyakorolja a legtöbb evangéliumi keresztyén gyülekezet a hitét Sydneyben?

Örülök, hogy Sydneyt említetted, mert Ausztrália egy nagyon nagy ország. Sydney, ami a nyugati parton van, 4000 km-re található a keleti parton fekvő Perth-től. Románia 32-szer beleférne Ausztráliába! Különbségek vannak az államok, tartományok, külvárosok, vidéki régiók között. Így válaszommal a Sydney környékére összpontosítok (60 km X 70 km).
A legnagyobb evangéliumi keresztyén hatása Sydneyre az ausztráliai Anglikán egyházkerületnek van. Ez a leginkább evangéliumi hitelveket képviselő egyházmegye a világon (részletesen leírja a Wikipedia is). Több száz anglikán gyülekezet van Sydneyben és környékén, amelyek evangéliumi gyülekezetek, kálvinista alapokkal, aktív evangélizálással, nagy hangsúlyt fektetve a magyarázó igehirdetésre. Legtöbb anglikán lelkész nem visel palástot, és nem használnak kötött istentiszteleti formát.
Ugyanígy az ausztráliai presbiteriánus gyülekezet is szilárd evangéliumi hitelvekkel rendelkezik, jó teológiai főiskolákkal, folyamatosan bővítve a határon túli missziójukat.
Így hát, ha egybevesszük ezeket a gyülekezeteket, valamint a baptistákat, a reformált gyülekezeteket, valamint a kínai gyülekezeteket, akkor így jellemezhetjük őket: teológiailag konzervatív, nem karizmatikus gyülekezetekről van szó, akik nagy hangsúlyt fektetnek a bibliai tanításra. Dicsőítésre többféle éneket használnak (hagyományos, régebbi énekeket, valamint kortárs új énekeket bibliai tartalommal és szerkezettel, pl. az Emu Music-tól). Az imádságok és a prédikáció az általános angol nyelvet használja (nem a régebbi kifejezéseket, mint pl. a „Thee” és „Thou”). A gyülekezeti tagok részt vesznek az istentiszteleteken. Nagyobb részét az istentiszteletnek a prédikáció teszi ki, amelyek sorra vesznek bizonyos bibliai könyveket, így hónapokon keresztül is tarthat egy-egy sorozat (például a Rómabeliekhez írt levél első nyolc része 20 héten keresztül). Hetente egy imaalkalom helyett inkább több házi imacsoport és bibliakör van, melyek hetente, kéthetente jönnek össze. Sajátos foglalkozások vannak gyermekek és fiatalok számára. Az evangéliumi hívők aktívan részt vesznek az egyetemi evangélizációban is.
Az evangélizálás néhány formája, amelyet használnak itt: kézimunka est nők számára, angol nyelvórák bevándorlóknak, kerti grillezés férfiak számára futballmeccs nézéssel egybekötve, valamint vendéglői vacsora során egy előadó (vagyis prédikátor) meghallgatása.

Több erdélyi gyülekezetben is részt vettek a két látogatásuk során. Mi a benyomásuk a közösségeinkről? A fiatalokról?

Nagy hatással volt ránk a férfiak száma a gyülekezetekben, az istentiszteletek rendje, a mód, ahogyan az emberek ünneplőbe öltöznek az alkalmakra, valamint az imaházak tisztasága. Természetesen, mivel mi nem beszélünk magyarul, nehéz volt szóba állni az emberekkel a gyülekezetekben. Tetszik nekünk az orgona használata, valamint az, hogy a közösségek nagyon jól tudnak énekelni! Találkoztunk fiatalokkal is, és csodáljuk a buzgóságukat, és a figyelmüket, amit a prédikált igére fordítanak.

Van valami tanácsuk számunkra, a magyar baptista fiatalok számára Erdélyben?

Igen. Máté evangéliuma 6. rész, 33. vers.

Köszönöm a beszélgetést! Isten áldását kívánom az életükre!
K.N.

Jelentkezem

2012-02-08T06:39:00.000-08:00

ismét jelentkezem, hosszú szünet után...

Úgy gondolom, talán hasznos lehet ez a blog a hibák korrigálására is, mint amilyen az elmúlt (2012. januári) lapszámban is megtörtént: kimaradt a nyertes rejtvényfejtő neve az értesítőből!!!!
Nem tudom, hogy történhetett. Ez lett volna az utolsó teendő a lapszám helyesírási hibáinak kijavítása után (amelyben nagy segítség számomra az EMABISZ gazdasági titkára, Borzási Dávid). Tudtam, hogy le kell ezt ellenőriznem még, mielőtt elküldjük a lapot a nyomdába. Le is ellenőriztem... az emlékeim szerint... amelyek megcsaltak...
TEHÁT

ELNÉZÉST KÉREK a hibámért! A következő lapszámban is megjelentetjük a nyertes nevét, de most hadd álljon itt is:

Marian Noémi (Nagyvárad)

Gratulálunk!

Egyébként örülök, hogy megpezsdült az élet a rejtvényfejtés rovatában. Mióta küldtem egy kis figyelmességet azoknak, akik a 2011-es szeptemberi rejtvényt beküldték (tízen voltak), azóta újabb rekordot döntöttünk! :)

Itt a kép a postázott figyelmességről (könyv, csoki és üdvözlőlap volt benne):

Teszek fel olvasnivalót is a korábbi lapszámokból...

Decemberi ajánló

2011-12-09T13:30:00.000-08:00

„Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2 Kor 9,15)

„Jesus is the gift”. Jézus az ajándék. Talán ismerős számodra ez a mozgalom, amely arra hivatott, hogy kihangsúlyozza ilyenkor, ebben a vásárlási lázzal túlfűtött időszakban, hogy Jézus az ajándék. Én is erre hívom fel a figyelmed. Ne felejtsd el, amikor szeretteid számára ajándékot keresel, Jézus az, aki igazi, örökkévaló, megújuló ajándék lehet a számodra. És szeretteid részére is. Arra biztatlak, hogy a karácsonyi jókívánságok, ajándékok mellett ajándékozz igeverset, Jézus szavait is a családodnak, barátaidnak, csoporttársaidnak vagy osztálytársaidnak, ismerőseidnek. Olyan igéket, amelyek segítségül lehetnek a számukra, hogy közelebb kerüljenek Ahhoz, aki karácsonykor az Ajándék. Hogy ez mit is jelent? Felsorolok egy néhány dolgot (nem az egészet!), amit Krisztusban nyerhetsz: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség, biztonság, bűnbocsánat (tiszta lelkiismeret), örök élet, vezetés, anyagi gondviselés, belső nyugalom és öröm a szenvedések között, élő reménység, amely megtart a halálon át is… Csupa jó kívánság! Ki ne kívánna ilyen dolgokat magának vagy a szeretteinek? Karácsonykor még az idegennek is… Mindez pedig megvalósulhat, ha igazán kapcsolatba lépsz, és ezt a kapcsolatot fenntartod, fontosnak látod Azzal, aki téged mindenkinél jobban szeretett… Ezt kívánom neked.

A következő oldalakon szó lesz az Istennel való kapcsolatról; egy témában két különböző oldalt is megismerhettek, amely bátorítson arra, hogy „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1 Thessz 5,21).

Kiváltság volt számomra, hogy belehallgathattam a lónai konferenciába. Felemelőek voltak az énekek, jó volt látni, hogyan váltották egymást azok, akik elöl énekeltek. A tanításokból, bizonyságtételekből is sokat épültem. Legyen ez így veletek is, amikor elolvassátok ennek a lapszámnak a cikkeit!

„Isten a vezetőt kiválasztja, megáldja és felkészíti...”

2011-11-18T03:04:00.000-08:00

Az Úr kegyelméből szeptember 5-10 között részt vehettem Nagyváradon kb. 30-35 fiatallal együtt egy ifjúsági vezetőképző tanfolyamon. Áldásban, tanulásban és megtapasztalásban gazdag hét volt. Olyan jó volt lelkileg felüdül-ni, barátokat szerezni, több fiatalság életét megismerni és tapasztalatot gyűjteni. Eleinte nem örültem annak, hogy pont iskolakezdés előtti hétre szervezték meg a vezetőképzőt, de végül megértettem, hogy ennek így kellett lennie. Isten nagyon sok mindenre rávilágított az életemben, sok hibámra, melyből változnom kellett, és sok gyengeségemre is olyan területeken, ahol meg kellett erősödnöm. Nagyon nagy segítség volt számomra az a hét, mert Isten az iskolakezdésre sok mindent megváltoztatott az életemben, megerősített és felkészített. Így sok erővel és lelkileg feltöltődve nézhettem szembe az előttem álló iskolai évnek.
Az Ifjúsági vezetőképző mottója egy mondatban: „Vezetni Isten Népét”. Nagyon sok előadást halhattunk különböző előadóktól. Az előadásokat tartották: Simon József, Kis J. Vilmos, Kis Lehel, Deák Zsolt és Giorgov Adrián. Nagyon sokat hallhattunk arról, hogy milyen is kell legyen egy jó vezető. Isten a vezetőt kiválasztja, megáldja és felkészíti. Elhangzott, hogy a vezető vezethető, kell hogy legyen, és olyan, akit követnek, hiszen akit nincs, ki kövessen, az nem is vezető.
Nagyon sokszor a vezetőt kritikák érik, de ezeket is meg kell hallgatni, akár pozitív, akár negatív az a kritika. Lehet, hogy Isten épp a kritika által akar formálni. Nagyon sok esetben Isten olyan dolgokat használ fel arra, hogy formáljon, amire nem is gondolunk. Ő hatalmas Isten, aki bármire képes. Ő formál, vezet bennünket, és feladatot bíz reánk. Sokszor ezeket a tőle jövő látás által vagy emberek által teszi meg, mutatja meg.
Az utóbbi időben nagyon foglalkoztattak a látással kapcsolatos dolgok. És ott minden kérdésemre választ kaptam. Egyik előadás címe a vezetés volt, és azon belül az Istentől jövő látás. Miután Istentől kapunk egy látást, rajtunk a felelősség, hogy mit kezdünk vele. Több lépés is fel volt sorolva, hogy Isten mit vár el tőlünk, hogy mit tegyünk a tőle jövő látással. Az első lépés az, hogy ismertetni kell a látást, majd programokat szervezni, mint pl.: ima-alkalmat, biblia tanulmányt vagy akár ifjúsági konferenciákat is. Olyan alkalmakat, ahol Istenhez közelebb kerülhetünk. Ha ezeken a lépéseken végigmegyünk, és a látás megvalósul, úgymond a csúcspontra érkezünk. Ekkor, ha nem vigyázunk, megtörténhet az, hogy pihenni kezdünk, holott itt kellene a legjobban vigyázni, nehogy hanyatlás álljon be személyes vagy közösségi életünkben. A hanyatlásnak különböző szakaszai vannak, melyek követik egymást, ha nem akadályozzuk meg. Kezdődik a nosztalgiával, aztán már nyomban ott van a vitatkozás, majd a közösség elkezd közömbös lenni, nem törődni semmivel-senkivel, és így kihűl a szeretet. Majd pedig legvégül jön a teljes megsemmisülés, az imaház ajtaját be kel zárni, mivel már senki sem látogatja.
De olyan jó tudni, hogy mindig van remény, csak Istent kel segítségül hívni: Zsolt 50,15. Nem szabad feladni. Isten csodákra képes. Ő képes a semmiből valamit előteremteni, és bármilyen nehéz helyzetből kiemelni minket. De a hanyatlást el lehet kerülni azzal, ha vigyázunk, és ha Istentől újabb és újabb látást kérünk. És ha hittel kérjük, akkor meg is adja nekünk, amire épp szükségünk van.
A hét folyamán még nagyon sokat hallhattunk a misszióról is. Arról, hogy Isten embereket hív el az Ő munkájába, és nem szabad nemet mondani, ha késztetést érzünk rá. Ha Isten hív, menni kell, és amit Ő mond vagy kér, azt meg kell tenni! A mi szolgálatunknak és dicsőítésünknek olyannak kell lennie, amilyet Ő elvár tőlünk. Olyan jó volt megtapasztalni, hogy Isten mennyire tudja és látja, hogy mikor mire van szükségem. Tudta, látta kérdéseimet és válaszolt rájuk. Sokszor ki sem mondtam, de már választ kaptam kérdéseimre, és kéréseimet meghallgatta. Ott a hét folyamán megmutatta, hogy hol a helyem, hogy hol akar látni, és mit vár el tőlem. Egy új célt mutatott az életemnek.
Nagyon jól éreztem magam, és jó volt látni a fiatalokban, hogy mennyire szeretik az Urat, és hogy milyen odaszánással követik és szolgálják Őt. A csoportbeszélgetések nagyon jók voltak, őszintén elmondhattunk egymásnak mindent, és megoszthattuk tapasztalatainkat. Nagyon tetszett, hogy minden reggel mi, az ott lévő fiatalok buzdítottunk imára, és elmondhattuk azt, hogy Isten mit helyezett épp akkor a szívünkre. Szerda este a váradi fiatalokkal lehettünk az ifjúsági órán, csütörtökön pedig bent lehettünk a gyülekezetben a váradi testvérekkel. Tehát minden napnak meg volt a maga szépsége. Sokat énekeltünk, esténként sokat zenéltek, persze csak azok, akik tudtak. Volt, hogy bibliavetélkedőt tartottunk, imádkoztunk, várost néztünk, és persze a sport sem maradhatott el. Jók voltak a focik, amit persze én hanyagoltam, viszont volt röpi, amit elég gyakran játszottunk. Volt, hogy csak mi, akik ott voltunk, de volt mikor a Váradi fiatalokkal is együtt játszottunk.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy ott lehettem. És nagyon szeretném, ha gyakorlatba is tudnám ültetni mindazt, amit ott tanultam, és Istennek egy hasznos eszköze tudnék lenni. Mindenkinek figyelmébe ajánlom, ha lesz még ilyen alkalom, lehetőség, ha csak lehet, ragadja meg. Megéri! Mert fontos az, hogy kik vagyunk, és hogy mit teszünk!

Dobozi Rebeka, Kémer

(Megjelent a Mustármag 2011. novemberi számában)

Előzetes

2011-11-15T11:59:00.000-08:00

Amint láthatjátok, a 2010-es és 2011-es ifjúsági bemutatkozó Mustármag-projektek lejártak.
2011. szeptemberétől tematikus lapszámok készülnek. Fiatalok az internet világában, ez volt a szeptemberi és októberi Mustármag témája. Exkluzív módon most megtalálhatóak az EMABISZ weboldalán:
http://www.emabisz.ro/index.php?option=com_content&view=category&id=61&Itemid=95

Soron következnek még:
Az örökzöld téma: barátság, szerelem, kapcsolatok
Gyülekezeti élet. Hűség, adakozás, szolgálat
Számítógépes játékok, pornográfia
Valamint továbbra is maradnak a beszámolók, saját-élmények, bizonyságtevések.
Remélem, találkozunk még! :-)

A lap megrendelhető a 2012-es évre, lásd az oldalsávot.

Kinyíltam

2011-11-15T01:03:00.000-08:00

Nem hívő család gyermekeként nőttem fel. A családom számára Isten nem létezik, vagy ha mégis, szerintük akkor sem fontos vele foglalkozni. Számomra sem volt ez fontos, iskolai kényszer hatására jártam el a katolikus misékre vasárnapi egy alkalommal. Akkor gyermeki hittel kezdett el foglalkoztatni, hogy Isten segíthet rendbe hozni a családi életem, meggyógyítani a korán szerzett sebeimet, változtatni a felnőttek gonoszságain. Éveket imádkoztam ezért, de csak ennyi volt, imádkoztam…és semmi többet nem tettem érte. Sőt, amint lejárt ez a kényszer, és megszabadultam a kötelező miséktől, nagyon gyorsan kerültem el a templomot és mindent, ami az Úrral kapcsolatos volt. Úgy éreztem, nem kaptam választ az imáimra. Pedig csak nem értettem Istent, szinte semmit nem tudtam róla. És a világot választottam, azt a ,,szabadságot”, amit a világ kínált, és amit egyre több függőséget okozott számomra. Azt hittem, szabad vagyok. A tinédzserkorom teljes ,,szabadságban” éltem, ugyanúgy, mint a többi világi fiatal. A szórakozás, a barátnők egyéb sokat igérő és keveset adó tevékenységekkel. Közben meg szerelmes lettem egy olyan fiúba, aki szintén boldogsággal és új élettel hitegetett. Az ő nagy szavai is csak szították bennem a vágyat, hogy elmenekülök otthonról, minden régi ismerőstől, és új életet kezdek. És majd ,,jól megmutatom mindenkinek, hogy én…” Egyre közelebb láttam ezt a célom, hogy ,,szabadon”, felelősség nélkül az arcába vágom mindenkinek, amit nekem ártott.
Hála az Úrnak, nem volt módom rá, s később már nem is keresem ezt a lehetőséget. 2010 októberében szembesített az Úr az Ő vigasztalásával. Ekkorra már éreztem, az új élet, amit én remélek, nem ott lesz, ahol keresem, nem lesz jobb, és nem lesz boldogabb. Inkább ugyanolyan, vagy még rosszabb, mint addig. Teljesen kiégve és megundorodva a világtól sírdogáltam a szobámban. Egy tévéműsorban hallottam meg, hogy Isten tud adni olyan békességet és boldogságot, ami nem jár fájdalommal, és ezért nem kell mást tennem, csak elfogadni és követni őt. Akkor tudatosult bennem, hogy az életem azért ment tönkre, mert távol vagyok az Úrtól. Letérdeltem, és bocsánatot kértem azért, hogy olyan távol, istentelenül éltem az életem. Olvasni kezdtem a Bibliát minden szabadidőmben, s persze keresni a csoporttársaim társaságát, akik addig sokszor beszéltek nekem az Úr dolgairól. Akkora szomj ébredt bennem az Isten dolgai iránt, mint még soha. Bármit csodálattal és nagy örömmel fogadtam, ami az Úrral kapcsolatos volt. Amint a csoporttársamat kérdezgettem, ő észrevette, hogy mi indult el bennem, és ajánlotta az ifjúsági alkalmakat Gernyeszegen, de mivel én Marosvásárhelyen voltam egyetemen, ide jöttem el egy másik csoporttársammal. Az első benyomásom a baptista gyülekezettel kapcsolatban az volt, hogy ez szekta. Féltem tőlük, mivel egyáltalán nem ismertem őket. Viszont azt láttam, hogy ezek a fiatalok nagyon szépen, alázattal és örömmel imádkoznak. Mindenki kedvesen és szeretettel viszonyult hozzám. Rajtuk láttam azt a boldogságot és békét, amiről a műsorban hallottam. Nem kellett sok idő, hogy a félelmem elszálljon, és én is akartam ezt. Az Úr volt bennük, ez tetszett. Megkaphattam én is ezt. Cserébe egyet kért az Úr: a régi, megkeseredett, reménytelen, bűnös életem, életvitelem. Kérte a barátomat, aki rossz útra buzdított, és kérte a régi természetem, ami az Úrnak sok fájdalmat okozott. Eldöntöttem, hogy követem Őt, ezt a hívást nem tudtam visszautasítani. :) Így az Úr kegyelméből 2010. november 26-án átadtam az egész életem Neki. Viszont nem tetszett az ördögnek, hogy elveszít, így akadályok jöttek egyből, de Isten már velem volt, mert én az Övé lettem. Erőt adott szakítani a barátommal. Aznap dobtak ki az albérletemből, de helyette szerető lakótársakat kaptam, akik feltétel nélkül szerettek és tanítottak. Anyagi gondjaim voltak, de az Úr megáldott anyagiakban is, és megszabadított a függőségeimtől. Ekkor szembesültem azzal, hogy amire én azt hittem, szabadságból tettem, annak már régen a rabja voltam, és csak áltattam magam, hogy bármikor meg tudok szabadulni tőle. Csak az Úrral sikerül. Nem függök ma már sem szerektől, sem szerelemtől, sem emberektől, sem szokásoktól. Viszont lett felelősségérzetem. Isten az Õ kegyelméből felnyitotta akkor a szemem, és hirtelen körülnézve megláttam, milyen nagy mocsokban éltem. Csodás volt megélni, ahogy meggyógyította minden sebem, ahogy felemelt és új szívet, új életet adott.
Ma már Ő tölti be az életem. Kegyelemből bemerítkezhettem, s minden terhem Õ segít vinni. Szeretek az Úr gyermekei közt lenni, gyümölcsöket teremni Neki. Nem lettem apáca, ahogy sokan mondják. Ellenkezőleg. Kinyíltam. A besavanyodott, rosszindulatú lányból szabad, mosolygós, és reményekkel teli lány lett. Nem értem, miért választott ki az Úr pont engem… Néha a legutolsónak érzem magam a hívők közt, és sokszor esem el, de csodás volt végignézni, ahogy átformál, és napról napra megismerteti az Ő dolgait velem. Formál és készít a vele való találkozásra. Nyitva áll az ajtó, de nekem a világ hamis ígéretei már nem kellenek. Szeretem az Urat, és akkor vagyok boldog, ha minél közelebb lehetek Hozzá. Szeretem elmondani az embereknek, hogy nem kell szenvedniük. Hogy ez a boldogság sokkal szebb és másabb, s hogy Jézus által ezt mindenki megkaphatja, nemcsak a papok. Bárki, aki az Urat keresi és követi.: ) Hittel és bizalommal adtam át magam az Úrnak, és a következő ígéret bátorít: „Jézus így szólt: Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet” (Mk 10,29-30).

Bálint Natália

(Megjelent a Mustármag 2011. októberi számában)

Interjú. Veletek!

2011-11-06T02:19:00.000-08:00

Sokat vacilláltam, hogyan oldjam meg ezt az interjút. Először személyekben gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy a példaképek legtöbbször a megfelelő választ adják. És így is gyakorolják. Kell ez nekünk, hogy legyen ki után igazodni, miután az ige fényében is megvizsgáltuk magunkat. Néha azonban nem árt, ha magunknak is felteszünk kérdéseket. Kérlek, válaszolj őszintén az alábbiakra! A válaszlehetőségeket elgondolkodtatónak szántam. Biztos vagyok benne, hogy az Úr Jézus szívesen meghallgatja, hogyan gondolkodsz ezekről…

1. Szerinted illik-e fürdőruhás képeket feltenni a Facebook-ra és mindenki számára láthatóvá tenni?

Miért volna gond?
Strandra is járok.
Mindennek megvan a maga helye. Az utcára sem megyek fürdőruhában
Nem.
Egyéb:…

2. Párkapcsolatban élők meghitt pillanatainak profilképpé avanzsálása (pl. csók). (A profilképed jelenik meg minden hozzászólásodnál, minden aktivitásodnál!) Nem gondolod, hogy így közönségessé válik a kincsed?

Nem, egyáltalán.
Megoszthatom a boldogságom, nem?
Az utcán is lehet elég ilyet látni. Ez már nem különleges.
Nem látom jónak.
Erre még nem gondoltam.
Meguntam már őket nézni, bosszant.
Kísértést jelent számomra. (pl. irigység)
Egyéb:…

3. Nyelvezet. Egyre többször szembetalálom magam azzal, hogy magukat az Úr Jézus tanítványainak valló fiatalok is olyan szavakat használnak (talán meggondolatlanul?), amelyek a mai világ fiataljainak természetesek (pl. képek dicséreténél a „szexi vagy” hozzászólás). (Kérem, ne botránkozzanak meg a Mustármag azon olvasói, akik nem felhasználói egyik internetes közösségi oldalnak sem, hogy kokrétan fogalmazok. Mert akik ezeken jelen vannak, biztosan, hogy találkoztak már ilyesmivel! Ez a valóság.) Neked mi a véleményed erről?

Ne legyünk már ódivatúak!
Nem vagyok prűd. Őszinte vagyok. Úgy beszélek, ahogy jónak látom.
Nem látom helyesnek.
Hatással van ránk a világ!
Eddig nem is gondoltam erre…
Egyéb:…

4. Kétértelműség. Ilyesmi is előfordul. Nem mondom úgy ki, de azt értem alatta. Megosztott viccek hasonló tartalommal. Mit szólsz hozzá?

a- Már ez is baj?

b- Rossz az, aki rosszra gondol.

c- Nem helyes.

d- Egyéb:…

5. Osztottál-e meg igeverset az üzenőfaladon?

a- Igen, rendszeresen teszem.

b- Igen, ha különösen szólt hozzám.

c- Nem, mert az osztálytársaim/nem hívő barátaim belekötnének.

d- Eddig még nem mertem.

e- Mire jó az?

f- Egyéb:…

6. És mi van akkor, ha másoknál észreveszel helytelen dolgokat? (Sokszor magunkban nehezen látjuk meg). Megbeszéled-e ezt az illetővel? (Akivel teheted személyesen, vagy privát üzenetben).

a- Volt már rá példa.

b- Engem szólítottak meg.

c- Még soha nem tettem ilyet.

d- A Facebook-on való jelenlét mindenkinek a magánügye.

e- Sajnos nyilvánosan szólítottam meg és baj lett belőle.

f- egyéb:…

7. Milyen helyiséghez hasonlítanád a Facebook-ot?

a- Strandhoz

b- Utcához

c- Kávézóhoz

d- A nappalinkhoz

e- Egyéb:…

Ajánlom figyelmedbe a következő igeverseket:

„A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.” Lk11,34

„Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.” Ef 5,4

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” Ef 4,29

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” 1 Kor 1,18

„A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek..” Kol 3,16

Köszönöm a beszélgetést!;) Kívánom, hogy jellemző legyen ránk a következő ige:

„Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk.” Tit 2,6-8

Kelemen Napsugár

Ha szeretnétek megosztani gondolataitokat ezekkel kapcsolatban, lehetőségetek lesz rá. Felteszem a Facebook oldalamra a kérdéseket (Napsugár Kelemen), valamint a Mustármag blogjára is. Hozzá lehet szólni!

(Megjelent a Mustármag 2011. októberi számában)

Novemberi ajánló

2011-11-06T02:09:00.000-08:00

„Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.”(Zsolt 34,20)

Az elmúlt két alkalommal különös nehézséget tapasztaltam, ami a Mustármag-szerkesztői munkámat illeti. Nagy volt az akadály… Különösen hálás voltam a baptifonos okostelefonért, hogy akármikor elérhető rajta Isten igéje, valamint a Fb közösségi oldalért, és a munkatársaimért. Kértem az imatámogatást, és meg is kaptam. Jó volt megtapasztalni az ima erejét. Amit saját erőmből képtelen voltam megtenni, azt az Úr elvégezte bennem, általam.

És közben Ő gondot viselt a többiről is.

A besztercei fiatalok páratlan buzgóságot tanúsítottak: felkérés nélkül beküldték a bemutatkozásukat, mert nem akartak lemaradni. Nem tudtam elutasítani őket, bár a projektek lejártak.

Most olvashattok az EMABISZ szervezte nagyváradi vezetőképzőről, valamint a krasznai konfiról is több nézőpontból.

A rejtvényfejtők legmagasabb számát is ebben a lapszámban közölhetjük!

Lehetőség van a Mustármag megrendelésére a 2012-es évre. A 2. oldalon találtok erről bővebb tájékoztatást, ugyanakkor forduljatok a helybeli Mustármag felelőshöz ez ügyben.

Kívánok nektek, ha nem is könnyű, de örömteli megtapasztalásokat (vagy első igazi találkozást?) életetek Urával ebben a hónapban!

Újra

2011-11-06T01:56:00.001-07:00

elmaradtam.
De pótolok. :)

Nehézségeken vitt át az ÚR az elmúlt hetekben. Sokszor a mélységből kiáltottam Istenhez, de mindig meghallgatott. Ezért áldom és dicsérem az Ő nevét!

Nem könnyű életre hívott Jézus Krisztus, mikor azt mondta: "kövess engem!"
Sokszor gondoltam erre az igére: "ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk." (Jób 2,10)
Mégis, mikor minden a legsötétebb volt, akkor fénylett leginkább Isten világossága. Csodálatos az ÚR közelében lenni!

Októberi ajánló

Íme, folytatjuk a világhálóval kapcsolatos témát. Szemezgettem az írásokból:

„>>Reggel méreg, délben étek, este orvosság...<< Nagymamám amikor ezt a mondást idézte, akkor a retekre alkalmazta. Így már gyermekkorban megértettem, hogy retket éhgyomorra enni nem jó. Legalább ennyi alapigazságot az internet használat tekintetében is érdemes lenne megjegyezni. Tehát nem mindegy, hogy miért, mikor és milyen állapotban ül le az emberfia-lánya a gép elé, vagy ragadja magához okostelefonját, tabletjét…” (Veress Efraim)

„Aztán néhány alkalom után, amikor a számítógép előtt ragadtam a "sok jóval" táplálkozva, lemaradtam a fontosabb dolgokról, amelyek itthon vártak rám.” (Budai Evódia)

„Sokat vacilláltam, hogyan oldjam meg ezt az interjút. Először különböző személyekben gondolkodtam…” (K.N.)

„Ha mindent Isten dicsőségére szeretnénk tenni, jó ha a hívő ember ezt is az Úrnak rendeli alá, illetve kihasználja az alkalmat arra, hogy naplója is bizonyságtétellé váljon mások számára, ha már nem titkos.” (Budai Evódia)

Más írásokat is olvashattok:

„A számomra mind nagyon kedves témák közül kiemelnék egyet. Amikor a fegyelemről beszélgettünk, megszégyenültem, hisz felismertem azt, hogy sokszor nem tudom helyesen fogadni az intést.” (Ivanitzki Dávid)

„Tény az, hogy versenyzés közben más érzelmi állapotok uralkodnak az emberen, és sokkal könnyebben elszabadulhatnak az indulatok, ha nem figyelünk eléggé oda.” (Balla Béla József)

„Ekkor szembesültem azzal, hogy amire én azt hittem, szabadságból tettem, annak már régen a rabja voltam, és csak áltattam magam, hogy bármikor meg tudok szabadulni tőle. Csak az Úrral sikerül. Nem függök ma már sem szerektől, sem szerelemtől…” (Bálint Natália)

Jó olvasást!

Szeptember

2011-09-05T11:32:00.000-07:00

Éppen nem sürget semmi. Leülök a gép elé, megnézem az emaileimet. Nem sok személyes levél van. Tulajdonképpen csak egy. Hát… ráér még arra válaszolni. Na, de ha már itt ülök, akkor körbenézek egy kicsit a blogokon. Néhány barátom vezet blogot, lássuk csak, mi érdekeset írtak… Egyikük ajánl valami linket, megkapó… Bútorokat készítenek kartonpapírból. Hmm… milyen ötletes. Hosszan görgetem az oldalt, és csodálom az emberi kreativitás műveit. Na de még nem olvastam el, hogy XY mit írt a tegnapi napjáról. Mindig olyan érdekes képeket választ a bejegyzéseihez… Csakugyan. Megint kitett magáért. És már 8 kommentje is érkezett. Lássuk csak, mit írtak! Ó, ha már itt ülök, akkor bejelentkezem a Facebookra is. Ma reggel az osztálytársam mondta, hogy bejelölte őt egy számára ismeretlen személy, aki még üzenetet is írt neki, hogy ismeri. Vajon engem is bejelölt? Végiggörgetem a hírfolyamot… Mennyien lecserélték a profilképüket! Azt hiszem, nekem is ideje lenne ezt megtenni. A múlt szombati kiránduláson készítettünk egy pár jó képet… Nézzük csak, hova is mentettem le?

Ismerős alaphelyzet? Ha nem is mindenben, de részleteiben azt hiszem magunkra ismerhetünk. Olyan időket élünk, olyan a helyzetünk most ebben a térben és időben, amikor az Internet használata fontos részét képezi a fiatalok (és nem csak) életének. Már az oktatásban fontos szerepet játszik. Érettségizni sem igen lehet számítógépes ismeretek nélkül. Része az életünknek, elismerjük. De mit kezdünk vele? Olyan újdonság, ami magával ragad, és diktálja a menetet, vagy olyan eszköz, amit a mi céljainkra használunk fel? Jó, ha jelen vagyunk ebben a világban, mert a világnak Krisztus kell. És őt képviselni lehet és kell a virtuális világban is. „A világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol”, folytatódik az ének. Ne légy képmutató! Kitűnik-e a levelezéseidből, chateléseidből, státuszüzeneteidből, profiljaidból az, hogy Krisztushoz tartozol? Ha valóban az Úr Jézushoz tartozol, akkor Ő nem maradhat ki ebből a világból sem, ahol te jelen vagy. Szorosan Hozzá tartozol, szorosan hozzád tartozik. Használd ki ezeket a fantasztikus lehetőségeket a bizonyságtevésre!

Ebben a lapszámban a cikkek nagy része arról szól, hogyan lehet és kell Krisztust képviselni a világhálón, mire érdemes odafigyelni. A téma nagyon gazdag. Ezért folytatjuk! Remélem, építő lesz a számotokra. Ahogyan számomra is.

Most csak annyit

2011-09-03T11:26:00.000-07:00

hogy csodálom, hogy még mindig van megtekintője ennek az oldalnak. Köszönöm, hogy bár én nem vagyok hűséges a közzétételben, vannak érdeklődők.
Már egy ideje helyrehozták az oldalt, ahol vissza lehet olvasni a régebbi lapszámokat. Itt van:

Most próbáltam ki, működik! :)

Egy kis idő múlva a többi is elérhető lesz.

Befejeződött az ifjúságok bemutatkozója projekt.
A szeptemberi lapszám az internetes világról szól. Remélem, érdekes lesz majd számotokra!

Gazdag volt a nyár számomra. Az Úr közelebb jött hozzám, és én is közeledhettem feléje. Nagyon hálás vagyok ezért Neki!!!

A következő igeverset ajánlom a figyelmetekbe bátorításként:

Jézus mondta:
"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek." Jn 15,16

Ami számomra üzenet volt

2011-04-26T06:33:00.000-07:00

Két fontos üzenet maradt meg a szívemben az elmúlt ünnepen. Mindkettő a bizonyságtevéssel kapcsolatos. Az egyik az, hogy a tanítványok nem unták azt, ha újabb és újabb társuk jött nagy örömmel, hogy "Láttam az Urat!" (Jn 20, 18.25). Számomra soha nem unalmas bizonyságtevéseket hallgatni azoktól, akik Jézusról beszélnek, a vele való megtapasztalásokról. Mégis, sokszor még a gyülekezetben is könnyen lebeszéljük magunkat arról, hogy bizonyságot tegyünk arról, amit Ő végez az életünkben.

A másik üzenet pedig az volt, hogy aki szereti az Urat, az szereti az Ő nyáját, vagyis a gyülekezetet is (Jn 21,15). És az a vágya, hogy építhesse azt. Sajnos egyre több olyan ember van, aki úgy éli le az életét a gyülekezetben, hogy nem tesz bizonyságot, vagy egy kezünkön megszámolhatjuk, hogy élete folyamán hányszor tette. Nem szeretnék ilyen ember lenni. Ne legyünk ilyen emberek!

Végül az én bizonyságtételem: olyan családi hátterem van, ahol gyerekkoromtól mindennapos volt a halál gondolata. Barnabás izomsorvadása miatt egy idő után már minden hónapot, napot ajándékként éltünk meg. Tíz éves voltam, amikor Édesapámat a szívével műtötték. Hamar szembesültem azzal, hogy az életünk nem a mi kezünkben van. És kinek hamarabb, kinek később, de egyszer szembe kell néznünk a halállal. És mégsem kell félni tőle! A bátyám és Édesapám nem féltek tőle. Jézus legyőzte azt!
Áldom az Urat, hogy az enyém is lehet a feltámadás reménysége!!!

Feltámadt!

2011-04-23T14:12:00.000-07:00

"Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által." Róma 8,11

Az a kívánságom, hogy a "kegyesség ereje" (2 Tim 3,5) munkálkodjon benned is ezen az ünnepen!

Áldott húsvétot!

Egyetem-orientációs hétvége. Marosvásárhely, május 6-8.

2011-04-13T12:58:00.001-07:00

Szeretettel várunk minden olyan 11-12-es diákot, vagy bárkit, akiben felmerült az ötlet, hogy esetleg Marosvásárhelyen szeretne tovább tanulni, vagy tudakozódni szeretne az itteni egyetemek felől. Segítünk!

Részvételi díj nincs.
Szállásról, étkezésről és programról gondoskodnak a vásárhelyi baptista fiatalok és a gyülekezet.

...Jelentkezni lehet telefonon vagy emailen április 28-ig Mezei Sándornál:

tel: 0735 501 429 vagy 0745 509 481,

e-mail: m_sandor80@yahoo.com.

Gyere el erre a hétvégére!

Térdre magyar!

2011-03-15T12:30:00.001-07:00

Térdre magyar!
Március 15. margójára.

Térdre magyar, mihamarabb,
Másra idő már nem maradt!
Eljátszottunk mi már mindent,
Nem maradt más, csak az Isten.
Ki tudja? Talán megbocsát,
Talán ma még kegyelmet ád.
Kiálts hozzá – de sürgősen,
Nehogy másképp késő legyen!

Térdre barát, mihamarabb,
Hajts fejet a kereszt alatt.
Ki magát most megalázza,
Egykor fel lesz magasztalva.
Jöjj most hozzá bűnbánattal,
Ajkadon meg hitvallással.
Így tett már sok honfitársad,
Kik előtted hitben jártak.

Térdre bűnös, mihamarabb,
Hívd segítségül Uradat!
Tedd ezt hittel, reménységgel,
Ő téged sem utasít el.
Hisz lelkedet, hogy megváltsa,
Önmagát adta halálba.
Bűnödet így megbocsátja,
Szentlelket ad ajándékba!

Térdre földi, mihamarabb,
Újjászül Ő egy perc alatt!
Voltál eddig kemény, s pogány?
Leszel mától hívő példány!
Ha szíved ma Neki adod,
Soha többé meg nem bánod.
Részed lesz itt a boldogság,
És odaát a mennyország.

Borzási Pál (Magyarlóna, 2011. január 25.)

Változások

2011-03-07T03:11:00.000-08:00

Háttérbe szorult most ez a blog... Többek között van egy „súlyos” oka:

:)

Hamarosan kézbe vehetitek a márciusi lapot is...

Januári ajánló

2011-01-10T22:51:00.001-08:00

Új év, új lehetőségek.
Itt az újabb lehet: lehet, hogy nem először olvasod, hallod már ezt. Lehet, hogy hamar átsiklasz felette. Lehet, hogy megjelenik előtted a kedvező lehetőségek megszépített álma. Lehet, hogy kialakul, milyen tanulmányokat folytass. Lehet, hogy barátságaid megerősödnek. Lehet, hogy egyes kapcsolataid megszakadnak. Lehet, hogy munkába állsz. Lehet, hogy szakmailag előre haladsz. Lehet, hogy munkanélkülivé válsz. Lehet, hogy a megszokott családi légkör megváltozik. Lehet, hogy férjhez mész, vagy lehet, hogy megnősülsz. Lehet, hogy elköltözöl. Lehet, hogy szüleid megbetegszenek. Lehet, hogy te megbetegszel. Lehet, hogy meggyógyulsz. Lehet, hogy autód lesz. Lehet, hogy adósságod.
Lehet, hogy idén számot kell adj az életedről…?
Megannyi lehetőség, ugyanakkor kérdés, bizonytalanság. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Mit jelent ez a számodra? Valóság életedben ez az igazság?
Ha igen, akkor félelemnek nincs helye: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”, mondta Ő, Akinek igazán nagy lehetőségei voltak ebben az életben, mégis így vallott erről: „az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem.”
Ha Vele jársz, akkor csak egy lehetőséged van: Őt követni. Tűzön, vízen, önmegtagadáson át. Ha igazán az Övé vagy, akkor egyre inkább hasonlítasz Hozzá, az Ő akaratát cselekszed. Akkor folyton engedelmeskedned kell. Kész vagy ezt vállalni?
Az én felhívásom számodra és a magam számára 2011-ben: változz és változtass! „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”
Emlékezz, ha igazán Krisztushoz tartozol, akkor ez nem egy lehetőség. A folyamatos változás bizonyíték.
Ebben a lapszámban a szalárdi fiatalok bemutatkozását olvashatjátok. Megszólalnak még az elmúlt két év EMABISZ vezetői, és néhány közelmúlti eseményből is kapunk egy kis ízelítőt. Változott egy kicsit a külalak is, remélem tetszik nektek!

Ünnep

2010-12-25T12:14:00.000-08:00

és hogy mit is értek az "Úr Jézus Krisztus jelenlétében" kifejezésen... arra álljon itt egy példa. Egy imádság, amit úgy hiszem, mindannyian elmondhatunk...

"Kegyelmes Úr Jézus!

A karácsonyi jelenet képeinek kettőssége szinte túl sok ahhoz, hogy beburkolja kicsiny szívemet. Az édesanyád, Mária, éppen most kezd dajkálni és megismerni téged. Éppen ahogy most írom ezeket a szavakat, kezdek rájönni arra, micsoda titokzatos dolog és felmérhetetlen leereszkedés volt a Te testté lételed. Te, az örök Isten, aki mindeneket teremtettél, az Úr, aki szavad erejével mindeneket fenntartasz… a Király, aki mindeneket újjá tesz…csecsemőként életadó nedűt nyersz egy fiatal szűz melléből. Ledöbbenek felfoghatatlan alázatod láttán- alázatod, mely meghatározta életed a bölcsőtől a keresztig.

A pásztorok siettek, hogy továbbadják születésed hírét, mialatt Mária „mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében”. Elsietni, mint a pásztorok, hogy másoknak beszélhessek Rólad, mindig könnyebb volt számomra, mint csendben ülni és Téged hallgatni, ahogy önmagadról beszélsz. Mindig könnyebb volt „eredményes” dolgokat tenni érted, mint zavartalan, sietség nélküli időt tölteni Veled. Megvallom most bűnként mindezt előtted, Jézus. Ez egyszerűen nincs így rendben, mert tudni Rólad nem ugyanaz, mint ismerni Téged. Az ismerettel teli szív nem egy és ugyanaz a lángra gyúlt szívvel… akármennyire feszítjük is a képzelet határait.

Megismerni Téged, ez az örök élet. És én meg akarlak ismerni Téged, Jézus. Sokkal, de sokkal jobban, mint amennyire most ismerlek. Kincsként akarlak őrizni, szívemben forgatni, hogy ki is vagy Te. Elmélkedni akarok örömteli életedben, mely a Szentháromságban kiteljesedik, öröktől fogva. El akarok mélyülni mindabban, amit már elértél életeddel, haláloddal és feltámadásoddal… mindabban, amit jelenleg királyoknak Királyaként és uraknak Uraként teszel… mindabban, aki számunkra leszel az új égen és az új földön: szeretett menyasszonyod Vőlegénye.

Ó, áldott, túláradó, feltörő dicsőség áramköre! Annyi megőrizni (dédelgetni) való, annyi fontolgatni való! Nem mintha idegen volna számomra a megőrzés (dédelgetés) és a fontolgatás. Sok dolgot őrzök és fontolgatok, Jézus- dolgokat, melyek csődbe jutott lélekhez vezetnek… elszegényedett szívhez… és kimerült testhez.

Jézus, ebben a(z adventi) karácsonyi időszakban, az evangélium erejével lassíts le minket… csillapíts le újra… add, hogy rád összpontosíthassunk, hogy mindannyian csodálattal mondhassuk: „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!”(Zsoltárok 73, 25-2). Páratlan és felbecsülhetetlen nevedben imádkozunk, úgy legyen, Ámen!"

Szabad fordítás- angolból

Itt olvastam.

Karácsony előtt

2010-12-13T23:12:00.000-08:00

kép: Szabó Efraim

Álom vagy valóság?

„Egy álmot láttam az éjjel József, nem teljesen értem, de úgy gondolom, hogy ez a Fiúnk születésnapi ünnepsége volt. Azt hiszem, hogy erről szólt az egész. Az emberek már vagy négy héttel előtte elkezdtek készülődni rá. Feldíszítették házaikat és új ruhákat vettek. Sokszor elmentek vásárolni és díszes csomagokkal tértek haza. De érdekes módon az ajándékokat nem a mi Fiúnknak vették. A csomagokat gyönyörű papírokkal csomagolták be és aranyos masnikat kötöttek rájuk, majd egy fa alá állították őket. Igen, egy fa alá József, a házuk kellős közepébe. És fel is díszítették a fát. Az ágai tele voltak izzó égőkkel és csillogó díszekkel. A fa tetején egy alak volt. Olyan volt, mintha egy angyal nézett volna le. Oh, olyan gyönyörű volt! Mindenki nevetett és boldogak voltak. Mindenki nagyon izgatott volt a sok ajándék miatt. József, az ajándékokat nem a Fiúnknak adták, hanem egymásnak. Szerintem még csak nem is ismerik Őt. Egyszer sem említették a nevét. Nem furcsa az, hogy az emberek mennyi nehézséget okoznak maguknak, csak azért, hogy egy olyan személy születésnapját ünnepeljék meg, akit még csak nem is ismernek? Az a furcsa érzésem volt, hogyha a mi Fiúnk elment volna arra az ünnepségre, akkor tolakodnia kellett volna, hogy odaférkőzzön közéjük. Minden annyira szép volt József, és mindenki olyan vidámnak látszott, de engem ez inkább sírásra késztetett. Milyen szomorú, hogy az ünnepelt, Jézus, nem kívánatos a saját születésnapi ünnepségén. Örülök, hogy ez csak egy álom volt. Milyen szörnyű lenne, ha ez igazából is megtörtént volna!” (ismeretlen szerző)

Bizonyságtevés

2010-11-17T05:27:00.000-08:00

Hálás vagyok az Úrnak, hogy egy hívő családból származó gyermek vagyok. Családunkban szüleim mindig is igyekeztek az Urat bemutatni, Őt helyezni az első helyre. Már kicsi koromtól kezdve sokat beszéltek az Úr Jézusról, sok éneket tanítottak meg nekem és rendszeresen vittek gyülekezetbe. Esténként áhítatot tartottunk és imádkoztunk, énekeltünk. Apukám mindig a jóra tanított engem, az engedelmességre, az alázatosságra. De mindezek ellenére sokszor vétkeztem, és elkövettem bűnöket. A testvéremmel való viták is egyre gyakoribbak voltak, amiért sokszor büntetni és feddnie kellett minket. Sokszor használtam trágár szavakat testvéremmel szemben szomorúságot okozva ezzel szüleimnek és az Úrnak. Szüleimet sem tiszteltem úgy, ahogy kellett volna, és nem igazán értékeltem azt, amit naponként megtesznek érettünk. Vágytam igazán arra, hogy megváltozzak, és hogy ne okozzak többé szomorúságot szüleimnek. Saját erőmből próbáltam megváltozni kihagyva az életemből az Urat. Egy bizonyos ideig sikerült jól viselkednem, de azután újból és újból elestem és ismét elkövettem rossz szokásaimat. Emiatt nagyon összetörtem és bánkódtam, hogy így mennek a dolgok az életemben. Rá kellett jöjjek arra, hogy az Úr nélkül nem tudok új életet kezdeni, nem tudok megváltozni.
A sok igehirdetés, evangélizáció rádöbbentett arra, hogy nekem is szükségem van a megtérésre, Isten bocsánatára. Sokszor hallottam az utolsó idők eseményeiről, arról, hogy az Úr magával viszi az õ gyermekeit a Mennyországba és megjutalmazza őket. Bár szerettem volna ott lenni, mégis tudtam azt, hogy bűneim elválasztanak Istentől, az örök élettől. Egy utolsó időkről szóló film megnézése után, az események láttán nagy félelem töltötte el a szívem. Biztos voltam abban, hogy ha az Úr Jézus eljönne, én nem lennék felkészülve a találkozásra és szégyenkeznem kellene az addigi életmódom miatt. De olyan jó tudni azt, hogy az Úr kegyelme tart és még van lehetőség megtérni, Hozzá fordulni. Voltak vívódásaim, kételyek, de éreztem, hogy nem halaszthatok el már több alkalmat. Imádkoztam az Úrhoz és megvallottam Neki minden bűnömet, elhatároztam, hogy Őt követem és hűséges gyermeke leszek. Nagy teher hullott le rólam és nagy öröm töltött el, tudtam, hogy az Úr megszabadított minden bűnömtől és megbocsátott nekem.
Később majd lehetőségem nyílt arra, hogy elmenjek a Hargita Keresztény Táborba, ahol az Úr munkálkodott bennem, formálta az életemet. A táborban megerősödött az Úrral való kapcsolatom és sok minden megváltozott az életemben. Megváltozott a gondolkodásom és naponként rendszerességgel olvasni kezdtem a Bibliát. Testvéremmel való kapcsolatom megváltozott, törekszek arra, hogy békességben legyünk egymással szemben. Sok helyzetben megtapasztaltam az Úr jelenlétét, azt, hogy nem hagyott magamra, hanem mindig bátorítást és biztatást nyertem Tőle. Csak hálás lehetek azért, ami velem történt, hogy bemerítkeztem, és hogy az Isten gyermeke vagyok. Szeretnék hasznos eszköze lenni, hűséges gyermeke maradni, és kitartani mellette mindvégig.

Jannam

November

2010-11-16T09:03:00.000-08:00

„De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Máté 6,33

Felgyorsult világunkban sokszor rajtakaphatjuk magunkat, hogy mások irányítják az életünket. Az iskola, az osztálytársak, a barátok, a programok, az események, a mindennapi élet szükséges dolgai. És mi sodródunk ahelyett, hogy céltudatosan előre tartanánk. Jézus Krisztus parancsa azonban világos: legyen az Ő országa, az Ő akarata az első az életünkben.

Az elsőbbség kérdése akkor kerül előtérbe, ha választási lehetőségünk van. De ha eldöntünk valamit, utána felelősek is vagyunk választásainkért.

Egyik legkiemelkedőbb akadálya annak, hogy Isten akaratát teljesítsük, a tervezés hiánya. Az események történnek körülöttünk, családunkkal, és mi sodródunk velük. Legtöbbünknek egy héten legalább 20 megtervezetlen óránk is van, amiről döntenünk kell, hogy mivel töltsük ki. Szánjunk időt arra, hogy tervezzük meg ezeket az órákat! Ha leírjuk, hogy mi az, amit jó lenne megtenni, mi az, amit meg kell tenni, és mi az, amit meg akarunk tenni, akkor valószínű, hogy egyértelmű válaszokhoz is jutunk egyes kérdésekben. Isten Lelke iránti érzékenységgel érékeljük ki a listánkat és legyen odaszánt életünk, ami a fontossági sorrenden is meglátszik! Kívánom, hogy Isten majd ne haszontalan szolgaként nézzen ránk az utolsó napon, hanem jó és hűséges szolgát lásson bennünk, akik az időnkkel is hűségesen bántunk!

Ebben a lapszámban két ifjúság mutatkozik be: a bihari és a paptamási. Ugyanakkor ez a lap sok információt tartalmaz különböző eseményekről, tennivalókról. Az az imádságom, hogy mindezek mögött meglássátok a lényeget, mert végül is mindegyik rendezvénynek, feladatnak ugyanaz a célja!

Beszélgetés Dimény Atillával

2010-10-29T00:44:00.000-07:00

H. L.: Kérlek, röviden mutasd be a családodat.

D. A.: 2002-től élek Izráelben, szeretett feleségemmel, Yuliával. Üres kézzel mentem el, és az Úr megajándékozott minket két lánnyal - Linoy 4 éves és Loren fél éves.

H. L.: Aki más országból és más nemzetből vesz feleséget, úgy gondolom, szilárd meggyőződésre van szüksége. Téged hogyan vezetett az Úr ebben?

D. A.: Szerintem, aki házasságra lép annak szilárd meggyőződése kell legyen arról, hogy a lépés, amit tesz az helyes és az Úrtól van, függetlenül attól, hogy milyen nemzetből vagy országból vesz feleséget. A Bibliában két fontos útmutatást találtam a házasságra nézve. Az egyik, hogy aki házasodik, szabadon megteheti, csakhogy az Úrban (1Kor. 7:39), és a másik hogy „ne legyetek hitetlenekkel felemás igában” (2Kor. 6:17). Ez azt jelenti, hogy a hívő fiatal, hívővel kell házasságot kössön az ige tanítása szerint.

Amit nehezebb volt megértenem, az hogy Krisztusban nincs zsidó sem görög, és hogy Isten „az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette” (Csel. 17:20) A magyar, nem feljebb való, másoknál, ami érvényes a házasságra is. Így miután megismertem Yuliát mint hívő lányt, és beleszerettem, nem voltak kétségeim, hogy ő az, akit Isten nekem rendelt. Hiszem, hogy Isten akarata hogy ott legyek.

H. L.: Hogy sikerült beilleszkedni Izráelben?

D. A.: A beilleszkedés elég gyors volt, a nyelv megtanulása után egészen otthon éreztem magam. Egyébként Izráel lakossága színes, soknemzetiségű, készek befogadni bárkit függetlenül, hogy bennszülött vagy bevándorló.

H. L.: Ahol ti éltek vannak e hívők? Ha igen milyen formában szoktatok missziózni?

D. A.: Igen, vannak. Természetesen sokkal kisebb százalékban, mint Erdélyben. Például a városban ahol én lakom három keresztyén család van. A gyülekezet, amelyikhez tartozom, úgy 60-70 kilométeres körzetből tevődik össze.

Evangélizálásra a legjobb módszer szerintem, ami Izráelben is beválik, a személyes bizonyságtétel azoknak, akik körülvesznek a mindennapokban (munkahely, iskola, szomszédok, stb.). Traktátusokat is szoktunk osztani, bár a szemtől szemben való missziózás mindig kívánatosabb.

Ezen kívül egy testvér a gyülekezetből teljes idejű evangélista, aki nap, mint nap találkozik emberekkel és elmondja nekik a jó hírt.

A rádióban is van egy missziós jellegű adás “éld át a megváltoztató erő hatalmát” címmel, aminek következtében több érdeklődő van.

H. L.: Romániában rohanó világban élünk. Az emberek egyre kevesebb időt szánnak Istenre. Nálatok hogy van ez?

D. A.: Ahogy a kérdésben kifejtetted, Románia rohanó világban él, és ennek a túlzsúfolt világnak Izráel is része. Izráel különösen feszültséggel telített ország, amibe az Izráeli biztonsági körülmények is hozzájárulnak.

Izráelben van más irányzat is. Az emberek többsége vallásos, és hisz az Ószövetségben, és ennek következtében szánnak időt Istenre, de nem szívből, hanem tradícióból. Isten azt kéri, hogy az idődet, amit neki szánsz, a szívedből add.

Ami a keresztyéneket illeti, épp úgy van, mint Erdélybe: akinek az Úr sokat bocsátott meg az jobban szeret.

H. L.: Milyen útmutatást adnál annak a fiatalnak, aki Isten vezetését szeretné megtudni bizonyos döntésekben? Mellékelj egy tapasztalatot.

D. A.: Nem vagyok híve a „kitett gyapjú” felfogásnak. Már csak azért sem, mert amikor Gedeon ezt tette, neki világos kijelentése volt az Úrtól mit kell tegyen, csak ő kételkedett Isten szavában.

Aki Isten vezetését szeretné megtudni, az tanulmányozza a Bibliát, ahol Isten lefekteti az alapelveket, és a mérőzsinórt a döntéseinkhez.

H. L.: Van e valami üzeneted az itteni fiatalok részére?

D. A.: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok” (Jak. 4:8)

(Kérdezett: Hajas Lajos)

Október

2010-10-15T01:43:00.000-07:00

Kerek asztalnál ülünk. Nemzetközi összetétel, vegyes csoport, keresztyén közeg. A beszélgetés angolul folyik. Ismerkedés, program megbeszélése étkezés előtt és közben. A saját nyelven elmondott ima után újra angolra váltunk. Mellettem egy szimpatikus, fiatal pár. Huszonnégy évesek. Mindketten diákok még, két hónapja házasodtak össze. Mindezt csak úgy, beszélgetéstöredékekből, néhány bemutatkozó kérdés- és válaszból tudom meg. Az étkezést hamar befejezik, igyekezniük kell. Kisfiukat(!) kell az iskolából(!) elhozni. „Our child” (gyermekünk), mondogatják.

Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy mi futott végig gondolataimon, és nem tagadhatom, kicsit megrökönyödve fejeztem be az ebédet. Valóban keresztyének között ülök?

Isten ismét megszégyenített. Úgy látszik, nehezen megy nekem ez a lecke. Ne ítélj elsőre, ne légy gyors az ítélettel!

Délután vidáman jönnek vissza a kurzusra. Most több alkalmunk van a beszélgetésre. Sőt, egy rövidfilmet is megnézhetünk, amelyet a fiatal férj készített a feleségről: „Anya munkakönyvvel” címmel. Lassan összerakom a képet: a lány még egyedülállóként vállalta gyermekek gyámságát, gondozását. Előbb egy kislány volt nála négy hónapig, akiről tudta, hogy nem marad sokáig. Aztán jött ez a kisfiú. Hat hónaposan került hozzá, azóta vele él. Ő neveli. A filmben bevallja, mióta nála van a kisfia, azóta úgy imádkozott, ha Isten férjjel ajándékozza meg, akkor az olyan legyen, aki elfogadja kisfiával együtt. És Isten meghallgatta a kérését. Most az örökbefogadás nehézkes eljárásán dolgoznak.

Megható történet, áldozatvállalás. Isten mindenkinek személyre szabottan osztja ki a szolgálatot. Te vállalod a tiedet?

Szeptemberi gondolatok

2010-09-11T06:44:00.000-07:00

„Ha Istenért dolgozol, alakíts egy bizottságot, ha Istennel dolgozol, alakíts egy imacsoportot.”
„Nagyon nehéz lehet az Úrra várni, de sokkal rosszabb utólag kívánni, hogy bárcsak vártál volna.”
„Nem az számít, hogy te mennyi időt töltesz Istennel, hanem az számít, amennyi időt Ő tölt veled.”
„Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.” Jakab 5,17
Jánossal az elmúlt tavasszal találkoztam. Gyülekezetében mindennap istentisztelet, imaalkalom van. Nem panaszkodnak, hogy az túl sok. Felkelnek korán, munkaidő előtt találkoznak, mert igazán fontos nekik az imádság. János feladta jól fizető munkahelyét és az életét Istennek szánta oda.
Gerhard sokat utazik. Mindenütt az ima fontosságára hívja fel a figyelmet. És nem csak beszél. Imádkozik és imádkoztat. Letérdelve. Sok imameghallgatásról tehet bizonyságot, mégsem büszke ember. Szereti Isten igéjét.
Illés, Gerhard. János. Ugyanolyan emberek, mint mi. És mégis teljesen másak. Odaszánták az életüket az imádságra, az Istennel való szoros kapcsolatra. Nem számít nekik az idő, a fáradtság, Isten nem siet, a vele töltött idő felüdít, mondják. Mi hová sietünk?

Kéthavi ajánló

2010-07-26T10:41:00.001-07:00

A Barnabás Házban, a Hargitán tölthettem egy júliusi hetet mozgássérültek, látáskárosultak között. Úgy készültem, hogy hátha tudok segíteni valamiben nekik, hátha adhatok valamit. Sokkal többet kaptam. Közelről szemlélhettem Jézus Krisztust ezekben az emberekben. Megszégyenítően áradt belőlük a megelégedés, a hála, a derű- körülményeik ellenére. Még mindig a fülemben cseng az egyikük kérdése: „ha Isten mindent elvenne tőled, amiért nem adtál hálát, akkor mi maradna neked?” Megköszönted már az egészségedet? Az ép lábaidat, vagy látó szemed, írni tudó kezed? Erre bátorítalak ezen a nyáron. Biztosan sok szép helyet bejártok kirándulások, táborozások alkalmával… Nyáron ennek van az ideje. Adj hálát mindezért! Sorold el útközben, egy csendes tíz percben, köszönd meg Istennek! Ő örül neki, ha mindezekért hálás vagy. És meglátod, eljutsz a Legfontosabbig is. „Az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róma 6,23) Jézus Krisztus a legnagyobb kincs. Élj Vele!
Ebben a lapszámban bemutatkoznak a székelyudvarhelyi fiatalok, kiderül a rejtvényfejtők sorsolásának nyertese és a reménység drámája is elétek tárul. Nemrég igazi meglepetés ért: egy borítékolt levelet is kaptam! (Ilyen eddig csak a rejtvényfejtők esetében történt.) Írója postán küldte el a Mustármagba a cikket. Vajon melyik lehet az?

Júliusi-augusztusi szám

2010-07-26T07:33:00.000-07:00

Bemutatkoznak benne a székelyudvarhelyi fiatalok, kiderül a rejtvényfejtők sorsolásának nyertese, és az Élet Szava Alapítványról is olvashattok benne.
Augusztus elején várható...

Késni

2010-05-31T08:56:00.000-07:00

fog a júniusi lapszám... Személyes elfoglaltságom (szesszió), valamint rajtam kívül álló okokból (nem működött az internetkapcsolatunk az elmúlt héten).

Sajnálom... és igyekszem minél hamarabb eljuttatni hozzátok.

A júniusi lapszámban az aradi fiatalok mutatkoznak be, valamint a Kvint is válaszol néhány kérdésre...

Májusi ajánló

2010-05-05T08:31:00.000-07:00

Múlt vasárnap imaórán a mások feletti ítélkezésről volt szó. Az emberi ítélkezés nem igazságos, felszínes és látszat utáni. Magamra ismertem. Hányszor fogalmaztam meg másokról elítélő véleményt csupán a látszat után, felszínesen! És megtartottam magamnak. Vagy egy harmadik személynek magyaráztam meglátásomat. Pedig a szeretetteljes testvéri intés, észrevétel nem keres kerülőutakat. Egyenesen beszél. Vállalja a meglátását és először Istennel, majd az érintett személlyel osztja meg. Van mit megbánnom és van még mit tanulnom.
Az Internet világában könnyű semmitmondó becenevek mögé bújni és onnan biztonságosan bölcselkedni. Így kellett volna, úgy kellett volna. Háború után sok a hős. Te kihez fordulsz meglátásaiddal? Vállalod a neved? Ha őszinte, építő a szándékod, akkor először személyesen beszélsz az illetékessel. Talán választ kapsz fel nem tett kérdéseidre, figyelmen kívül hagyott látószögekre. Mert több szem többet lát. Valamint „Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat…”(1 Thesszalonika 5:11) Ez lenne a cél.
A világhálóról, annak előnyeiről, csapdáiról többet hallhatunk majd az Országos Baptista Ifjúsági Konferencián, Zilahon. Ugye ott leszel?
Ebben a lapszámban a perecseni ifjúság mutatkozik be élvezetes, barátságos stílusban. Az általuk bemutatott példaképektől mi is tanulhatunk. Az igemagban egy fontos kérdésre kaphatunk választ, ami pünkösd közeledtével igencsak aktuális. Továbbá együtt örülhetünk azokkal, akik életmentő változásról számolnak be. Fogadjátok őket szeretettel!

Áprilisi ajánló

2010-04-03T01:49:00.000-07:00

Nemrég alkalmam volt hallani az egyik vezető természettudományi televíziócsatorna húsvéti műsorajánlóját. Megtalálni vélték Jézus Krisztus sírját- a felvételeken látható volt a holttest a koporsóban. A tények legyőzik a hitet, szólt a jelmondat, én pedig azon gondolkodtam el, hogy miért is foglalkoznak ezzel a témával olyan buzgón. Nagy kampánya volt Dan Brown könyvének is megjelenésének idején, amely szerint a Biblia és az egyház hamis képet ad Jézus Krisztusról, de a könyvből, és az annak kapcsán indított tudományos kutatások során állítólag kiderül az igazság. Azt is el kell hinni.

Melyiket tartod hiteles forrásnak? Emberek spekulációit, sajátos nézőpontból bizonyított tudományt? Vagy a mindentudó, mindenható, öröktől fogva létező Isten kijelentett szavát?

Te kinek hiszel ezen az ünnepen?

Ha a feltámadott, élő Krisztusnak, Aki legyőzte a halált, a bűn hatalmát, akkor nem uralkodhat a bűn, a „csalárd szív” kívánsága az életedben. Szánj időt az önvizsgálatra!

Sokakat el lehet hitetni nagy szavakkal, kitalált statisztikákkal, „bizonyított” tényekkel. Talán te is tudod, aki már szokva vagy az Internet világához, hogy mindent nem szabad elhinni, amit egyes oldalakon oly lelkesen, „tudományosan alátámasztva” állítanak. Ha többet szeretnél az internetes témáról hallani, akkor figyelj majd oda az Országos Baptista Ifjúsági Konferencia előadásain…

Addig is, ebben a lapszámban olvashatsz a marosvásárhelyi ifjúságról, két Tamás bizonyságtételéről, lépcsőházas szülinapról, bibliaiskolásokról, fiatal házasokról, mindenki Regi nénijéről és sok jó programról…

Áldott feltámadási ünnepet kívánok nektek!

U.I. A Mustármag csak ma érkezett meg hozzám, ezért az ünnep után kerül postázásra...

Márciusi ajánló

2010-02-23T10:22:00.000-08:00

kép: Szőllősi Orsi

Osztálytársaimmal együtt szívesen viseltem a kokárdát nemzeti ünnepünkön, március 15-én, míg a többségében magyarlakta területeken éltem. Azonban mióta onnan elköltöztem, nemigen került fel a kabátomra. Gyávaságból? Környezetváltás miatt? Nem tudom. Tény, hogy könnyebb ott magyarnak lenni, ahol a többség az.

De mi a helyzet a nem-e-világból-való „nemzetiségemmel”? Nehéz ott felvállalni a Krisztuskövetést, ahol te vagy az egyetlen. De könnyebb ott, ahol sokan vannak? És ott is ugyanazt kell vállalni?

A jelenlegi lapszámban egy olyan ifjúság mutatkozik be, amely közösségeinkből az egyik legnagyobb. Néhányan személyesen is vallanak arról, hogy nem elég egy csoporthoz csak úgy csatlakozni, elvegyülni, felvenni a viselkedésmintát. Az Úr Jézus az Ő követésére hív el. Akkor is, ha sok társad van, akkor is, ha csak kevés.

A Tavaszi üzenet komoly felhívás számunkra. Ugyanakkor olvashattok még jó néhány tervezett programról, eseményről, sítáborról.

A Kitekintőben pedig igazából magunkba kell tekintenünk…Kívánom, hogy legyen elég alázat bennünk, hogy fogadhassuk az intést!

Kolozsváriak ifi7végéje

2010-02-23T10:08:00.000-08:00

Szinte már hagyományszámba megy az, hogy a megszokott heti ifialkalmak mellett évente kétszer ifihétvégét szervezünk, ami attól különleges, hogy az egész hétvégét, vagy legalább két teljes napot (szombat és vasárnap) együtt töltünk.

Az ilyenkor megszervezett tevékenységek nagyon sokszínűek, van köztük sport, különböző játékok és vetélkedők, városnézés, filmnézés, főzés, vasárnapi közös ebéd és persze közös szolgálat a délutáni istentiszteleten.

Tavaly ősszel, november 14–15-én is sort kerítettünk egy ilyen ifihétvégére.

A szombati napot kosár, röpi, egyéb játékok és vetélkedők indították, melyeknek legfontosabb hozzávalói a következők voltak: tojás, spagetti, és sok-sok... cipő J.

A délutáni tevékenységek már az imaház alagsorában folytak. Itt különböző műhelyek közül lehett választani: volt aki a foltvarrásban (patchwork) próbálta ki a türelmét és kézügyességét, mások pedig a sütés-főzésben, ahol kóser-kaja készült, Bíró Zoltán vezetésével. Aki sem foltot nem varrt, sütni sem sütött, az még mindig bekapcsolódhatott akár a ligrettózásba, akár a filmnézésbe, vagy a maffiázásba. Mindenki találhatott kedvérevaló tevékenységet.

Vasárnap mind a délelőtti, mind a délutáni istentiszteleten a fiatalok szolgálata kapott teret: reggel zenés áhitat, imaóra levezetése, délután közös éneklés és bizonyságtételek formájában.

Az egész napot az imaházban töltöttük, s a közös ebéd után, csoportokra oszolva, nemcsak a kvíz cseles kérdéseit kellett megválaszolni, hanem különböző kihívásoknak is eleget tenni, próbára téve tudásunkat és találékonyságunkat.

A délutáni alkalom kezdetéig megmaradt időt a szolgálatra való felkészülés töltötte ki.

Mozgalmas és vidám volt ez a két nap, melyet nemcsak egymás társaságában, de Isten jelenlétében is tölthettünk, Tőle és egymástól tanulva. A szolgálatok során pedig arra is lehetőségünk nyílt, hogy továbbadjunk valamit abból, amivel Isten gazdagabbá tett minket.

Folytatni kívánjuk ezt a hagyományt, nem a megszokás vagy a programszervezés kedvéért, hanem mert hisszük, Isten ezeket az alkalmakat is felhasználja arra, hogy eggyé tegyen, olyan közösséggé formáljon, ahol érezhetően Ő van jelen, Ő a középpont, Érte és Róla szól minden.

Varró Klári

Termékeny

2010-02-09T02:13:00.000-08:00

hónap volt ez a január-február. Írtak is bőven a felkért fiatalok Kolozsvárról. Sajnos nem fért mind bele a februári számba, pedig eleget próbáltam bővíteni az oldalakat :)

Megint késik a Mustármag, és ezt eléggé szégyellem. De lejárt nekem is a szesszió, és nagyon remélem, és most már imádkozom is érte, hogy a márciusi szám majd március elején érkezzen hozzátok.

A februárit ezen a héten szeretnénk postázni.

Kijavítom

2010-01-27T13:05:00.000-08:00

A kolozsvári fiatalok nem is kolozsvári fiatalok. :P
Felvilágosítottak, hogy a “kolozsvári ifi” kifejezés nem fedi a Kolozsvári Magyar Baptista Imaházban hetente találkozó fiatalok igazi identitását. Ők magukat, vagyis alkalmaikat inkább “keddi ifi” és “csütörtöki ifi” néven emlegetik. Lássuk csak a logikáját... Némely keddi fiatal csütörtöki fiatal, valamint némely csütörtöki fiatal keddi fiatal. Mindez tehát nem jelenti azt, hogy nincs olyan keddi fiatal, aki ne lenne csütörtöki fiatal is egyben... Értitek?
Most a Mustármag olvasóinak elmesélik: hogy is van ez??? :)

(a februári lapszámban)

Elnézést

2010-01-27T01:35:00.000-08:00

kérek a januári lapszám késői megjelenéséért. NEM a nagyváradiak voltak a hibásak, ők már december közepére leküldték nekem az anyagot.

Most készül már a februári szám... meglepően gyorsak és effektívek voltak a kolozsvári fiatalok.
Sok érdekes cikket kaptam tőlük.

Hamarosan ti is elolvashatjátok!

Nagy volt

2010-01-07T04:00:00.000-08:00

a szünet errefelé... :) Elnézést kérek ezért azoktól, akik látogatták az oldalt és nem találtak semmi újra!

Minden olvasónak kívánok Isten jelenlétével megáldott évet a következő sorokkal:

A Szabadság éve

Legyen ez új év
a szabadság éve
hogy ne magamnak
éljek végre,
hanem, hogy
szabad legyek Annak,
Ki mindent nekem adott
és adhat...

(elS)

Köszönöm a pontos megrendeléseket és a lapterjesztőknek a jó közreműködést!

A megrendelőlista összeállításának munkája és az ünnepek miatt a januári lapszámot a jövő héten postázzuk.

Remélem, nem lesznek gondok az információvándorlás miatt (sok megrendelést a Szövetségtől kaptam meg, akiknél nem szerepel cím, csak a település neve, ezért még kell nyomozzak egy-egy esetben :))

Decemberi gondolkodó

2009-11-27T10:30:00.000-08:00

A bátyámat helyettesítettem angoltanárként két kissebb faluban. Számomra nem mindennapi élményekben lehetett részem. Egy kicsit tartottam is tőle, ugyanis emlékszem még az én általános iskolai éveimből, hogyan bántunk a helyettesítőkkel. Azonban imádságainkat Isten meghallgatta, így nem volt különösebb gond. Csak az egyik osztály volt nagyon hangos és engedetlen. Éppen abban osztályban magyaráztam, majd írni kezdtem a táblára és kértem a tanulókat, hogy ők is írjanak. Ahogy végignéztem az osztályon, egyértelmű volt számomra: ezek a gyerekek nagyon szegény körülmények közül jönnek. Sokaknak az iskolai napi kifli és tej az egyetlen biztos ennivalóforrás. Nap mint nap ugyanabban a ruhában, néhányan füzetek és felszerelés nélkül jönnek iskolába…
Gondolataimat hamar megzavarták a rendetlenkedők, akik nem találták a helyüket. Az egyik ilyen lány kínlódott az írószerével- nem nagyon írt már. Kivettem a tolltartómból egyet és a kézmosást eléggé igénylő kezébe adtam. Nem felejtem el azt a pillantást… Tényleg ideadja? Nekem? Pedig csak egy írószer volt.
Azonnal eszembejutott egy másik alkalom. Külföld, konferencia. Neves előadó, sokat olvasott, teológiai tudományokat birtokló, idősödő tanár. Amikor szolgálni kérik, elmondja, sok kérdésre sok választ keresett és talált már. Azonban egy kérdés még mindig a szívébe markol. Miért engem? Miért nekem?
Túl könnyen elbízzuk magunkat. Túl könnyen megszokjuk a jó helyzetünket. Az ünnep közeledtével talán neked is érdemes ezeket a kérdéseket feltenned: Hogy lehet, hogy Isten ideadta a Fiát értem? Örök életet adott- nekem? Miért szeret engem úgy?

Kelemen Napsugár

Vezess sátradba Uram...

2009-11-09T01:53:00.000-08:00

„Már csak egy nap” - számoltuk. Este egyeztetések a táborral kapcsolatban. Utolsó időpont-megbeszélés a „taxisokkal”. Lista bővítés-szűkítés, egy röpke minden-megvan-vizsgálat és egy utolsó „nyugodt” pihenés. :)
Ugyanolyan napnak indult ez is, mint általában a többi. Talán egy dologban különbözött a nyár legtöbb napjától… esett. :( No, és ki az az ember, akinek ettől nem megy el a kedve? (Na jó, lehet tudok párat…) Többségünket lehangolta. Újabb imákat rebegtünk, betettünk még 1-2 vastag cuccot, de nem hátráltunk meg.
Óránként, félóránként érkeztek a táborozók. Az elsőknek sem volt gond a többiekre való várakozás, főleg, hogy a nap is kisütött. Előkerültek a ping-pong ütők, a röpi labda, és a Ligretto.
Délutánra megérkezett a tábor apraja-nagyja: ki kocsival, ki biciklivel, ki nagy csomaggal, ki kisebbel, ki egy sátorral, ki kettővel. Percenként felfedeztünk valami különlegest, amit addig még nem ezen a nyáron, és amitől már különlegesnek találtuk azt a napot. Mindenkit eltöltött valami különleges öröm. Megkezdődött!!! Ezt leginkább az út túloldalán lehetett észrevenni, ahol percek alatt színes lett a völgy. Igen, a sátraktól. Éppolyan színesek és különbözőek voltak, mint mi.
Aztán szólt a trombita. Vacsora! Üdvözlés, bemutatkozás, programismertetés, Az ételért énektanulás és be is esteledett. Többen is úgy gondoltuk, hogy az esténkénti tábortűz egy elmaradhatatlan tényezője a sátortábornak, így már első este prezentált a csapat minden tagja a tűznél. Gyors gitárhangolás, szólamokra osztás és máris felcsendült egy-két régi és új ének. „Lámpaoltás” után csendességünkben mindannyian hálásak voltunk, hogy az első napot (majd a többit is) „szárazon megúsztuk”.
Reggel mindenki munkába állt. Trombitaszóval ébresztettek. Sanci fáradhatatlanul játszotta reggelente a Hála, hogy itt a csendes reggel-t meg a Jó reggelt Uram, Jézus-t. Néha fülsiketítően, de annál lelkesebben. :) Aztán Noéminek előkerült a piros sípja, mely ha kellett, ha nem, szólt. Étkezésre híváskor szeretettel fogadtuk, máskor… Tóbiás magára vállalta „a tábor zenésze” szerepet is, és együtt dicsőítettük Istenünket. Néhány lelkes „idegen”, Zsolt meg Gyuszi szeretettel vállalták a zászlófelhúzást, és a lehető legünnepélyesebben megnyitottuk a 2009-es bölönpataki Sátortábort, amely augusztus 12. és 20. között tartott és közel ötvenen voltunk.

Istennel az életben! - lobogott a zászlón, szólt az előadásokon, csoportbeszélgetésen is nem egyszer, és nem tehettünk ellene (nem is akartunk), ez volt a hét témája.
Első nap az Istenben való elrejtettségről tanulhattunk. Megtanultuk, hogy ehhez szigorúan kell a bűnök felszámolása. A csoportbeszélgetéseken beszélgettünk a bűn fogalmáról, súlyosságáról, következményeiről, bűnökről amik „nem bűnök” és az elrejtettség „jeleiről”.
Így újult erővel, feltöltődve újra nekiállt a tábor apraja-nagyja az akkorra már közkedveltté vált röpinek. Ekkorra már nem jutott az sem eszünkbe, hogy a röpipályától nem messze medve-átjáró van. Biztosak voltunk benne, hogy az örömzajtól közelünkbe sem próbál merészkedni. (Bár a konyhából kijövő csodás illatok biztosan őt is csábították…)
A hét további témái: Istennel önmagamban, Istennel a családban-házasságban, Istennel a gyülekezetben, Istennel a társadalomban.
Jó volt együtt beszélni félelmeinkről, elkeseredettségeinkről, a családról, az Isten szerinti házasságokról, a nekünk problémát jelentő dolgokról a gyülekezetben, helyünkről a társadalomban, és mindezeket a Biblia fényében megvizsgálni. Mindannyian tanulhattunk és erősödhettünk. Örültünk, hiszen mindenekelőtt ezért mentünk oda!
(...)
A program betartása nem jelentett továbbra sem gondot. Pontosan tudtuk, mikor jön a reggeli, ebéd, vacsora. Ha más nem, a gyomrunk jelezte. Mert hát igenis el lehet fáradni abban is, ha az ember jól érzi magát, meg akkor is, ha azt a sok élményt gyűjtögeti, amit mi… Mint például a vízesés-zuhany, medencézés, méta, számháború, kirándulás, szappanos-csúszda, röpi, ping-pong, fahordás, tűzrakás, „divat-diktálás”… Majd elfelejtettem: férfikórus, esti jelenetek, bemerítés. Ezek is ugyanúgy ott vannak az emlékgyűjteményeinkben. Talán még élesebben, mint egy-két dolog.
(...)

Cséki Leona

A teljes cikk a Mustármag novemberi számában olvasható

„Félig hívő nem hívő…”

2009-11-05T12:46:00.000-08:00

Ruth(66) és Christian(65) Schwalm talán több szilágysági (és nem csak) ember számára ismerős. Az 1989-es forradalom óta rendszeresen jönnek Romániába: felkeresni testvéreket, barátokat, segítséget nyújtani ott, ahol lehet és kell. Külföldi létükre igen egyszerű és körültekintő emberek. (Csak egy példát említsek: az őket vendégül látók dolgát azzal igyekeznek megkönnyíteni, hogy hálózsákot hoznak magukkal. Vagy ágyneműhuzatot…)

Átutazóban hozzánk is bejöttek nemrég. Erdélyi élményeikről, kerékpárjaikról, a fiatalosság titkáról kérdeztem őket…

N: Honnan jöttek?

R&C: Svájcból jöttünk, egy kisebb, a Német határhoz közel lévő faluból.

N: Mikor és milyen céllal jöttek először Erdélybe?

R&C: 1991-ben, röviddel az ország határainak megnyílása után. Egyik kedves barátunk előzőleg (1990-ben) járt az országban, és segített az itteni keresztyén gyülekezeteknek. A következő évben minket is meghívott, hogy tartsunk vele. Hoztunk ruhákat a szegényeknek, Bibliákat, keresztyén könyveket, traktátusokat.

N: Árvaházakat is látogattak?

R&C: Eleinte nem. Csak gyülekezeteknél voltunk. Többnyire Magyar Baptista Gyülekezeteknél.

N: Eltelt egy jó néhány év a forradalom óta… Miért jönnek mostanában az országba? A gyülekezetük küldi?

R&C: Nem, inkább testvér-barátlátogatásról van szó. Azért jövünk, mert reméljük, hogy valamiképpen bátorítás lehetünk a számukra. Másképpen, mint a forradalom után közvetlenül, mert a dolgok sokat változtak az elmúlt 18 évben… Azt mondják az itteni barátaink, hogy fontos számukra az, hogy meglátogassuk őket. Kevésbé fontos az, hogy hozunk-e valamit. Azt szeretnék látni, hogy nem felejtettük el őket.

N: Biztosan sok emlékük van a látogatásokról. Kérem, mondjanak el belőle nekünk is egy keveset!

R&C: Gyakran úgy jöttünk el otthonról, hogy nem tudtuk előre az egész útról, hogy hol fogunk aludni vagy mit fogunk enni. Nem volt pontos útitervünk. De Isten mindig a legmegfelelőbb helyekre vezetett. Ő mindent pontosan eltervezett…

Volt olyan, hogy hoztunk egy biciklit, de nem tudtuk, hogy kinek fogjuk adni. Kérdeztük a barátainkat… végül megkérdeztünk egy román lelkipásztort, nincs szüksége egy biciklire? Ő így válaszolt: „Ezt azonnal el kell mondanom a feleségemnek. Már egy ideje imádkozik bicikliért!” Bebizonyosodott, hogy Isten vezetett arra, hogy feltegyük neki ezt a kérdést.

Egy másik alkalommal vezetés közben különösen tapasztaltuk Isten oltalmazó kezét. Sötét volt, és éppen egy teherautót akartunk megelőzni. Szokatlan módon a sebességváltó nem működött, ezért csak nem előztünk. Hirtelen megpillantottunk egy kivilágítatlan szekeret a velünk szemben jövő sávon. Ha Isten nem szól közbe, balesetet szenvedtünk volna…

(...)

N: Kívülállóként szemmel követhették országunk, gyülekezeteink változásait az elmúlt években a teljes vallásszabadság kezdete óta. Mit üzennek az itteni, mai fiataloknak?

R&C: Másvalakitől hallotuk ezt az értékes mondást: „félig keresztyén nem keresztyén”. Másszóval „félig hívő nem hívő”. Isten szemében semmit sem ér! Szánjátok oda az életeteket, az időtöket, mindeneteket, amitek van, teljesen az Úrnak!

Kérdezett Kelemen Napsugár

(A teljes interjú a novemberi számban olvasható)

2010-es Mustármag projekt

2009-11-03T02:22:00.000-08:00

Kedves fiatalok!

Annak érdekében, hogy a Mustármagot minnél inkább magatokéinak érezzétek, és belekapcsolódjatok az írásba, szerkesztésbe, az EMABISZ vezetősége és az új szerkesztő a következő ötlettel állt elő:

A következő évben, 2010-ben, minden hónapban egy-egy nagyobb ifjúsági csoport több részt vállalhat a lap szerkesztéséből. Az ifiknek a következő cikkeket, képeket kell beszerezniük, megírniuk, lefényképezniük:

I. Címlapfotó (első oldal)- tudjuk, hogy vannak ügyes fotósok köztetek :)

II. Igemag (harmadik oldal, 700-800 szó): a lelkipásztorotok feladata, hogy megírja általatok választott téma alapján

III. Bizonyságtétel (300-400 szó): az ifjúságotok egy (vagy két) tagja leírja a megtérését

IV. Ifjúsági bemutatkozás (kb. 500 szó) és min. 2 kép.

Az ifjúság bemutatkozásakor a következő kérdésekre kell válaszolnotok:

1. Hányan szoktatok lenni az ifjúsági órákon?

2. Ki tartja az alkalmakat?

3. Az utóbbi három ifjúsági alkalom témája…

4. Ki az ifjúsági vezető?

5. Milyen közös tevékenységeket szoktatok együtt végezni az ifjúsági órákon kívül? (pl. misszió, beteglátogatás, sport)

6. Az ifjúsági csoportnak kb. hány százaléka vesz részt ezeken az alkalmakon?

7. Mit gondoltok, hogyan érezné magát egy idősebb személy a gyülekezetetekből az ifjúságin?*

8. Milyen az istentiszteletek programja a saját gyülekezetetekben? Hogy érzitek magatokat a vasárnapi istentiszteleten?*

9. Meséljetek el egy közös élményt, amit azóta is emlegettek!

10. Egyéb: amit szeretnétek ide leírni az ifitekről.

(* ezekre a kérdésekre nem kötelező válaszolni, de várjuk az őszinte válaszokat :) )

V. Riport (500-600 szó): ha vannak lelkes fiatalok, akik szívesen kérdeznek, egyszerű vagy ismertebb embereket, példaképeket…

Természetesen más típusú, önkéntes, építő írásokat is szívesen fogadunk!

A következő ifjúságokat javasolták a projektben való részvételre: Nagyvárad I., Arad I., Bihar, Zilah, Sámson, Kraszna, Perecsen, Szatmár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy (nem feltétlenül ebben a sorrendben és csatlakozhatnak más ificsoportok is).

A szerkesztő majd felveszi a kapcsolatot az ifjúsági vezetővel és megbeszéli vele a további részleteket. Várjuk a lelkes bekapcsolódást, hisz ez a lap Róla és rólatok beszél!

U.I. A januári lapszámot a nagyváradiak, a februárit a kolozsváriak vállalták el...

Deák Zsolt

2009-10-27T00:40:00.000-07:00

kérdezett...

interjú

kicsit sok az "ööööö" meg a "hát.." -nem vagyok, talán nem is leszek hozzászokva :)

Novemberi ajánló

2009-10-21T02:48:00.000-07:00

Nem szeretem a tudományos-fantasztikus filmeket. Számomra akkor jelent igazi élményt egy film, ha hétköznapi életekről, emberi élményekről szól. Ezt a filmet viszont nagyon szerettem. Lehet, ismerős nektek is a Timechanger. Az amerikai társadalom keresztyén értékekre épült. Abba a korszakba nyerhetünk bepillantást, amikor még az iskolákban a Biblia teljes körű tekintélynek számított. Majd egy kis időutazással a jelenkor tárul elénk. Óriási a kontraszt, mely egyszerű párbeszédekből derül ki.

Nem elég, ha van erkölcsi normánk, erkölcsi nevelésünk, ha eltávolítjuk a tekintélyt, Jézus Krisztust, akkor jogosan merül fel a kérdés: ki mondja? Sokszor itt tévedünk a bizonyságtevésünkben is. Elmondjuk, bemutatjuk a bibliai mércét, de ha nem visszük az embereknek Krisztust, akkor csak ilyen válaszokat kapunk: „Neked így jó, nekem meg úgy”, „Neked ez bevált, nekem az válik be.” Ha nem úgy mutatjuk be Őt, mint ég és föld Urát, abszolút Igazságot, Akivel egyszer mindenki szemtől szembe találkozik, akkor csak egy leszünk azok közül, akik egy életmód-alternatívát ajánlanak.

Vigyük Jézust az embereknek! Ne szégyelljük felvállalni az Igazságot ebben a „minden relatív” elmélettel becsapott világban!

Ne engedjünk a sodrásnak! Erről szól a perecseni találkozóról szóló beszámoló, egy kedves svájci házaspár is teljes odaszánásra buzdít. Egy meghibásodott mp4-lejátszóról, fúvóstalálkozóról, a felső G hangról a Tökéletes Apáról, és még sok értékes élményről olvashattok ebben a lapszámban. Lelki egészségünkre!

Kelemen Napsugár

Ma nyomtatják, ha ígéretüket betartják. Nagy volt a hajrá, hogy a hétvégi konferenciára kész legyen...

„Ez a tökéletes alkalom a megtérésre!”

2009-10-06T00:06:00.000-07:00

Nyolc eseménydús napot tölthettem együtt augusztus 13. és 21. között Hidegszamoson a szatmárnémeti, aradi és temesvári fiatalokkal. Sokan voltunk, körülbelül 70-en. A tábor Kolozsvártól 30 km-re fekszik, hegyekkel, erdőkkel körbevéve, sőt, még egy kis patak csobogását is lehetett hallani a csöndes éjszakákon.

Sokan a táborozók közül úgy jöttek el, hogy barátokat szerezzenek, megújuljanak, kipihenhessék magukat. Ez a második ifitábor, amelyen részt vettem. Ennek köszönhetően több személyt ismertem látásból, mint személyesen. És bennem is megfogalmazódott egy ilyen vágy, hogy ez a táborozás legyen a nyári vakáció csúcspontja, úgy testi, mint lelki szempontból... És az is lett. A Szűcs Sándor, Vass Gergely lelkipásztorok, illetve Szabó Szilárd teológus előadásaiból - melyek többek között a megalkuvás nélküli, feddhetetlen, megelégedett, felelősségteljes életről szóltak – nagyon sokat épültem, sok üzenetet kaptam. És a Szentlélek minden nap munkálkodott a szíveinkben, az énekek által, a harmat- illetve zeneáhítatokon, sőt, még a villanyoltás utáni – sokszor hosszan tartó – épületes beszélgetéseken keresztül. A szabadidőben, csoportbeszélgetéseken, társasjátékok közben alkalmam volt megismerni, jobban megismerni több kedves személyt.

Számomra nagyon kedves volt az, hogy sok román ajkú fiatal volt köztünk, akikkel nyugodtan lehetett magyarul is beszélni. Úgy voltunk ott, mint egy nagy gyülekezet. Nem számított ki milyen, mindannyian egyek voltunk és jól éreztük magunkat.

Sokat imádkoztunk megújulásért, megtérésekért. És csodálatos módon, olyan imameghallgattatásban részesültünk, amitől könnybe lábadt a szemünk. Ugyanis, az utolsó estén a kőszívről, a megkeményített szívről volt szó. Az olyan teherről, amitől csak Isten tud megszabadítani, és csak akkor, ha mi kérjük. A végén, kivételes módon azok álltak fel, akiknek kőszív helyett hússzívük van. Pár percig imádkoztunk, majd elkezdtünk énekelni. Kis idő után lehetett hallani, hogy egyre több hang csatlakozik az énekléshez. Az történt, hogy a végén ki volt jelentve, hogy vissza lehet maradni imádkozni. Több mint 35-en maradtunk a kápolnában, körülbelül 17-en átadták az életüket az Úrnak. Én is visszamaradtam 3 jó barátommal. Kis csoportokat alkottunk és úgy imádkoztunk. Együtt sírtunk, imádkoztunk, és énekeltünk.

Azon az estén mindenkihez szólt az Ige, és minden jelenlevőben megszólalt valami. A táborozó temesvári fiatalok mindannyian döntést hoztak, és megtérve mehettek haza; több aradi fiatallal együtt két barátom is, akikért imádkoztam, visszamaradtak imádkozni; a Szatmári fiatalokban is munkálkodott a Szentlélek. A szeretetteljes üdvözléseket követte a későig tartó hálaadás, éneklés, imádkozás.

Másnap két és fél órán keresztül megállás nélkül követték egymást az örömteli bizonyságtevések, buzdítások. Olyat is hallottam hogy „Ez volt az életem legszebb estéje!”, „Ez a tökéletes alkalom a megtérésre, de jó nekik!”, „Most minden megváltozott!”. És ez az öröm, csak egy kis kóstoló ahhoz képest, hogy mi vár ránk a Mennyországban! Tiszta szívből remélem, hogy ezt a döntést azért hozták, mert ráébredtek, hogy ha így folytatják tovább, akkor nem lépnek át a Menny kapuján és az örök kárhozat várja őket.

Kívánok mindenkinek gerincességet, valóban megalkuvás nélküli életet, és késztetlek titeket, hogy imádkozzatok úgy saját magatokért mind testvéreitekért az Úrban!

Borzási András József

Rejtvényfejtők

2009-09-30T07:56:00.000-07:00

Legutóbb ez év májusában volt nyereménysorsolás a rejtvényfejtők közt, akkor a következő sorsolás októberre ígérkezett. Hamarosan ez megtörténik, ezért közzéteszem a megfejtők névsorát. Ha valaki küldött be megfejtést (amit igazolni tud :) ), és neve itt nem jelenik meg, az kérem, hogy szóljon nekem és Clemetson Adinának is (ha hozzá küldte el még annak idején és esetleg Adinától nem jutott el hozzám). Tehát:

Júniusi megfejtők: Elek Zoltán (Szalárd), Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Máté Beáta (Ipp)

Júliusi rejtvényfejtők: Máté Beáta (Ipp), Szilágyi Tímea (Beszterce), Elek Zoltán (Szalárd), Marian Noémi (Nagyvárad), Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad)

Augusztusi megfejtők: Elek Zoltán (Szalárd), Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad). Máté Beáta (Ipp)

Szeptemberi megfejtők: Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Máté Beáta (Ipp), Elek Zoltán (Szalárd)

Igazán csodálom egyesek kitartását! Követendő példa...

Amint látjátok, a nevek eléggé ismétlődnek :) Remélem, hogy a hosszabb megfejtési idővel javulni fog a helyzet, nem romolni... :)

Az októberi rejtvény beküldési határideje: november 15.

Októberi szerzők:

2009-09-28T10:39:00.000-07:00

János Csaba lelkipásztor
Nagy Edit
Módi Annamária, Paptamási
"erkedifi"
Kiss Kriszta, Arad
Borzási András József, Vajdahunyad
Bányai Róbert, Szatmár
Berszán Panna, Kolozsvár
Molnár Emma, Körtvélyfája
Gál Edit, Erked
Vékás Benjámin
Erdő Levente, Székelyudvarhely
Szabó László, EMABISZ elnök

Az októberi Mustármag ajánlója

2009-09-24T10:01:00.000-07:00

www.freedigitalphotos.net

Az ősz az elmúlással összekapcsolódik. Nagynéném halála elgondolkodtatott: nem mi döntjük el, hogy meddig éljünk! Olyan sokszor tervezünk és megvalósítunk ötleteket. Valamennyi szabadságunk van erre, és így annyira belejövünk, hogy már-már elhisszük, hogy mindent uralhatunk. Fiatalként örülünk a kalandnak is, a „majd kialakul” gondolata gyakran csábító. Azonban nem uralhatunk mindent. Ha arra gondolok, hogy apró kicsi állatok is felboríthatják a napi progamot, rájövök, hogy szánalmasan sokat gondoltam magamról. A nyári utazásunk alatt ugyanis egy éjjel csatát vívtunk a szúnyogokkal. Nem hagytak aludni, így végül a legtöbb munkával járó megoldás vált kényelmessé. Ezzel természetesen az alvásidőnkből vesztettünk. Ki gondolta volna, hogy majd így (ki)alakul!

Nem sokkal a haláleset után az egyik kedves barátnőm mondott örömhírt: új jövevényt várnak a családjukba. Az ősz sokaknak közületek nem az elmúlás, hanem az új lehetőségek, a kezdetek időszaka. Új tanév, egyetemi tanulmányok. Kezdődik a rutin. Kevesebb spontaneitás fér majd az időtökbe. Azonban van mivel útnak indulni! A következő oldalak tele vannak fiatalok értékes megtapasztalásaival, kincseivel, amiből mindannyian nyerhetünk! Az is kitűnik belőlük, hogy a kapcsolatok témája meghatározó az életetekben: csak ebben a lapszámban 19-szer fordul elő! :) Egy-egy táborozás alatt közel jött hozzátok Isten. Engedjétek közel magatokhoz ebben az új tanévben is!

Vannak olyanok közületek, akik az elmúlt hónapokban hoztak sorsfordító döntést Krisztus mellett. Osszátok meg velünk életetek legfontosabb eseményét! Veletek fogunk örülni...

[Kelemen] Napsugár

(Már kijött a nyomdából, holnap postázzuk...)

Szenvedek, de miért? -Veress Efraim

2009-09-16T13:02:00.000-07:00

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk” 2Kor. 4:17
Amikor az ember eljut fejlődésének abba a szakaszába, hogy a vele kapcsolatos történésekneknek nem csak fő- ill. gyanútlan mellékszereplője, hanem már azok okait és céljait is kezdi vizsgálni, akkor tesz fel ilyen kérdéseket. Aztán a maga módján megpróbál rá választ keresni és ha nem találja itt lenn, akkor képes az egekig is felkapaszkodni érte. Azért viselkedünk így, mert Isten értelmes lénynek teremtett minket és az értelmetlen dolgoktól szabadulni igyekszünk, főleg ha szenvedésről van szó. Keresztyénként fontos megértenünk: Isten nem akar rosszat az övéinek, sőt mindennel jót munkál. Ha tehát ez így igaz, akkor mit kell látnunk és miként kell imádkoznunk a szenvedések közepette?
Alig voltam nyolc éves amikor az öcsémmel együtt súlyos balesetet szenvedtünk. Koponyatörés, agyrázkódás, csonttörés és egyéb bajok származtak a gondtalan szánkózásból. Ez a legkorábbi emlékem mely a szenvedésről eszembe jut. A zilahi kórház intenzív osztályán magamhoz térve, életemben először éreztem nehéznek a fejem, gyengének a testem és nagyon tehetetlennek magamat. Senki mást nem láttam magam előtt csak az édesanyámat, aki nagyon megörült annak, hogy legalább egyik gyermeke (az öcsém még kómában volt) hallja, amit mond. Rögtön közölte velem -mielőtt újra kómába zuhantam volna- hogy lehet nemsokára a mennybe visz az Úr Jézus. Ezt én akkor gyermeki hittel fogadtam, és arra gondoltam, hogy ha ilyen fájdalmas is a mennybe jutás, akkor is megéri oda menni. Ennek örömére az éppen éledező öcsémmel, Ernővel elénekeltük "A mennyország ablaka nyitva áll és árad a drága erő..." című éneket és vártuk, hogy minél hamarabb ott legyünk. Az Úr azonban másképpen rendelkezett. Meggyógyított. Felépített. Az sem volt könnyű, mert hónapokig tartott, de a szenvedés akkor már múló nyűgnek számított, ezért egyre kevésbé zavart... (...)

(a folytatás a szeptemberi Mustármagban olvasható)

Te is lehetsz fegyver Isten kezében

2009-09-14T12:15:00.000-07:00

(Jennifer Renee, www.freedigitalphotos.net)

Sükösd Andrea Krisztina vagyok , nem hivő család gyermeke. Az én megtérésem története Isten végtelen kegyelmének, és türelmének a dicsőségét tükrözi.
Gyerekkoromban nagymamám indíttatására voltak próbálkozások a szüleim részéről, hogy megszerettessék velem az Úr házát, de mivel ők még formaságokban sem törődtek a lelki élettel, így gyerekként könnyen kihúztam magam a prédikációhallgatás alól, és magamra öltöttem a közömbösség köpenyét. Tudtam arról, hogy van Isten, de nem érdekelt, hogy milyen Ő. Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy azok az emberek, akik Istenhez járulnak a problémáikkal, azok gyenge emberek, mert nem a saját eszükkel próbálnak helyt állni az adott szituációban. Ilyen gondolatokkal, és magatartással indultam neki az egyetemi éveimnek.
Én még mit sem tudtam róla, mégis… második egyetemi évem alatt az Úr már elkezdte építeni ösvényeit számomra. Azzal kezdődött, hogy egy kurzus alatt észrevettem, hogy szomorú egy évfolyamtársam, akivel eddig nem beszélgettem, és tettem egy apró vigasztaló gesztust. Ebből a kis magból egy barátság fejlődött ki, és nekem komoly gondjaim voltak azzal, hogy ez a lány Isten népéhez tartozik. Ő beszélt nekem Istenről, de én nem igazán akartam meghallani. Úgy vettem, mint egy kihívást, amin túl kell nézni ahhoz, hogy egy értékes embert megtartsak magamnak. Ugyanilyen gondolatokkal fogadtam el a meghívását is egy ifjúsági konferenciára Váradon. Feltett szándékom az volt, hogy azért megyek oda, hogy jobban megismerhessem őt.
Aztán megérkeztünk Váradra, és Isten teljesen mást adott nekem, mint amire számítottam. Az imaházba lépve első nap nem akartam átengedni magam az igének, de ahogy teltek az órák egyre otthonosabban éreztem magam, és kezdtem rádöbbenni, hogy itt most az vesz engem körül, amit eddig kerestem. Olyan embereket próbáltam találni, akik nem önérdekből cselekednek, vagy szeretnek, és rá kellett döbbennem, hogy nagyítóval sem találom őket sem az egyetemen, sem otthon, sem a barátaim között. Kezdtem odafigyelni az igehirdetésekre, és akkor kezdtem megérteni, hogy miről szól a Biblia. Ráébredtem arra, hogy minek köszönhetően másabbak itt az emberek. Szomjúság támadt a lelkemben, hogy még többet megértsek.
Egyik este egy Gernyeszegi fiú tett bizonyságot a megtéréséről. Megdöbbentem, mert nálunk eddig senki nem mondta, hogy meg kell térni. A vallásórákból csak annyi csengett le bennem, hogy az ember bűnös, és Isten megbüntet, de nem tudtam azt, hogy Isten által meg lehet, és meg KELL változni. Az a bizonyságtétel nagyon megragadott, és az utolsó napot már teljesen másképp néztem. Hazafele felfedeztem magamban azt a vágyat, hogy barátnőmhöz hasonlóan én is járjak templomba, és bibliaórákra. Leírhatatlan a meglepődés, amit az arca tükrözött, amikor ezt megosztottam vele.
Nehéz volt egy ilyen idilli hétvége után visszalépni a hétköznapok forgatagába, de hogy ne lépjek vissza a közömbös, és rideg életstílusomba, lyukas órák alatt próbáltam tanulmányozni az igét. Azért mondom, hogy próbáltam, mert eleinte nagyon nehezen láttam át, hogy mit mire értsek. Éppen ezért több hónapon keresztül minden nap azért imádkoztam, hogy az Úr ne engedje el a kezem, és ne hagyja, hogy letérjek ösvényéről… és meghallgatta imáimat. Ahogy telt az idő fokozatosan formált engem. Nehéz volt lemondani arról, hogy ne önmagamért éljek, tanuljak, a vasárnapot szenteljem meg stb. Amint teltek a napok egyre inkább morzsolódtak le a régi barátaim, de mind inkább az Úr iránt voltam éhes, egyre több testvért ajándékozott nekem, akik őszintén viszonyultak hozzám.
Utólag azt is megtudtam, hogy ebben a gyülekezetben a barátnőm kérésére többen is előre imádkoztak értem. Ez volt az, ami összetört, és ráébresztett, hogy nem elég az ige tanulmányozása. El kell számolnom Istennel az eddigi életem miatt. Bocsánatot kellett kérnem az eddigi közönyért, és lenézésért. Rá kellett látnom arra, hogy KEGYELEM, amiben részem van, és a mindennapjaimat úgy kell élnem, hogy ne szomorítsam el az én Atyámat a meggondolatlanságommal. Azóta próbálok az ige szerint élni, és ha összben nézem ezeket a hónapokat, azt hiszem elmondhatom, hogy:
„Én még mit sem tudtam Rólad, Te már akkor szerettél”
Úgy látom, hogy az Úr sok embert felhasznált, hogy megtaláljam a keskeny utat, de minden csavarra szükség volt, hogy a gép működni tudjon, ezért érzem helyesnek Sámuel szavait, miszerint „Te is lehetsz fegyver”.

Sükösd Andrea Krisztina, Marosvásárhely

A szeptemberi Mustármag bevezetője

2009-08-28T03:54:00.000-07:00

Fenyő. Patak. Sziklák. Sátor. Ligretto. Tábortűz. Mind egyszerű szavak, de ha egymásba kellene fűzni őket, talán mindegyikünknek más lenne a sorrend. Hát még a mögötte megbújó történetek, emlékképek! Hogy telt a nyarad? El tudnád mesélni ilyen címszavakban? Várj, mondok még hozzá... Bibliavers. Bűnteher. Megbocsátás. Könyörgés. Harc. Felszabadulás. Szeretet... Itt vagy még? :) Ha igen, akkor tovább lapozhatsz és elolvashatod mások emlékeit, asszociációit. Szó lesz a Zene7ről, amit nehéz szavakba önteni, talán dallamot könnyebb lett volna neki írni. A hargitai „megszentelődés” témájú ifihéten említés történt a nagy Kígyóölőről és a kis egérfogókról, a gyergyói tábor Sámuel és Péter példaadásáról volt híres. Megtanulhatjuk az igéből, hogy „nem kell minden szenvedésből reflexszerűen szabadulni vágyni”. Egy fiatal orvosnő elmondja, miért különleges nap számára november 11., és egy barátnő meglepődéséről is írásos említés történt.

Többen többfelé táboroztatok. Egyes nagyváradiak a Retyezátban, a szatmáriak, aradiak, temesváriak Hidegszamoson, Bölönben is volt egy sátortábor, aztán Sárpatakon is sátoroztak betlehemi lelkes fiatalok. Igaz, az egy kicsit másról szólt. Szeretnénk majd ezekről is hallani. Írjatok bátran!